Zadjeli Slachta Margit Borbála egy lengyel származású magyar római katolikus szerzetesnő volt, aki Kassán született 1884. szeptember 18-án.
Öt leánytestvére volt, s a felső leányiskola elvégzése után Kalocsára került, ahol elvégezte a tanítóképzőt, majd egy németországi tanulmányút után egy győri polgári leányiskolában tanított már német-francia szakos tanárként.
1907-ben Budapestre került, ahol a II. kerületi tanítóképzőben tanított, majd apja meggondolatlansága miatt a családja kivándorolt Amerikába. Slachta Kálmán a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója volt, onnan kellett eléggé gyorsan távoznia.
Margit itthon maradt, de a tanítás helyett szociális munkával foglalkozott, majd Berlinbe került egy tanfolyamra, később ő maga is egy nővédő szociális tanfolyam előadója lett.
Elsőként lépett be a Farkash Edit által alapított Szociális Missziótársulatba, majd lassan a poltika felé fordult.
1915-ben szociális iskolát nyitott és a Keresztény Nő című katolikus lapot szerkesztette. Ő maga is publikált a folyamatos változó lapban, majd a Keresztényszocialista Párt tagja lett, amely később átalakult a Keresztényszociális Néppárttá.
1920. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának hivatalos jelöltje lett, s március 25-én a főváros I. kerületének nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Ő lett az első női képviselő Magyarországon.
1922-ben véget ért a képviselősége a parlamenti ülésszak végeztével, s ekkor a pártpolitika helyett a nőmozgalom felé fordult.
Éveken keresztül a nőmozgalommal foglalkozott, de közben kitört a világháború, s hevesen tiltakozott a deportálások ellen. Személyesen próbált beszélni XII. Piusz pápával, s számos üldözöttet rejtegettek. Közéjük tartozott Heltai Jenő, Gyarmati Fanni vagy Rusznyák Istvánt is. Eközben halt meg a társaságának egyik tagja, Salkaházi Sára, akit 2006-ban boldoggá avattak.
1947-ben a csalások ellenére is négy mandátumot szereztek, felszólalt a Parlamentben néhány alkalommal, de próbálták elhallgattatni, sőt hatvan napra ki is tiltották a parlamentből. Ekkor jegyezték meg az ellenzékiek, hogy „az egyetlen férfi a parlamentben”.
Egy újabb felszólalása miatt felfüggesztették a mentelmi jogát és egy évre kizárták az országházból. Hamarosan már rendőrők keresték, miközben ő a domonkos nővérek zárdájában rejtőzködött, majd a letartóztatástól tartva, Ausztriába szökött.
Később az Egyesült Államokba ment, ahonnan még egyszer haza próbált térni, de ez nem sikerült, s csak Bécsig jutott, így 1953-ban visszautazott Amerikába és ott telepedett le. Ott is aktív maradt, de 1956 már súlyos beteg volt, így ezután már visszavonultan élt, majd 1974. január 6-án a Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában hunyt el, Buffalóban - éppen 50 éve.
2021-ben exhumálták, s december 7-én a Fiumei Sírkertben temették újra, Erdő Péter bíboros celebrálásával.