A 14. század első évtizede a trónharcok jegyében telt el, hiszen az utolsó Árpád-házi király váratlan halála után több jelölt és önjelölt is harcba szállt a magyar trónért.

Így került egy időre a magyar trónra a tizenéves Vencel, akit Lászlónak is hívtak, de később lemondott a magyar trónról, s átadta a magyar koronát Ottónak, aki viszont kényszerűségből Erdélyben hagyta azt Kán Lászlónál.

S ott volt még Caroberto, az Anjou-család sarja.

Mindegyiknek volt magyar rokonsága, így bármelyikük győzhetett volna, de talán a pápa támogatásának köszönhetően végül Caroberto, I. Károly vagy ahogyan jobban ismerjük Károly Róbert lett a "végső megoldás".

Az egyik leghosszabb ideig uralkodó Habsburg, tulajdonképpen véletlenül került a trónra (nem is egyre, hiszen német-római császár valamint német, magyar, cseh, horvát és szlavóniai király is lett apránként). Bátyja, IV. Ferdinánd korai halála miatt, az eredetileg választott egyházi karriert, felváltotta a politikai karrier.

Neveltetése alapján jezsuita szemléletű volt, félénk és határozatlan természetű, aki a harmincéves háború után nem sokkal, tizennégy évesen lett trónörökös, majd három évvel később már uralkodó. Mivel nagyon fiatal volt, sok választófejedelem ellenezte a megválasztását német-római császárrá, s a háttérben a Napkirály is szervezkedett ellene, aki egyre jobban próbált beleavatkozni a német birodalmi életbe, sőt talán ő maga is császár akart lenni. Végül közel egy év alkudozás után lett Lipót a császár, de mivel nagyon fiatal volt, a döntéseiben hosszú évekig jelentős szerepet játszottak a befolyásos arisztokraták.

Uralkodását átitatta a császári hatalom fensége, mindenekelőtt annak vallási aspektusát hangsúlyozva. Nem igazán volt megnyerő szépségű uralkodó, hanem kifejezetten csúnyának tartották, s tartotta ő maga is saját magát. Mindenek mellett azonban szenvedélyes és tehetséges zenész volt, több műve is fennmaradt. Folyékonyan beszélt latinul, olaszul, franciául, spanyolul és persze németül is :).

Hunyadi János már a korszak egyik leggazdagabb földesura volt, déli vármegyék vezetője és erdélyi vajda, amikor 1446. június 5-én Magyarország első kormányzója lett.

A kormányzó születésének körülményei több okból is bizonytalanok, hiszen nem ismert sem a pontos időpont, sem a pontos helyszín. 1409-ben történik róla az első említés, de nem tudni mennyi idős lehetett, s még 1430 áprilisában is rang nélkül említik, de 1434-ben már Zsigmond udvarának egy udvari vitéze. Ekkortájt egy nemesfiú 8 évesen lett apród, 14 évesen hadapród és 21 évesen (ha érdemes rá) lovaggá ütötték. A születési idő leginkább 1407 lehetett, s valószínűleg Kolozsvárott.

Mindezek mellett édesanyjáról, Morzsinai/Morosinai Erzsébetről, a nevén kívül tulajdonképpen semmit nem tudni. Bonfini szerint előkelő görög család sarja volt, de szintén Bonfini szerint a család a római Valerianusoktól származik.

Az apja (legalábbis hivatalosan) Serbe fia Vajk, Zsigmond király vitéze volt, nagyatyja pedig Serbán a hunyadmegyei oláhok kenéze volt. Vajk 1409. október 18-án királyi adományul kapta Hunyad várát, így a magyar nemesek sorába emelkedett.

Már a középkorban elterjedt az a nézet, hogy Vajk nem egészen a vitézségéért kapta a várat és a nemességet, hanem éppen János születése miatt. Egészen pontosan Morzsinai Erzsébet a király ágyasa volt, s a látszat kedvéért házasították ki, így János tulajdonképpen Zsigmond király fia volt.

Nagy Lajos magyar és lengyel király legkisebb leányának, Hedvignek a férje, Ulászló, aki feleségével együtt uralkodott Litvániában és Lengyelországban 1352 és 1362 között születhetett Jagello néven Litvániában, vélhetően Vilniusban.

Pogánynak született, s 1377-ben örökölte meg a Litván Nagyfejedelemség trónját, amelyen nagybátyjával osztozott. Mindez nem volt akármi, hiszen a nagyfejedelemnek összesen tizenhárom fia született, s Jagello ugyan a fiatalabbak közé tartozott, de apja őt ítélte a legrátermettebbnek.

Az első időkben folyamatosan harcolt a Teuton Lovagrenddel, amely 1242-ben költözött a Balti-tenger partjára Erdélyből.

Kęstutis, a nagybácsi, 1381-ben megdöntötte a hatalmát, de Jagello visszavágott, s végül börtönbe záratta, ahol 1382-ben elhunyt, vélhetően meggyilkolták.

Ekkortájt Litvánia volt egész Európában az egyetlen pogány ország, így Hedvig, tanácsadói hatására 1386-ben feleségül ment hozzá, s hozzálátott a kereszténység terjesztéséhez.

Jeanne d'Arc, vagy ahogyan jobban ismerjük Szent Johanna 1431. május 30-án, alig 19 évesen halt máglyahalált Rouenban. Az őt elítélők a biztonság kedvéért az elszenesedett holttestet újra elégették, majd még egyszer. A dupla elégetés után megmaradt hamut a Szajnába szórták, megelőzve azt, hogy a hívek vagy ereklyevadászok összegyűjtsék. A néphit szerint azonban nem őt égették halálra, hanem egy másik nőt, Claude des Armoisest, így szelleme tovább élt.

De hogyan jutott ide Jeanne d'Arc?

Johanna, a százéves háború idején, 1412. január 6-án született Lorraine és Champagne közelében egy Domrémy nevű településen Jacques d'Arc és Isabelle Romée gyermekeként. A születési neve Jeanette volt, de Jeanne néven is ismerik.

VI. vagy VII. István pápa (a krónikák II. Istvánt olykor beleszámítják a sorba, olykor nem, így a számozás változó) Rómában született a spoletói hercegi család sarjaként. Apja egy János nevű pap volt, a család jó nevelést biztosított számára, s maga is a papi pályára lépett. Ez még nem lett volna meglepő, hiszen a cölibátus intézménye csak évszázadokkal később lett elterjedt és kötelező.

Az akkortájt pontifikált Formózusz pápa hamarosan Anagni püspökének szentelte fel, bár lehetséges, hogy erőszak hatására. Formózusz halála után VI. Bonifác lett a pápa, majd néhány nap múlva az új pápa különös körülmények között meghalt. Halálát hivatalosan a köszvény okozta, amely járványos lehetett, mert akkortájt hirtelen sokan haltak bele.

Bonficác halála után, 896. május 22-én a spoletói hercegi család befolyására hosszas viták után őt választották meg a keresztény egyház élére. Nem ő volt az egyetlen pápa, akit a hercegi család nyomására választottak meg, a leghirhedtebb közülük XII. János volt fél évszázaddal később.

Nagy Lajos, utolsó lovagkirályunk halála után némi bizonytalanság volt a nemesség soraiban, hiszen Lajosnak csak négy leánygyermeke született, s kettő még az apa életében el is hunyt.

A két életben maradt leánya közül Mária volt az idősebb, aki 1371. április 14-én született Budán, három évvel megelőzve Hedviget.

Magyarország történetében addig még nem fordult elő, hogy nő ült volna a trónon (ahogyan addig más európai országban sem fordult elő az túlságosan gyakran) így a király megpróbálta a főurakat meggyőzni a lányági örökösödésről.

A kora középkori pápaság történetének egyik legbotrányosabb korszaka volt a pornokrácia, amelynek utolsó pápája volt XII. János. 955. december 16-án alig 18 évesen szentelték fel,  s őt tartják a történelem legrosszabb pápájának - pedig jelentős a mezőny

A pápai trón elfoglalása úgy sikerülhetett, hogy apja II. Alberich spoletói herceg elismerte törvénytelen gyermekének, hiszen egyik ágyasának volt a fia. 932 és 937 között születhetett, nem sokkal azután, hogy apja 932 decemberében éppen legyőzte saját anyját, a hírhedt Maróziát és mostoha apját, Hugót. Ekkor Alberich feleségül vette saját féltestvérét, Aldát, akitől legalább egy fia született. Ezután születhetett Octavianus. Alberich rábírta II. Agapát pápát és a klérust, hogy a fiú legyen a pápa utóda. Ő már az ötödik pápa volt, akit a herceg "kérésére" választottak meg.

Ezt az sem akadályozta meg, hogy a herceg 954-ben elhunyt, s Octaviánus lett Róma hercege. Hatalmas vagyon, hatalom és befolyás hullt az ölébe, majd még nagyobb hatalmat kapott, hiszen Agapát pápa halála után ígéretükhöz híven, megválasztották a fiatal herceget pápává.

Pápaként felvette a János nevet, s próbálta megkülönböztetni a világi és egyházi életét. A világi életben Octavianus maradt, az egyháziban pedig János.

Mondani sem kell azonban, az új egyházfő teljesen műveletlen volt, s egyáltalán nem tisztelte a keresztény hagyományokat, nem érdekelték a lelki tisztaság, szegénység és jótékonyság kérdései. Valóságos bordélyházzá változtatta a Lateránt.

A legfontosabb teendői az ivászat, a paráznaság (férfiakkal és nőkkel vegyesen), a vadászat és a szerencsejáték voltak, s a pápaságot egyáltalán nem tisztelte. Egy ízben egy gazdag fiút, aki tíz éves sem volt Todi püspökévé nevezett ki. Egy másik alkalommal egy szubdiakonus éretlennek nevezte a viselkedését, ezért a pápa előbb kasztráltatta, majd kivégeztette. A saját gyóntatóját is megvakíttatta, aki belehalt a sérüléseibe. Szexuális étvágya is nagy volt, így unokatestvérei és nővérei is odakerültek az ágyába. Azokat a nőket, akik csak imádkozni jöttek a templomba, egyszerűen megerőszakolta a "csak Isten tudja miért" magyarázattal.

Nagyon szerette a szerencsejátékot is, amelynek űzése közben azonban Jupiterhez és Vénuszhoz könyörgött - amely kissé furcsa volt egy pápa szájából.

Ezek a szokások a zarándokok nagyobb részét elijesztették Rómából, így a város bevételei megcsappantak, miközben a pápa féktelenül költekezett. Az épületeket nem gondozták, így azok állapota folyamatosan romlott - a pápának pénzre volt szüksége.

A fentiek mellett háborúzni is szeretett, így megtámadta Ottó német császár hűbéresét, II. Berengár itáliai alkirályt, akitől azonban csúfos vereséget szenvedett, s aki ellentámadásba lendült. Berengár egyébként is szerette volna már régebben megszerezni Rómát, ahonnan elűzték Hugót, s még a koronát is ellopta tőle.

A pápa a német császárhoz fordult segítségért, bevádolta az alkirályt. Ottó kapott az alkalmon befolyása kiterjesztéséhez, és Berengár megregulázáshoz. Hatalmas sereggel vonult be Itáliába, így Berengár visszahúzódott váraiba. Ottó ekkor már megszerezte Csehországot, legyőzte a franciákat és jelentősen kiterjesztette birodalmát. Berengár a vazallusa volt, de nem örült a helyzetnek, szabadulni akart Ottó fennhatósága alól. 

Ottó 962. január 31-én megérkezett Rómába, ahol elismerte Jánost, mint pápát, aki cserébe február 2-án római császárrá (is) koronázta Ottót, s így létrejöhetett a Német-római Birodalom. A pápának nem volt más választása, hatalma korlátozás alá került.

A császár az a fajta ember volt, akit a pápa nem tudott elviselni, jámbor, tiszteletreméltó, de ugyanakkor hatalmas és félelmetes. Ottó átlátott a pápán, s követelte, hogy változzon meg - János kényszerből ígéretet tett erre.

Február 12-én a pápa Ottó sürgetésére egy zsinaton megalapította a Magdeburgi Érsekséget és a Merseburgi Püspökséget, sőt kiközösített egy érseket, aki megpróbálta visszaszerezni a reimsi érseki címet.

A császár dolga végeztével két nap múlva hazaindult, de a pápa nem tudott nyugodni, s újabb terveket alkotott a pápai terület növelésére és Ottó megbuktatására, s persze cselekedett is.

Leveleket és követeket küldött Ottó ellenfeleinek, többek között a Bizánci Birodalomnak és a magyar fejedelemnek (Taksonynak) is - szövetséget ajánlva, de az egyik követ elárulta terveit Ottónak - aki nem örült a hírnek. Közben a pápa tárgyalásokat kezdett Adalberttel, Berengár fiával, s a császári címet ígérte neki, ha segíti Ottó ellen.

Ottó ahelyett, hogy sereget gyűjtött volna, elment vadászni Tivoliba, és követeket küldött a pápához, de a pápa ellene fordult seregével.

Ez már sok volt a rómaiaknak, fellázadtak a pápa ellen, aki 963 november 2-án elmenekült. November 6-án egy ötven itáliai és német püspök által tartott zsinaton szentségtöréssel, gyilkossággal, fajtalankodással és sok mással vádolták meg, ő pedig cserébe kiközösítette a zsinat tagjait. Ottó ekkor maga vádolta meg hitszegéssel és árulással, így a zsinat újra összeült december 4-én, s megfosztották hivatalától, helyére pedig egy világi személyt választottak, a kincstári kamarást, Leót (aki szintén nem volt igazán jó választás, de erről majd máskor). János a császár fejére vérdíjat tűzött ki.

A leváltott pápa nem nyugodott bele a hivatalvesztésbe és felkelést szervezett, de 964. január 3-án a felkelést vérbe fojtották. A rómaiak nem szerették Ottót, mert német volt és próbálták megszerezni a vérdíjat is. János újra lázadást szervezett, amelynek során Ottó távollétében Leó elmenekült és János újra felült a pápai trónra. Bosszúként több bíborost megcsonkíttatott (pl. kasztrálás, jobb kéz levágása, orr és fül levágása) vagy halálra kínzatott, s február 26-án egy újabb zsinatot hívott össze. Ez, amelyen alig harmincan vettek részt, a novemberi zsinat minden határozatát megsemmisítette és kiátkozta Leót és híveit is. Ekkorra Ottó már elfoglalta Berengár várait és elfogta őt magát is, ezért újra Róma felé fordult, rendet tenni. A pápa (a korábban megkorbácsoltatott) Otgar püspököt küldte hozzá követként, akit Ottó szeretett és tisztelt, hogy közben járjon érte, de erre azonban már nem volt szükség, mert a helyzet váratlanul megoldódott.

János, aki éppen megint pápa volt, nem tudott uralkodni férfiasságán. Egy korabeli krónikaíró szerint, május 14-én éppen házasságtörést követett el, amikor a hölgy férje meglepte őket és meggyilkolta (egyszerűen kidobta az ablakon). Egy másik krónika szerint, halálát agyvérzés okozta, amelyet a szexuális együttlét alatt kapott .

Végül is mindegy, de az bizonyos, hogy pápaként szex közben meghalni eléggé rendkívüli esemény.

Források

DJP

Az angol és skót krónikákban többször is előfordul egy Agatha vagy Ágota nevű (herceg)nő, aki Vasbordájú Edmund egyik fiának, Edvárdnak volt a felesége. Abban, hogy ki volt ő, a krónikák többféle megoldást is mutatnak, de abban megegyeznek, hogy Magyarországról indultak vissza Angliába.

De vajon ki lehet ő?

Ehhez azonban meg kell néznünk az előzményeket, hogyan is került Edvárd Magyarországra.

I. Károly, vagy ahogyan jobban ismerjük Károly Róbert és Boleslaw toszeki herceg, esztergomi érsek 1326. április 24-én (Szent György napján) Esztergomban alapította meg a világ legrégebbi világi lovagrendjét Szent György Lovagrend néven.

Ebben a  korban a lovagoknak kiemelt szerepük volt, hiszen ők adták a király kíséretét a lovagi tornákon, ők őrizték a Szent Koronát, de kiemelt feladatuk volt a kereszténység, a gyöngék, a szegények és elesettek védelme.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Szent György lett a névadó. Ekkortájt a nyugati országokban Szent Mihály, Itáliában azonban a sárkányölő Szent György volt a lovagok eszményképe. Károly Róbert nápolyi hercegből lett magyar királlyá, így Szent György lett a kiválasztott eszménykép. Bár az is igaz, hogy Magyarországon már évszázadok óta az egyik legismertebb és legkedveltebb szent volt.