A huszita háborúk (1419–1434) a középkori Közép-Európa egyik legsajátosabb vallási és politikai konfliktusai közé tartoznak. A háborúk közvetlen előzménye Husz János kivégzése volt 1415-ben a konstanzi zsinaton, akit eretnekség vádjával máglyán égettek meg.
Halála felháborította a cseh népességet, különösen a prágai egyetemen és a parasztság körében, s hamarosan vallási reformmozgalom bontakozott ki, amelyet később huszitizmusnak neveztek.
A husziták elutasították a katolikus egyház több tanítását – különösen a pápai hatalmat, az egyházi vagyont, a búcsúcédulákat és a mise egyoldalú áldozását –, valamint négy artikulust követeltek, többek között az eucharisztia két szín alatti kiszolgáltatását (kenyér és bor), szabad igehirdetést, a papság világi hatalmának megszüntetését és az egyház javainak visszavételét.
A mozgalom radikalizálódása és fegyveres ellenállása miatt a Szent Római Birodalom és a pápaság öt keresztes hadjáratot indított Csehország ellen – az elsőt 1420 tavaszán, XXIII. János (ellen)pápa és Zsigmond magyar király kezdeményezésére. A keresztes hadjáratot azonban nem a római pápa (V. Márton), hanem az ellenpápa, XXIII. János hirdette meg, aki maga is meglehetősen ellentmondásos személyiség volt, így sokan kételkedtek a jogszerűségében.
1420 februárjában a keresztes hadjárat csúcsra hágott. A közel 150 ezres keresztes haderő, amelyet német, magyar, osztrák és olasz zsoldosok és önkéntesek alkottak, elérte Prágát, és célja az volt, hogy leverje a huszitákat és Zsigmondot cseh királlyá koronázza.
A husziták azonban nem professzionális seregként, hanem parasztokból, városi polgárokból, vallási fanatikusokból és néhány tapasztalt zsoldosból álló, ideológiailag elkötelezett erőként működtek.
Ekkor tűnt fel Jan Žižka, egy félszemű veterán, aki már a nikápolyi csatában (1396) is harcolt. A kiváló taktikus gyorsan megszervezte a város védelmét, és hamar felismerte, hogy a Prágától keletre fekvő Vítkov-hegy stratégiai kulcspont: innen lehetett ellenőrizni az utánpótlási utakat és a Moldva folyó hídjait is.
Žižka ezért egy tábori erődöt építtetett a hegyen, ahol körülbelül 400 paraszt- és polgári harcos állomásozott, jól elhelyezett szekérvár mögött, megerősített lőrésekkel és primitív, de hatásos tüzérséggel.
A keresztesek 1420. július 14-én indították el a támadást a Vítkov-hegy ellen. Úgy vélték, a hatalmas túlerő és a huszita védelem „gyengesége” miatt gyors győzelem várható. A támadás kezdetben sikeresnek tűnt, de hamar kiderült, hogy mégsem lesz egyszerű a helyzet. A husziták harci formációja (szekérvár, lőfegyverek, parittyák, kaszák, kelevézek) hatékonyan védte a szűk ösvényeket és a védők morálja rendkívül magas volt, ráadásul Žižka személyes példát mutatott: vakító szemkötővel vezette a csapatokat.
1420. július 15-én a huszita felmentő sereg (a táborita szárny és prágai önkéntesek) hátba támadta a kereszteseket, akik végül pánikszerűen visszavonultak a Moldván túlra. A keresztes sereg teljesen demoralizálódott és megszégyenülve elhagyta Prágát, Zsigmond így nem koronáztathatta meg magát – politikai kudarccal zárult a hadjárat.
A Vítkov-hegyi győzelem pszichológiai fordulópont volt, hiszen bebizonyította, hogy a vallási és népi elkötelezettséggel harcoló alulról jövő sereg képes legyőzni a feudális hadigépezetet. A pápa és Zsigmond megalázó vereséget szenvedtek, és a husziták viszont megerősödtek: a következő években offenzívába kezdtek, és több királyi várat, várost elfoglaltak.
Žižka neve legendává vált – ő lett a közép-európai parasztháborúk és vallási szabadságharcok egyik első hőse. Ráadásul teljesen megvakult 1421-re, de még így is irányította a hadsereget – szó szerint „vak hadvezérként” aratott győzelmeket.
A husziták háborús taktikái – különösen a mozgó szekérvár és a tűzfegyverek alkalmazása – megelőzték korukat, és sokkal később a reformáció előfutáraiként tekintettek rájuk, nem véletlen, hogy később sokan elsajátították, így többek között Hunyadi János is.
A huszita háborúk során a husziták egyik híres csatakiáltása a „Gott mit uns” (Isten velünk) volt – később más vallásháborúkban is elterjedt. A huszita mozgalom azonban később kettészakadt: a radikális táboriták és a mérsékeltebb utraquisták között, de a Vítkov-hegyi győzelem még az egység idején történt.
Kapcsolódó posztok
Amikor a magyar király menlevele mit sem ért – Husz János kivégzése
A magyar király, aki később császár lett – Luxemburgi Zsigmond
