A második orosz cárnő Anna Ivanovna volt, aki Moszkvában született 1693. február 7-én.
Anna, a korán elhunyt (gyengeelméjűnek tartott) V. Iván orosz cár és Praszkovja Fjodorovna Szaltikova leánya volt, aki Frigyes Vilmos kurlandi herceghez ment feleségül. Férje korai halála után pedig Kurföld (Lettország) és Zengale (Baltikum) uralkodója volt majdnem két évtizedig, egészen 1730-ig, amikor orosz cárnő lett II. Péter után.
A házasságot I. Péter szervezte meg a kegyetlen, modortalan és vulgáris lánynak. A házasságkötés pazar és költséges volt, a cár 200.000 rubelt adott csak hozományként, de volt ott aranyhímzéses köpeny és kápráztató tiara is. Persze Péter sem ment a szomszédba egy kis őrültségért.
Nagy Péter cár azonban a házasságkötés után egy másik esküvőt is rendezett egy törpenövésű pár számára, mintegy kiparodizálva Anna esküvőjét. Anna férje már a házasságkötéskor is alkoholista volt, az esküvőn versenyt ivott a cárral, s hamarosan súlyos beteg lett, amely aztán el is vitte.
Anna férje tehát pár hónappal a házasságkötés után meghalt, s a tizennyolc éves Anna 1711-ben özvegyen maradt. Tovább szeretett volna lépni, s újra férjhez menni, de hiába írt több mint 300 levelet a családjának, elutasították az új házasság esélyét.
Ebben talán volt szerepe annak is, hogy családja nem tartotta szépnek vagy vonzónak, mindemellett komor és neveletlen volt.
II. Péter örökös nélkül halt meg, elődeinek (I. Péter és I. Katalin) nem maradtak életben fiúgyermekei, így a Legfelső Titkos Tanács döntött az uralkodó személyében.
I. Péter lányát, Erzsébetet, törvénytelennek bélyegezték, így Iván leszármazottai felé fordultak. Az öt leány közül a legfiatalabb bizonyult a legalkamasabbnak a Tanács szerint - leginkább azért, mert éppen az előzmények miatt könnyen irányíthatónak vélték. Mindezt egyéb feltételekkel is alátámasztották - nem mehetett újra férjhez, nem nevezhetett ki utódot, s csak reprezentációs feladata lehetett.
Anna 1730. január 29-én elfogadta a feltételeket, majd az egyezség után széttépte az okmányt, azzal a felkiáltással, hogy egyeduralkodó lett. Aki ellenszegült kivégzés vagy száműzetés várt rá.
Igaza lett az egyik baltikumi bárónak, aki így jellemezte a trónra lépésekor: „Ez a nő valóságos vipera és ráadásul még közönséges is. Mint hallom megszámlálja az almákat a fákon, attól félvén, hogy a kertészek meglopják. Jó mulatságot kívánok hozzá a barbár Oroszországnak!”
A kor két leghatalmasabb családja közül a Dolgorukov család több tagjátt száműzték, Dmitrij Mihajlovics Golicin herceget pedig kivégezték.
A cárnő az egyik volt kegyencét nevezte ki főkamarásának és számos német előkelőséget hívott az országba. Biron, a kamarás nem sokat foglalkozott az államügyekkel, így a hatalom az arisztokrácia kezében volt.
A Legfelső Titkos Tanácsot feloszlatták, majd 1732-től Moszkva lett a főváros Szentpétervár lett a főváros. Nagyon kedvelte a tokaji borokat, s létrehozott egy olyan borvásárló bizottságot, amely 65 évig fennmaradt.
Évente 50-60 ezer liter bort vásároltak és Hegyalján egy orosz kolóniát állítottak fel az ellenőrzés céljából.
Nem Anna ötlete volt, hiszen már I. Péter megalapozta a társaságot, s hosszú ideig nagy becsben tartották, elősorban a tokaji aszút.
Szintén sokat foglalkozott a haditengerészettel, amely korábban fontos volt I. Péter számára, de utódai nem sokat foglalkoztak vele.
1731-ben rendeletet hozott, amely alapján minden nemesi családból egy fiú mentesül a katonai szolgálat alól, hogy otthon gazdálkodhasson. Egy évvel később létrejött a cári hadapródok testülete, amelybe a tanulni vágyó fiatalokat várták. 1734-ben kereskedelmi egyezmény született Anglia és Oroszország között, majd a parasztok egy részét gyári munkára kötelezték.
Állandó társulatot kapott a cári színház, megalakult a balettiskola és megépítették az Annenhof-palotát, amelyet később II. Katalin leromboltatott. 1736-ban a tűzoltóságot, 1740-ben a postát alapították meg.
A sok építkezés és fejlesztés mellett a cárnő igen kegyetlen és számító is tudott lenni.
A már említett Golicin család egyik tagjának, Mihail Alekszejevics Golicin hercegnek mindössze az volt a bűne, hogy boldogan élt a feleségével és a Golicin nevet viselte. A feleség azonban hamarosan meghalt, s a cárnő kegyetlen tréfát eszelt ki a herceg számára.
1739-ben a befagyott Néván egy jégtömbökből épült palotát emeltetett. A 25 méter hosszú és kilenc méter palotában szépen kidolgozott lépcső vezetett a hálószobába, ahol természetesen az ágy és a párnák is jégből voltak, ahogyan a fürdőszoba és egy elefántszobor is.
A herceget már korábban kinevezte udvari bolondnak, akinek egy fészekben kellett ülnie néhány tojáson Anna cárnő egyik szobájában. A cárnő ekkor egy Avdotja Ivanovna nevű idős és a lehető legcsúnyább cseléddel együtt bezáratta a jégpalotába.
Az újdonsült pár bohócjelmezben jelent meg a palota előtt egy elefánt hátán rögzített ketrecben, majd a ruháját levetve kellett a palotában a "nászéjszakát" eltöltenie. (a jégpalotában)
A cárnő megjegyezte, hogyha eleget tesznek házastársi kötelességüknek, akkor bizonyosan nem fagynak meg. A palota elé testőröket rendelt, akiket azonban a cseléd lefizetett, így az egyik őr adott nekik egy kabátot egy igazgyöngy nyakláncért cserébe. Így túlélték ugyan az éjszakát, de a nő hamarosan tüdőgyulladásban elhunyt.
A cárnő kegyence, Ernst Johann von Biron, hozzá hasonlóan rendkívül kegyetlen volt, aki legalább ezer embert kivégeztetett, s 20-40 ezer embert száműzött a cárnő nevében.
Anna és Biron minden tőle telhetőt megtett, hogy minél több hátrányos helyzetű embert alázzon meg, így adót vetettek ki a sérültek és fogyatékkal élők után. A prostituáltakat a bíróságra citálta és minden részletre kiterjedően kikérdeztette őket - láthatólag érdekelték a legbujább részletek is. A saját szerencsétlen szerelmi életét próbálta így ellentételezni, bár közben számtalan férfi szerető és női prostituált elégítette ki vágyait. (udvari jelenet)
Anna maga mellett tartotta Erzsébetet, hogy szemmel tarthassa, s nmegtiltotta, hogy orosz nemeshez menjen feleségül, s amikor Erzsébet titkos kapcsolatot kezdett egy Alekszej Subin nevű katonával, a cárnő állítólag kitépette a férfi nyelvét és Szibériába száműzte.
Néhány év uralkodás után Anna attól kezdett félni, hogy a korábban törvénytelennek nyilvánított Erzsébet fogja követni a trónon, mert nem volt saját gyermeke, így úgy döntött, hogy örököse Anna Leopoldovna mecklenburg-schwerini hercegnő gyermeke lesz. A hercegnő a cárnő unokahúga volt, akinek 1740 augusztusában született gyermeke. A cárnő Biront választotta régenssé a kisfiú mellé, s kényszerítette Erzsébetet, hogy felesküdjön a kis Iván uralkodására.
Ekkor a cárnő már komolyabban megbetegedett, s végül 1740. október 28-án elhunyt. Végakararatának megfeleően utódja Ivan Antonovics lett VI. Iván néven. Legalábbis egy rövid ideig. Anna uralkodása Oroszország egyik legsötétebb korszaka volt.
