Nagy Lajos, utolsó lovagkirályunk halála után némi bizonytalanság volt a nemesség soraiban, hiszen Lajosnak csak négy leánygyermeke született, s kettő még az apa életében el is hunyt.
A két életben maradt leánya közül Mária volt az idősebb, aki 1371. április 14-én született Budán, három évvel megelőzve Hedviget.
Magyarország történetében addig még nem fordult elő, hogy nő ült volna a trónon (ahogyan addig más európai országban sem fordult elő az túlságosan gyakran) így a király megpróbálta a főurakat meggyőzni a lányági örökösödésről.
Nagy Lajos ennek érdekében (jogilag) fiúsította a lányát, hogy a jogosan legyen használható rá a rex (király) megjelölés, a regina helyett, amelyet inkább az uralkodó feleségét jelölte.
Az egészségileg megtört király, ekkor már félrevonulva élt, a kormányzást jórészt feleségére, s annak kegyenceire (elsősorban Garai Miklós nádorra és Forgács Balázs pohárnokmesterre) hagyta - egyes elképzelések szerint a lepra is gyötörte.
A király tisztelete azonban elég volt ahhoz, hogy az arisztokrácia (nagyobb része) elfogadja a 'fiúsított' Máriát leendő uralkodójának, s hűséget esküdjön neki.
Miután ilyen szépen mindent elrendezett, hosszas betegeskedése után 1382 augusztusában egy fényes üstökös (a Halley) jelent meg az égen, amely mindenki számára tudatta, hogy a nagy király hamarosan elbúcsúzik a földi élettől, ahogyan ezt száz évvel később Bonfini is megírta: "A király az üdvösség ezerháromszáz fölötti nyolcvankettedik esztendejében halt meg;... íme, valamivel a halála előtt megjelent egy üstökös, amiből mindenki arra következtetett, hogy a király végzete közel van."
Halála sok embert megviselt, akik nem hitték, hogy Nagy Lajos, a lovagkirály is meghalhat „Halála miatt akkora gyász támadt az országban, hogy szinte mindenki megsiratta, mint saját halottját.” - írja egy krónikás.
A tizenegy éves hercegnő tehát királynő lett, de a főurak egy része Lajos halála már nem érezte magára nézve kötelezőnek a királynak tett ígéretét, esküjét, s igyekeztek a zavaros helyzetben előre tolakodni. Ahogyan egy velencei diplomata megfogalmazta: „Egyiknek a vezérség a legfőbb vágya, amaz grófságot akar, ez bánságra törekszik, másokat kitúrva, magasabbra tör valamennyi, ádáz irigység fogja el őket, gyűlölik egymást, pártokra szakadnak, s magát a népet is pártokra szakítják.”
Ebben a helyzetben kellett (volna) egy kislánynak vezetnie az országot.
Ezért volt fontos, hogy nagyon gyorsan, már 1382. szeptember 17-én megkoronázták, mert a Szent Korona ereje valamelyest visszatartotta az ellene áskálódókat. Egy felkent királlyal (királynővel) szemben sokan nem mertek fellépni. Így, ő lett az első nő, aki uralkodóként a fejére tehette a Szent Koronát.
Nagy Lajos nagyon előrelátóan, külföldön is biztosítani akarta lányai jogait, ezért már 1373. június 1-én feleségül ígérte kétéves kislányát IV. Károly német-római császát fiának, az akkor ötéves Zsigmondnak, de a hivatalos eljegyzést csak 1379-ben tartották meg.
Mivel Mária és Zsigmond távoli rokonságban álltak egymással, ezért pápai engedélyre volt szükségük, de XI. Gergely 1374. november 24-én engedélyezte a házasságukat.
A király halála után azonban felmerült, hogy Mária, nem Zsigmond felesége lesz, hanem az őrült VI. Károly öccse, a későbbi I. Lajos veszi feleségül, aki korábban elhunyt nővére, Katalin vőlegénye volt.
Ez nagy felzúdulást keltett, mert az egyházszakadás után a francia udvar az ellenpápát támogatta, szemben a német-római császárral.
A lengyelekkel való perszonálunió is véget ért, hiszen a lengyelek ragaszkodtak ahhoz, hogy az uralkodó az országukban éljen, s ne Budáról igazgassa az országot.
Az özvegy királyné ezért úgy döntött, hogy nagyobbik lánya, Mária kapja a magyar koronát és trónt, míg kisebbik lánya, (a később szentté avatott) Hedvig, lengyel uralkodó lesz, felmentve a lengyeleket férjének tett ígéretük alól.
Eközben Zsigmond hadat gyűjtött, hogy feleségül vehesse Máriát, s így magyar király lehessen. Mindez sikerült is, hiszen 1385. november 1-én kikényszerítette a házasságot Máriával, a francia Lajos pedig visszalépett.
Az alig tizennégy éves lány tehát viharos körülmények között előbb királynő, majd feleség lett, s azt lehetett hinni, hogy most már talán nyugalmasabb időszak következik.
Mindez azonban hiú ábránd volt, hiszen a nemesség egy része továbbra sem ismerte el a nőági örökösödést és Durazzói Károlyt (éppen III. Károly néven nápolyi királyt) hívták meg a magyar trónra.
Károly, Nagy Lajos király udvarában nőtt fel, s nagy támogatottsága volt az országban. Durazzói Károly azonban (többször is) esküt tett Nagy Lajosnak, amely szerint elfogadja Máriát magyar királynőnek, így esküjét megszegve gyűjtött hadat és indult Mária ellen.
Károly ráadásul, aki Nagy Lajos támogatásával lett nápolyi király, 1385-ben részt vett egy összesküvésben, amelyet a bíborosok szerveztek a pápa ellen. A pápa így 1385. február 2-án egyházi átok alá helyezte Károlyt, vagyis bárki büntetlenül megölhette.
Károly tehát megérkezett egy hadsereggel Magyarországra, ahonnan Zsigmond elmenekült, hogy nagyobb hadat gyűjtsön ellene. A nápolyi király lemondatta Máriát a magyar trónról, s 1385. december 31-én (többszöri esküje ellenére) magyar királlyá koronáztatta magát.
Mivel azért fél is, igyekezett a lemondatott királynővel és anyjával jól bánni, de mindez nem feledtette a tetteit, így az özvegy királyné egy merényletet tervezett ellene, amelyet 1386. február 7-én Forgách Balázs hajtott végre.
A király halálos sebet kapott, bár nem halt meg azonnal, csak február 24-én.
Károly hívei, a halála után kiskorú gyermekét nyilvánították királynak és felkelést szerveztek a királynő ellen. Horváti Pál zágrábi püspök és Horváti János macsói bán, valamint Palisnyai János johannita vránai perjel nyílt összesküvést szervezett.
A királynő, anyja tanácsára személyes jelenlétével akarta a kedélyeket csillapítani, de 1386. július 25-én Gara vára közelében megtámadták őket a zendülők. Az összecsapásban az őket védő Garai Miklós nádor és Forgách Balázs az életét vesztette, a két nő pedig fogságba esett. Garai és Forgách fejét elküldték II. Károly özvegyének, aki közszemlére állította őket.
Máriát és Erzsébetet Novigrad várába vitték, ahol fél évig együtt raboskodtak. Horváti János nyomást akart gyakorolni Máriára, ezért 1387 januárjában a szeme láttára fojtatta meg az édesanyját, Erzsébet királynét, s holttestét a várból kidobták. Mária teljesen kétségbeesett, de még majdnem félévig kellett raboskodnia, mire sikerült kiszabadítani.
A gyilkosság oka a pszichológiai terroron kívül az volt, hogy Erzsébet királyné még a fogságból is kapcsolatot keresett a velenceiekkel, segítséget kérve.
Mária férje Zsigmond, sereget gyűjtött, s eszmei támogatásként Széchy Miklós nádor nyomására 1387. március 31-én társuralkodóvá koronázták, majd június 14-én a magyar és horvát főurak, valamint a velencei főurak segítségével kiszabadította a rab királynőt. Zsigmond bosszút állt - 1388-ban elfogatta Hédervári Kont Istvánt, akit később, 1393-ban lefejeztetett, majd 1394-ben elfogta a Horváti testvéreket. Jánost Erzsébet megöléséért és Pécs felgyújtásáért Pécsett felnégyeltetett.
Bár formálisan társuralkodók voltak, a hatalom szép lassan Zsigmond kezébe került. Mária csendes, visszafogott és érzékeny lány volt, aki szerelmes volt férjébe. Az őt ért traumák miatt azonban mindenhol összeesküvést sejtett.
Néhány évvel később Mária teherbe esett, s már előrehaladott volt a terhessége, amikor kilovagolt a budai hegyekbe.
Valószínűleg egyedül volt, amely nagyfokú gondatlanságot mutat, főként az események tükrében.
A lovaglás közben lovasbalesetet szenvedett, s leesett a lóról. Az esés következtében megindult a szülés, s egy fiúgyermek jött a világra. A kisfiú azonban nem maradt életben, ahogyan a királynő is elhunyt az esés, esetleg a szülés következtében. Így aztán 1395. május 17-én, az első magyar királynő, huszonnégy éves korában elhunyt.
Mária halála után, a trón Hedviget illette volna egy korábbi egyezség alapján, de ő most saját országa ügyével volt elfoglalva, így Zsigmond uralkodhatott tovább.
Luxemburgi Zsigmond több mint fél évszázadig volt magyar király, de közben német király, cseh király és német-római császár is lett, így a fél kontinens is az övé lett. A birodalom központját azonban Budán rendezte be, megtanult magyarul és életmódja is a magyar életmódhoz idomult.
