Az ókori filozófiatörténet egyik legkülönlegesebb alakja volt Szókratész, aki még azt is elérte, hogy az őt támogatók végül a halálbüntetésére szavazzanak.

Az első erkölcsfilozófusként nyilvántartott Szókratész becsületes ember volt, de sokszor és gyakran tett fel olyan kényelmetlen kérdéseket, amelyekre az athéniak nem akartak válaszolni. Legalábbis leghíresebb tanítványa, Platón írásaiból ez derül ki.

Sokak számára Szókratész demokráciaellenes nézeteket vallott, s tanítványai sok szörnyű dolgot követtek el a tanításai alapján. Persze lehet, hogy elveit tudták rossz célra is használni, de ő maga soha nem vett részt egyetlen konkrét gonoszságban sem. Úgy tűnhetett, hogy ő maga csak a felbújtó, a piszkos munkát a tanítványai követik el.

Szókratész gyakran tett fel kérdéseket a járókelőknek, amelyekre sokszor hiába próbáltak választ találni, aztán ha már feladták a próbálkozást őt kérték meg, hogy világosítsa fel őket. Ő pedig csak annyit mondott, hogy "Csak annyit tudok, hogy nem tudok semmit".

Az emberek nem szeretik, ha logikailag megcáfolják őket és ellentmondásba kerülnek önmagukkal, így ezek a kérdezősködések nagyon népszerűtlenné tették. Szókratész azonban éppen a visszásságokra próbált rámutatni a kérdezősködésével. Furcsa volt, hogy az athéni demokrácia fénykorában, egy virágzó demokráciában próbált hibákat keresni és találni, miközben Athén volt a legerősebb városállam.

Persze egyes tanítványai tettek rossz dolgokat, hiszen például Alkibiadész elárulta Athént a peloponnészoszi háborúban, ugyanakkor az áruló nem Szókratész volt, hanem Alkibiadész.

Szintén az ő tanítványa volt Kritiász, aki egy rövid ideig autokrata hatalmat hozott létre Athénban, amelynek során az athéniak közel 5%-át meggyilkolták és sokuknak a vagyonát is elkobozták. De nem Szókratész volt a zsarnok, hanem Kritiasz, sőt ő maga megtagadta a zsarnokok által kiadott parancsot, amikor nem kutatott fel bizonyos embereket. Amikor azonban megdöntötték Kritiasz hatalmát Szókratész is célponttá vált.

A fentiek miatt talán érthető, hogy nem túlságosan volt kedvelt a polgártársai előtt, de persze ez még kevés lett volna a halálbüntetéshez.

Ie. 399-ben istentelenség és a fiatalok korrumpálása miatt vették őrizetbe, majd vezették a bíróság elé, s végül is ez okozta a halálát. Az, hogy bíróság elé vitték az ügyét, azt jelzi, hogy inkább szimbólikus döntést akartak hozni, s biztosítani akarták a számára a tisztességes és nyílt eljárást.

A per végén az esküdtszéknek kellett döntenie a büntetésről, s az ilyen perekben a szokásos ítélet a halál volt, de Szókratész mégis lehetőséget kapott, hogy alternatív bünetést kérjen.

Az esküdtszék tagjai, akik amellett, hogy zavarta őket Szókratész léte, a lelkük mélyén sokszor igazat adtak neki, így valójában nem akarták megölni. Emiatt döntöttek az alternatív büntetés mellett, s feltehetően mindenki beleegyezett volna, ha a filozófust száműzetésre ítélik.

Szókratész azonban nem hagyta magát és védekezésében (nyilvánvalóan provokatív céllal) úgy érvelt, hogy tulajdonképpen meg kellene jutalmazni a szolgálatait és élete hátralévő részében ingyenes étkezést kért az állam költségén.

Ez azonban úgy feldühítette az esküdtszéket, hogy végül nagy többséggel a halálbüntetés mellett szavaztak.

 djp