A 18. és 19. század tengerészetében az oroszoké volt a világ egyik legerősebb hadereje, amelyben ott szolgált Fjodor Usakov, aki minden tengeri ütközetét megnyerte, s 2001-ben az ortodox egyház szentté is avatta.

Usakov, 1745. február 24-én született egy Burnakovo nevű faluban, a jaroszlavi tartományban. Családja kisnemesi származású volt, s apja az Orosz Birodalomi Hadsereg Császári Gárdájának a veteránja volt.

Még nem volt tizenhatéves, amikor bevonult az orosz haditengerészhez, s a kiképzése után a Balti-tengerre küldték. A tűzkeresztségen az 1768-74-es orosz-török háború során esett át, amikor gyorsan megmutatta a vezetői képességeit, s azt a feladatot kapta elismerésül, hogy Nagy Katalin jachját vezesse.

Ezt követően, a Földközi-tengeren hajózó kereskedelmi hajók védelmével bízták meg.1787-ben kezdődött a második orosz-török háború, amelyben az Oszmán Birodalom mindent megpróbált, hogy visszaszerezze a korábbi konfliktus során elveszített területeit.

A háború előtt Fjodor Usakov feladata volt, hogy kikötőt építsen Herszonban és egy haditengerészeti bázist Szevasztopolban.

A háború során számos győzelmet aratott a törökök ellen, amelyek közül a Kígyósziget közelében került sor az elsőre, a fidosini csatára. De legyőzte őket a Kercsi-szorosnál (a lenti képen), a tendrai csatában, majd a Kaliakra-fok melletti csatában is. Mindezeket úgy hajtotta végre, hogy lényegesen kevesebb fregattal és fegyverzettel rendelkeztek, mint a törökök.

Usakov hihetetlenül tehetséges stratéga volt, aki a hagyományos tengeri hadviselést a feje tetejére állította. A 18. század végén a hajók "csatavonalban" harcoltak egymással, egy vonalat alkotva az ellenséggel szemben, s addig lőtték egymást, amíg az egyik flotta nem győzött. Ez azonban gyakran patthelyzethez vezetett, amikor közel azonos erősségű flották álltak szemben.

Usakovot azonban, nem érdekelték a hagyományok. Ehelyett a hajóit az ellenséges hajók körül manőverezte és a célpont az ellenfél zászlóshajója volt. A zászlóshajók jellemzően a kevésbé fontos hajók között jelentek meg, de az agresszív támadások miatt az ellenfelek nehezen reagáltak, amely megkönnyítette, hogy Usakov flottája hirtelen lecsapjon. 

Usakov 1798-ban lett admirális, s a 43 csatában, amelyben parancsnokként szolgált, nem csak veretlen maradt, hanem egyetlen hajót sem veszített. A sikereit azonban kevéssé ismerték el, így az admirális úgy érezte, I. Sándor kevéssé becsüli. Emiatt 1807-ben lemondott a tisztségéről és visszautasította a visszatérésére tett javaslatokat is. 

Ugyanígy tett, amikor Napóleon hadjáratot vezetett az ország ellen. Betegségére hivatkozva visszautasította a felkérést, s utolsó éveit a szakansai kolostorba vonulva élte, ahol a vallásnak és a jótékonykodásnak élt, egészen 1817. október 14-én bekövetkezett haláláig.

A kolostorban azt írta:  „Hála Istennek, az összes fent említett csatában az ellenséggel, és amíg a flotta az én parancsnokságom alatt állt a tengeren, Isten akaratából egyetlen hajó sem veszett el, és egyetlen katona sem esett az ellenség fogságába. .”

A halála után számos hajót neveztek el róla, majd 1944-ben a Szovjetunió létrehozta az Usakov-rendet a haditengerészeti tiszteknek, amely az ország egyik legmagasabb kitüntetése lett.

2001. augusztusában pedig az orosz ortodox egyház szentté avatta, s az orosz haditengerészet védőszentjévé tette Usakovot. 2005-ben az orosz nukleáris fegyveres stratégiai bombázók védőszentjévé tették, s minden év október 2-án, július 23-án és május 23-án emlékeznek meg róla.

djp