Géza fejedelem Taksony vezér fia és Árpád vezér dédunokája volt, az édesanyja pedig egy előkelő besenyő (esetleg kun) nő lehetett, Tonuzoba nemzetségfő leánya. Körülbelül 945-950 között születhetett és a bihari dukátus révén a keleti kereskedelmet ellenőrizte.

Ma ugyan Gézának nevezzük, de akkortájt még más lehetett a kiejtése, s talán Gyeücsa vagy Gyécsa volt a neve kimondva.

Apja halála után lett magyar fejedelem, s közben feleségül vette az erdélyi gyula, Zobor lányát, Saroltot. Amikor Géza fejedelem lett, a bihari dukátust Koppány kapta meg. Bíborbanszületett Konstantin megasz arkhón, Querfurti Brúnó pedig Magnus Senior néven hivatkozott rá, amely 'nagyurat' jelent, de az ő esetében a 'nagyfejedelem' lehet az igazi jelentés.

Az augsburgi csatavesztés valamint Bulcsú, Lehel és Súr kivégzése komoly megrendülést okozott a fejedelmi házban, amelynek egyenes következménye volt, hogy a pápa egy hittérítő püspököt, Zacheust küldte a fejedelmi udvarba 963-ban, s Géza "...az isten utáni tisztelet gyarapodásáról kezdett gondolkodni".

Géza jól látta, hogy szükséges a kereszténység felvétele, s mind a keleti (bizánci) kereszténység, mint a nyugati kereszténység szóba jöhetett volna, végül a politikai helyzet figyelembevételével a nyugat mellett döntött. Ebben bizonyosan szerepe volt az arkadiopoliszi csatának is, ahol a Bizánci Birodalom Bardasz Szklerosz vezetésével döntő győzelmet aratott egy I. Szvjatoszláv kijevi fejedelem által vezetett szövetség ellen, amelyben a kijevi csapatok mellett a magyarok, a besenyők és a dunai bolgárok is részt vettek. Tulajdonképpen ez volt az a 970 márciusában elszenvedett vereség, amely végérvényesen véget vetett a 'kalandozásoknak'.

Mindez egyébként azért volt érdekes vereség, mert a kijevi fejedelem eredetileg a bizánciak szövetségese volt. A különböző krónikák jelentősen eltérő létszámokat adtak meg, így csak annyi állapítható meg, hogy tízezres nagyságrendű volt a seregek mérete. Ennek folyománya volt, hogy néhány hónap múlva II. Borisz bolgár cár országa Tzimiszkész János bizánci császár uralma alá került.

Ezt tetézte, hogy a két császár (a német-római és a bizánci) igyekezett egymással jó kapcsolatot kiépíteni, amelynek az egyik 'nem hivatalos eleme' volt a későbbi II. Ottó és Theophanu bizánci hercegnő házassága. Ez már elegendő volt a magyar fejedelemnek, hogy még inkább próbáljon közeledni a nagyhatalmakhoz. Ennek eredményeképpen 972-ben jelezte a megkeresztelkedési szándékát I. Ottó német-római császárnak, az akkori nyugati világ leghatalmasabb urának. Ahogyan a források fogalmaznak „minden szomszédjával a béke felől figyelmesen tárgyalni, melynek pedig azelőtt nem volt kedvelője".

A keresztségben Géza az István (Stephanos vagyis 'megkoszorúzott') nevet kapta Szent István vértanú után, míg öccse a Mihály nevet kapta, s ezzel együtt Géza 'királyi' (rex), míg Mihály hercegi (dux) címet kapott. Ennek ellenére a pogány nevén, Gézaként ismerjük, talán, hogy keverjük össze fiával, Vajkkal, aki később a keresztségben szintén az István nevet kapta. Gézát és öccsét az I. Ottó által küldött Sankt Gallen-i Bruno, mint térítőpüspök keresztelte.

Géza követek útján (12 magyar nemesúr révén) vett részt 973 húsvétján (március 23-24-én) a quedlinburgi birodalmi gyűlésen, vagyis igyekezett magát függetlennek tartani, de tett bizonyos (területi) engedményeket és megtiltotta a nyugati portyákat.

A gyűlésen személyesen ott volt II. Boleszláv cseh fejedelem, a későbbi lengyel fejedelem Bátor Boleszláv, de követek útján vett részt Kékfogú Harald dán király, VI. Benedek pápa, I. Jóannész bizánci császár, Vasfejű Pandulf beneventói herceg és sokan mások is. A találkozó arra is tökéletesen megfelelt, hogy a császár bemutassa az uralkodóknak az új menyét, Teophanu hercegnőt. Az mindenesetre biztos, hogy II. Ottó és Teophanu hercegnő fiát, III, Ottót a világ csodájának tartották, hiszen rendkívül művelt volt.

Hartvik Szent István élete című munkája alapján: "A kegyetlen és szigorú Gejza udvariasan viselkedett. Könyörületes és nagylelkű volt az idegenekkel szemben, ahogyan a saját népével is bánt volna, és különösen a keresztényekkel, bár még mindig a pogánysággal foglalkozott. Aztán amikor a lelki kegyelem fényéhez közeledett, minden felebarátjával béketárgyalásokat kezdett. Ezen túlmenően olyan szabályt állított fel, hogy minden keresztényt, aki be akar lépni az országába, biztonságban kell részesíteni, és kedvesen és vendégszeretően kell bánni velük. Lehetőséget adott a papoknak és szerzeteseknek, hogy udvarába menjenek, felajánlotta nekik készséges meghallgatását, és megörvendeztette őket szíve kertjében elvetett igaz hit magvának csírázásával."

Persze a németek ezt kissé másképpen látták, ahogyan Merseburgi Thietmar műveiből kiolvasható: "Apját Deuvixnek (Gejza) hívták, és rendkívül kegyetlen ember volt, aki hirtelen támadt haragjában sok embert megölt. Amikor azonban keresztény lett, dühösen erősítette a hitét azokkal szemben, akik elutasították azt. Így buzgóságot mutatott Isten iránt, és lemosta korábbi bűneit. Nemcsak a mindenható istennek hozott áldozatot, hanem más istenek képmásainak is. Amikor a püspök ezzel vádolta, azt válaszolta neki: "Van elég gazdagságom, hatalmam és szabadságom ehhez."

Géza székhelye az általa alapított Esztergom volt, míg Sarolt kapta Veszprémet, amely ettől kezdve mindig királynéi birtok volt. Megalapította Székesfehérvárt is, majd 996-ban bencés szerzeteseket telepített le Pannonhalmán, így megkezdődött a nyugati keresztenység terjesztése az országban - s létrejött a veszprémi püspökség is.

Géza nagy hangsúlyt fektetett a politikai házasságokra, hiszen gyermekeit ennek megfelelően házasította ki - több ismert leánya volt, akik Bátor Boleszláv lengyel fejedelem, majd király, Gavril Radomir bolgár cár, Orseoló Ottó velencei dózse, (talán) a thüringiai gróf valamint egy kabar főembernek, Aba Sámuel apjának a feleségei lettek - István pedig magyar király lett.

Jó kapcsolatban volt I. Ottó, majd II. Ottó német-római császárokkal is, s általában a németek közül csak Civakodó Henrikkel került összetűzésbe. Talán emiatt alakult aztán úgy, hogy Vajk nevű fia végül Civakodó Henrik leányát, Gizellát vette feleségül.

Géza elfoglalta Melket és környékét, majd a német birodalmi gyűlés nyomására visszaadta. Később Civakodó Henrik eljutott a Bécsi-medencébe is, a Lajta pedig már a határfolyó lehetett. Ekkor fogadta be a később fontos szerepet játszó sváb lovagokat és egyre inkább erősítette a hittérítést.

Megegyezésre törekedett Civakodó Henrikkel is, s ekkor kérte a fia számára feleségül Gizellát. A leánykérés 995-ben történhetett, s egy évvel később német földön, a kölni dómban tartották az esküvőt, amelyen azonban Gizella apja már nem vehetett részt, mert 995. augusztus 28-án elhunyt.

Géza szem előtt tartotta a dinasztikus érdekeket is, hiszen még a házasságkötés előtt összehívta a magyar főurakat és arra kényszerítette őket, hogy esküdjenek meg a fia trónutódlása jogának megerősítésére.

Ilyen körülmények között érkezett el 997. február 1., amikor Géza fejedelem elhunyt, s örökségét átvehette fia, aki előbb fejedelemként, majd az 1000 karácsonyán (vagy 1001 újévén) történt koronázása után királyként uralkodott, közel négy évtizedig.

Géza egy közel egykorú krónika alapján: "nagyon kegyetlen volt, gyors indulata miatt sok embert megölt. Amikor azonban keresztény lett, dühét vonakodó alattvalói ellen fordította, hogy megerősítse ezt a hitet. Így az Isten iránti buzgóságtól izzóan lemosta régi bűneit. Mind a mindenható Istennek, mind a különféle hamis isteneknek áldozott. Amikor azonban papja szemrehányást tett ezért, fenntartotta, hogy ez a gyakorlat gazdagságot és hatalmas hatalmat is hozott számára." –  Merseburgi Thietmar : Chronicum

A hazai hagyomány véres kezűnek is mondja, aki vérontás miatt méltatlanná vált arra, hogy a kereszténység szerény uralma az ő nevéhez fűzödjön.

Az orosz források szerint önző, hataloméhes ember volt, aki kemény uralkodó volt, de elvtelen politikus és képmutató keresztény - ugyanakkor a személyes érdekei egybeestek a formálódó magyar állam érdekeivel, így az egyik leghíresebb és legelismertebb uralkodó lett. Az bizonyos, hogy a korszak jelentős államaival próbált dinasztikus kapcsolatokat építeni, hiszen Bátor Boleszláv fontos a lengyel történelemben, a bolgár cár szintén fontos szereplő volt a korban, ahogyan a velencei dózse is - próbált egyensúlyozni a politika forgatagában, s ne feledjezzünk el a belső politikáról sem, amely az Abákat is hozzá kötötte.

A 13. századi Varsói Krónika szerint Gézának volt egy második felesége, Adelheid hercegnő, aki Ziemovit lengyel herceg leánya volt. Úgy tartják, hogy Géza kisebb gyermekei, köztük talán István, Adelheid gyermekei lennének. Ezt azonban a magyar források nem erősítik meg, így nem valószínű.

djp