A legnagyobb orosz cárnő, Nagy Katalin, 1729. május 2-án született Anhalt-Zerbst Sophie hercegnőként. Anyja jó partit akart neki, ezért francia nevelőnője és néhány házitanítója megtanította az akkortájt divatos francia etikettre és a francia nyelvre is. Távoli orosz felmenőkkel rendelkezett, így II. Frigyes porosz király és Lestocq gróf elhatározta, hogy a leendő III. Péter cár felesége lesz.

Mária szüleinek az ötödik gyermeke volt, de az első, aki túlélte a csecsemőkort. Születése csalódás volt, hiszen fiú örököst vártak. Mivel a várt örökös nem érkezett, apja VIII. Henrik el akart válni Mária anyjától Aragóniai Katalintól. Amikor az egyház ezt nem engedte, Henrik megalapította az anglikán egyházat és mégis elvált.

A szülei válása után féltestvérével, a később kivégzett Boleyn Anna lányával, Erzsébettel élt, mert a király nem engedte, hogy anyját meglátogassa.

Több mint négyszáz év telt el azóta, hogy a Mayflower rettenthetetlen vallási menekülteket, gazdasági menekülteket vagy másként gondolkodókat vitt az Újvilágba.

A 17. század elején több csoport alakult, amely elégedetlen volt az anglikán egyházzal. Az egyik jelentős csoport volt a puritánok csoportja, akik a rítusoktól és hiedelemektől akarták az egyházat megtisztítani. Egy másik fontos csoport a szeparatisták csoportja volt, akik az egyháztól való teljes elszakadást szerették volna, mert az akkori angol törvények kötelezővé tették a templomlátogatást és az egyháztámogatást. Aki ezt nem tette meg, azt pénzbírsággal büntették, ezért a hollandiai Leidenben alapítottak egy közösséget 1608 körül, amely hamar 400 főssé növekedett.

Minden idők egyik legemlékezetesebb sikertelen merénylete zajlott le 1605. november 5-én, amikor Guy Fawkes a nem sokkal korábban trónra lépett I. Jakab angol királyt szerette volna meggyilkolni, hogy egy katolikus uralkodót juttasson a trónra, aki történetesen a király lánya volt, Erzsébet hercegnő.

A merénylet azért is emlékezetes, mert több mint négy évszázada szinte minden évben megemlékeznek róla, sokan ironikusan, hiszen sok brit szerint Fawkes volt „az utolsó ember, aki tisztességes szándékkal jutott be a parlamentbe”.

I. István király a német támadások visszaverése után már abban gondolkodott, hogy trónját a férfikorba lépő fiára hagyja. Ekkortájt a (valószínűleg) 1007-ben született Imre herceg már huszonnégy éves lehetett, s Gellért püspöktől, valamint édesapjától megtanult mindent, amire uralkodóként szükségesnek tünt.

A németek elleni, II. Konrád támadását követő hadjárat azt mutatta, hogy katonai vezetőként is megállja a helyét, az utána következő béketárgyalások a Német-Római Birodalommal, pedig a diplomáciai érzékéről is vallottak, hiszen megszerezte a Lajta és Fischa közötti területet.

A 18. század talán leghíresebb uralkodófelesége volt a francia forradalom forgatagában kivégzett Marie Antoinette avagy Mária Antónia Jozefa Johanna, aki Mária Terézia utolsó előtti gyermekeként látta meg a napvilágot 1755. november 2-án Bécsben, a Hofburgban.

Az egyik leghíresebb angol uralkodó, aki majdnem négy évtizeden keresztül ült az angol trónon, elsősorban két okból ismert. Egyrészt összesen hat felesége volt, akik közül kettőt lefejeztetett, másrészt éppen az egyik lefejezett felesége miatt, megalapította az anglikán egyházat. 

Henrik azonban számos egyéb dolog miatt lehet(ne) emlékezetes.

A híres praetorianus gárda az ókori római hadtörténet egyedülálló részét képezi, hiszen nagyon sok fontos eseményben volt tevőleges szerepük.

Eredetileg a vezetőhöz hűséges testőrségként indult a gárda története, de lassanként sajátos politikai hatalommá váltak, akinek fontos szerepe volt mind a királycsinálásban, mind a királygyilkolásban. Összesen közel tucatnyi olyan római császár lehet, akit a gárda gyilkolt meg vagy az ő közreműködésükkel haltak meg.

VIII. Henrik talán legszerencsésebb felesége volt Cleve-i Anna, hiszen alig fél évig voltak házasok, nem fejeztette le, sőt saját udvartartása volt és túl is élte Henriket.

Anna 1515. szeptember 22-én született Düsseldorfban a La Marck nemesi család gyermekeként. Apja a Schmalkaldic Liga tagja volt, amely a pápa tekintélye ellen szövetkezett hercegeket egyesítette. Ebben a tekintetben akár szövetségese is lehett volna az angol királynak, aki szintén a pápa ellenfele volt.

A helyzetet némileg bonyolította, hogy bár a család protestáns volt, Anna szorosan kötődik katolikus édesanyjához.

A második orosz cárnő Anna Ivanovna volt, aki Moszkvában született 1693. február 7-én.

Anna, a korán elhunyt (gyengeelméjűnek tartott) V. Iván orosz cár és Praszkovja Fjodorovna Szaltikova leánya volt, aki Frigyes Vilmos kurlandi herceghez ment feleségül. Férje korai halála után pedig Kurföld (Lettország) és Zengale (Baltikum) uralkodója volt majdnem két évtizedig, egészen 1730-ig, amikor orosz cárnő lett II. Péter után.

A házasságot I. Péter szervezte meg a kegyetlen, modortalan és vulgáris lánynak. A házasságkötés pazar és költséges volt, a cár 200.000 rubelt adott csak hozományként, de volt ott aranyhímzéses köpeny és kápráztató tiara is. Persze Péter sem ment a szomszédba egy kis őrültségért.