Margaret Cochran Corbin Pennsylvániában született 1751. november 12-én, a mai Franklin megyében. A szülei bevándorolt írek voltak, s alig ötéves volt, amikor indiánok támadták meg őket, az apját megölték, az anyját pedig elrabolták. Az anyjukat soha nem látták többet, de mivel Margaret és bátyja, John éppen nem voltak otthon, ők szerencsésen túlélték a támadást. A gyermekkora hátralévő részében a nagybátyjával élt, majd 21 éves korában férjhez ment egy John Corbin nevű virginiai farmerhez.

Talán egyetlen ország egyetlen válogatott csapata sem hagyott olyan maradandó nyomot maga után, mint a második világháború után Magyarországon kialakult 'Aranycsapat', amely néhány évig vitathatatlanul a világ legjobb csapatai között volt, s talán éppen az első helyen.

A lázadások és felkelések esetén kézenfekvőnek tűnik a rendőrséget értesíteni, kivéve persze, ha éppen a nagy rendőrlázadás (Great Police Riot) zajlik, ahogy másfél évszázaddal ezelőtt New York-ban.

Lord Byron az angol irodalom egyik legismertebb alakja, fénylő csillaga, akinek azonban az élete eléggé viharos volt, a vele való élet pedig minden volt, csak nem egy tündérmese.

Vazul vagy Vászoly, Szent István unokatestvére volt, akit Imre herceg rejtélyes halála után a király megvakíttatott, a fiait pedig száműzte. A király nagyon megtört a fia halálától, hiszen „a nagyon keserves fájdalomtól elkeseredve súlyos betegségbe esett, sok nap múltán is csak alig tért vissza életereje, régi egészsége pedig soha többé nem állt helyre”, ráadásul „a lábfájás is kínozta, szomorkodott, jajgatott, kiváltképpen azért, mert rokonai közül egyetlenegyet sem talált alkalmasnak arra, hogy az ő halála után az országot Krisztus hitében megtartsa.”

A második világháborúban számos amerikai katona halt meg a harctéren, de sokan meghaltak a Pearl Harbour-i bombázás során is. Ez utóbbiban a hivatalos források alapján összesen 68 civil halt meg és 35 sebesült meg. Volt azonban hat olyan személy is, aki távol a harctértől, az oregoni Bly közelében hunyt el, amelyet ma egy emlékmű örökít meg az utókornak.

Orseolo Péter sok tekintetben érdekes személyisége volt a középkori magyar történelemnek, hiszen ő volt az első, aki követte Szent Istvánt a trónon, ő volt az első akit elűztek, ő volt az első aki kétszer is felülhetett a magyar trónra, ráadásul vele szakadt meg az egyenesági örökösödés, hiszen csak Imre herceg halála után került szóba, mint lehetséges örökös. Ezzel együtt Orseolo Péter egyike a magyar királyság leginkább negatívan értékelt uralkodóinak, s nem minden ok nélkül.

Ilona, akit Velencében Grimelda néven ismertek, Géza fejedelem és Sarolt lánya volt, aki 1011-ben Ottone (Ottó) Orseolo, a velencei történelem legfiatalabb dózséjének a felesége lett. Ottó ekkor már két éve dózse volt (a 27. a sorban), de még csak tizennyolc éves, jó megjelenésű és tehetséges volt.

Töregene vagy Turakina a Mongol Birodalom nagy khatunja volt, aki régensként vezette az országot férje, Ögedei kán halála és fia, Güyük kán megválasztása között.

Az első világháborúban (a nevéhez méltóan) nem csak Európában voltak összecsapások, hanem több más kontinensen is, így Afrika sem lehetett kivétel.