Nem csak történelem :)

Érdekes sztorik a múltból

Érdekes sztorik a múltból

Európa leggazdagabb (s talán a legszebb) asszonya - Aquitániai Eleonóra

Miért volt 16 évig fogságban az angol királyné?

2020. október 28. - DJP

A kor leggazdagabb, leghatalmasabb és talán legszebb asszonya volt Aquitániai Eleonóra, akinek birtokaira mind a franciák, mind az angolok foga fájt. A francia király abban az időben még csak Párizs környékét birtokolta, míg Eleonóra apja (X. Vilmos Aquitánia hercege) Nyugat-Európa egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb uralkodója volt,  a mai Franciaország közel egyharmadát birtokolta, s az ő apja honosította meg Európában a lovagi költészetet és stílust.

A hercegnek öt gyermeke volt, közöttük Eleonóra volt a legidősebb (1122-ben vagy 1124-ben született), s volt egy húga (Petronella) és egy öccse (Vilmos Aigret), valamint két féltestvére William és Joscelin. A herceg elismerte a féltestvéreket fiainak, de kizárta őket az örökségből, így Vilmos Aigret örökölt volna mindent, ha négyéves korában, 1130 márciusában nem hal meg édesanyjával együtt Talmont-sur-Gironde városában. Így a hatalmas vagyon örököse Eleonóra lett.  (Getty Images Hungary: Aquitániai Eleonóra)

eleonora.jpg

A hercegnő a lehető legjobb oktatásban részesült, anyanyelve a poitevin mellett kitűnően beszélt latinul, ismerte az irodalmat és a zenét (hárfán játszott és énekelt), s járatos volt a lovaglás, solymászat, íjászat és vadászat tudományában is, ugyanakkor a számtan, csillagászat vagy történelem sem volt ismeretlen a számára. Mindezek mellett a háztartási ismeretek is kiemelt fontosságú volt, hiszen a hímzés, varrás, fonás és szövés is tanulmányai közé tartozott. Gondolkodását fejlesztette, hogy a sakk és a backgammon is a tanulmányai közé tartozott.

Erős, élénk és akaratos egyéniség volt, ugyanakkor nagyon intelligens és a leírások szerint kora egyik legszebb nője. A kor szépségideálja alapján szőke és kék szemű lehetett, ugyanakkor talán nagyobb valószínűsége van a vörös hajnak és barna szemnek nagyapja (IX. Vilmos) alapján.

1137-ben apja Bordeaux-ba utazott, majd a lányait ott hagyva (az érsekre bízva) a Szent Jakab-emlékhelyhez indult zarándoklatra, amikor április 9-én (nagypénteken) rosszul lett és hamarosan elhunyt - valószínűleg mérgezés következtében.

A tizenéves lány Európa leggazdagabb hajadonja lett, s a herceg halálos ágyán végrendeletében a VI. Lajos francia királyt nevezte meg gyámjául. A király azonban szintén halálos beteg volt (vérhasban szenvedett) de néhány hét tépelődés után, néhány óra alatt megszervezte, hogy fia feleségül vegye a hercegnőt. A herceg  500 nemes lovag és Suger apát, a párizsi Notre-Dame vezetőjének és néhány főnemesnek a kíséretében Bordeaux-ba indult. A csapat július 11-én érkezett Bordeuax-ba, s 25-én Geoffrey de Lauroux érsek összeadta az ifjú párt (a herceg 17 éves volt) a Szent András-katedrálisban. A lány feltétele az volt, hogy a birtokok nem egyesülhetnek, s ő anyagilag továbbra is független marad.

Augusztus 1-én a király meghalt, s 8-án megkoronázták a fiatal párt Aquitánia hercegévé és hercegnőjévé, majd Párizsba mentek, ahol Eleonórát december 25-én királynévá koronázták.

A király szerelmes volt a fiatal lányba, az udvarban viszont nem szerették a királynét - elsősorban az anyakirályné és Suger apát kritizálta minden lépését. (Anthony Frederick Sandys: Queen Eleanor - 1858)

anthony_frederick_sandys_queen_eleanor1858.JPG

A király harcokba keveredett egyrészt Eleonóra húga miatt, másrészt a pápával való ellentéte miatt, de végül a három évig tartó harc után Eleonóra közbenjárására a pápa és a király kibékült. A harcok alatt azonban felégette Vitry városát, ahol 1300 ember a templomban keresett menedéket, s ott égett halálra.

Franciaországban helyreállt a béke, s Eleonóra megszülte első gyermekét Mariat, de a korábban egyházi pályára készülő  királyt bűntudat gyötörte az előző vérengzések miatt. Lajos király keresztes hadjáratot hirdetett, amely 1146 húsvétján meg is kezdődött, azonban Eleonóra, mint hűbéres lovagjaival és  300 udvarhölgyével részt kívánt venni benne. A hadjárat nem aratott komoly sikereket, de Konstantinápolyban a királyt ünnepelték, Eleonórát viszont csodálták. Az egyház is megemlékezett róla, hiszen a következő keresztes hadjáratban már tiltották a nők részvételét.

A keresztes hadjárat egyik eredménye az volt, hogy Eleonóra megismerte a Földközi-tenger vidékén honos tengerészeti szabályokat és egyezményeket, amelyeket később jól tudott alkalmazni, a másik viszont az, hogy a fiatal pár elhidegült egymástól. Ennek következménye volt az is, hogy a hazafelé úton külön hajóval mentek, s hajóikat bizánciak támadták meg, majd egy viharban elsodródtak egymástól. A királyné Észak-Afrikában kötött ki, majd Palermóba hajózott, ahol már halottnak hitték őket.

A pápához tartottak, hogy bontsa fel a házasságukat, de III. Jenő ezt nem akarta, s arra kényszerítte a királyi párt, hogy háljon együtt - ennek eredményeképpen született meg a második kislányuk, Alíz.

A lánygyermek születése végül a házasság felbontását eredményezte, az alattvalók meggyűlölték, mert nem volt fiú örökös, s a pápa engedélyével 1152. március 11-én Sensi Hugo érsek vezetésével elkezdtek tárgyalni, majd március 21-én a jelenlévő négy főpap semmisnek nyilvánította a házasságot, mert a házastársak közeli vérrokonságban álltak (hardmadfokú unokatestvérek voltak II. Róbert francia király révén). A gyerekek gyámja a király lett, s Eleonóra visszakapta birtokait. A válásban talán szerepet játszott, hogy a hadjárat során Eleonóra belebonyolódott egy kapcsolatba nagybátyjával Rajmunddal (aki egyébként III. Béla magyar király apósa volt), Antiochiában.

A válást követő hazafelé úton megpróbálták elrabolni, hogy házasságra kényszerítsék, de végül sikeresen elérte Poitierst, s követeket küldött Henrik normandiai hercegnek, hogy azonnal jöjjön és vegye feleségül. (II. Henrik)

00henryk1.jpg

A 11 évvel fiatalabb Henrik, akinek édesanyja (Angliai Matilda, illetve az ő nagyanyja, Skóciai Szent Margit révén, aki Szent István unokája volt) ereiben Árpád-házi vér is folyt, Henrik nem habozott, s 1152. május 18-án (pünkösdvasárnap) feleségül vette - bár közöttük sokkal közelebbi vérrokonság volt, ezért nem vette el Henrik korábban Eleonóra lányát, Máriát.

A következő tizenhárom évben (amellett, hogy 1154 október 25-én Henrik angol király, Eleonóra pedig angol királyné lett) nyolc gyermek született a házasságban - öt fiú és három lány. Henrik eközben rendszeresen megcsalta feleségét, de Eleonórát látszólag ez nem zavarta - az egyik törvénytelen gyermek pl. a királyné felügyelet alatt nevelkedett a westminsteri királyi palotában. Hogy még érdekesebb legyen, Henrik nevű fiúkat Lajos francia király Margit nevű lányához adták férjül.

Az utolsó gyermek megszületése után a királyi pár elhidegült egymástól, s miután 1167-ben Matilda nevű lányuk feleségül ment III. Oroszlán Henrik szász herceghez, Eleonóra Poitiers-be költözött minden ingóságával - a férje tudtával. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott Rosamunda Cliffort megjelenése, aki férje szeretője lett, s akiről a király egyáltalán nem hallgatott szemérmesen - a pletykák szerint a királyné megmérgeztette. (John William Waterhouse: Rosamund)

john_william_waterhouse_fair_rosamund.jpg

Eleonóra távollétében 1170. december 27-én Henrik lovagjai megölték Becket Tamás canterbury érseket, akit a felesége nagyon tisztelt, s akit az egyház három év múlva szentté avatott. 1173 márciusában Henrik nevű fiúk felkelést indított apja ellen, majd apósához menekült Párizsba, ahonnan Aquitániába utazott. Két testvére (Richárd és Geoffrey) csatlakozott hozzá, s Eleonóra is nyíltan támogatta a lázadókat.

Ő is elindult Párizsba előző férje, fia apósa támogatását megszerezni, de útközben az angol király emberei elfogták és börtönbe zárták. 1174. július-án Henrik visszahajózott Angliába Eleonórával együtt, ahol a Winchester kastélyba záratta. A királyné összesen 16 évet töltött fogságban, egészen férje haláláig. Időnként rövid időre, felügyelet alatt kiengedték, de alig találkozhatott valakivel.

Pár év múlva, 1183-ban Henrik nevű fia újabb felkelést indított apja ellen, de egy csatában, 1183. június 11-én vérhasban életét vesztette. Ezek után a királyné valamelyest nagyobb szabadságot élvezett, de mindig felügyelet állt. (Csak érdekesség, hogy Henrik özvegye a korábban már említett III. Béla magyar király második felesége lett 1186-ban.)

Eleonóra számára a szabadságot Henrik király 1189. július 6-i halála jelentette, amikor egy párbaj következtében szerzett sérüléseibe halt bele.

Utódja, legidősebb élő fia, Richárd lett, akit Oroszlánszívű Richárdként ismer a történelem, aki azonnal üzent, hogy édesanyját engedjék szabadon. (Merry-Joseph Blondel: Richard I the Lionheart)

richard_i_the_lionheart_king_of_england.jpg

Az anya Londonba utazott, s Richárd nevében régensként uralkodott, de leveleit úgy írta alá, hogy "Eleonóra, Isten kegyelméből Anglia királynője". Pár hét múlva a király is megérkezett, de nemsokára kereszteshadjáratra indult, s közben édesanyja maradt a régens. Személyesen utazott Németországba, hogy a fia váltságdíjáról tárgyaljon, s végül az ő kezei között halt meg 1199. április 6-án az egyik legismertebb angol király.

Richárdot öccse János követte a trónon, aki arra kérte anyját utazzon Kasztíliába és válasszon egy megfelelő feleséget a francia király fia számára. Eleonóra 1200 januárjában érkezett Toledoba, s végül a két eladósorban lévő leány közül Blanche-t választotta, akivel visszaindult 1200 márciusában. Húsvétkor megálltak Bordeaux városában, ahol megtámadták őket, s a királyné a lányt Bordeaux érsekére bízta ő maga pedig betegsége miatt Fontevrault apátságába vonult vissza.

Ott apácafogadalmat tett és 1204. április 1-én ott halt meg, s a Fontevarult apátságban férje, valamint Richárd fia mellé temették. 

... jövő szerdán újra találkozhatunk!


 A történelmi utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common és a Pinterest.

DJP

 Ha tetszett a poszt, akkor kövesd a blogot  és a Face-csoportot - Pinterest-fiókot - Twitter-fiókot!

Források: 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Aquit%C3%A1niai_Eleon%C3%B3ra_angol_kir%C3%A1lyn%C3%A9

https://en.wikipedia.org/wiki/Eleanor_of_Aquitaine

https://fr.wikipedia.org/wiki/Ali%C3%A9nor_d%27Aquitaine

https://www.histoire-pour-tous.fr/histoire-de-france/68-biographie-alienor-d-aquitaine.html

https://www.herodote.net/Deux_fois_reine-synthese-229.php

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hi-sztori.blog.hu/api/trackback/id/tr116262018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IamTwo 2020.10.30. 06:11:13

Köszönöm!
Izgalmas élete lehetett ennek az asszonynak! És hihetetlen, hogy ennyi gyerekszületését túlélte (10 gyermek, ha jól számoltam) és nem halt bele valamelyik szülésbe sem, ez önmagában kész csoda.
Azt hiszem itt kimaradt 1-1 szó
- rosszul és hamarosan elhunyt
- néhány óra megszervezte
- ahol megtámadta őket
- és a képaláírások a kép fölé kerültek a szövegbe

DJP 2020.10.30. 06:12:43

@IamTwo: átolvastam és javítottam, ahol úgy éreztem szükséges - amúgy köszönöm :)

vuvuvu2 2020.10.31. 13:43:03

"A 11 évvel fiatalabb Henrik, akinek édesanyja (Angliai Matilda, illetve az ő nagyanyja, Skóciai Szent Margit révén, aki Szent István unokája volt) ereiben Árpádházi vér is folyt," - Skóciai Szent Margit származása legenda nem pedig tény, a magyarokon kívül számos nemzet történészei próbálják bizpnyítgatni hogy Margit az ő nemzetük leszármazottja. Tessék szíves ennek utánaolvasni.

BTW Szent Istvánnak ha lett volna Imrén kívül más leszármazottja, akkor azon a szálon lett volna olyan leszármazott akinek joga lett volna a magyar trónra is. De mivel nem volt ilyen leszármazott, nem reális, hogy Margit Szent István leszármazottja volt.

DJP 2020.10.31. 13:54:12

@vuvuvu2: Nagyon sok forrás szerint több gyermeke is volt, így nem igazán értem miből gondolod, hogy csak Imre volt és senki más? Ha jól gondolom, akkortájt a lányági örökösödés nem igazán volt elterjedve, így megint nem értem a problémát. Az az állítás, hogy egyszerű legenda, biztosan nem állja meg a helyét. Az biztosnak tűnik, hogy a magyar királyi udvarban nőtt fel, s rokonság fűzte vagy István királyhoz vagy Gizella királynéhoz - de jóval nagyobb valószínűséggel Istvánhoz ...

DJP 2020.10.31. 13:55:05

@vuvuvu2: Természetesen nem muszáj egyetérteni velem ... a történelem tele van olyan kérdésekkel, amelyekről ellentése vélemények alakulnak ki ...

vuvuvu2 2020.11.20. 15:33:27

@DJP: Számos példa volt lányági örökösödésre. Nem is kell messzire menni Skóciai Szt. Margittól: az ő unokája, I. Henrik lánya Matild (a fiútestvérei meghaltak) volt a Plantegenet-ház ősanyja, a későbbi II. Henrik (akinek leszármazottai évszázadokig uralkodtak) anyja. De beszélhetünk Stuart Mária fiáról is, VI. azaz I. Jakabról, a Stuart-ház fejéről. Vagy Viktória királynőről, akinek az utódai a mai napig ülnek a trónon. (Időtávlatban kb. 800-900 év gyakorlatáról van szó.) Ők mind azért kerülhettek trónra, mert nem volt egyenesági férfi leszármazott. Tehát ha S.SZ.M. István leszármazottja lett volna, azon az ágon lehetett volna megfelelő utódot találni a magyar trónra Imre halála után, és később sem halt volna ki az Árpád-ház. Ott van pl. II. Eduárd angol király, akinek az ükapja II. Henrik, aki S.SZ.M. dédunokája. II. Eduárd pont megfelelő életkorú volt, és ha valóban lett volna bizonyított magyar leszármazás, ő Árpád-házi lett volna. Továbbra is azt ajánlom, tessék utánaolvasni, idegen nyelven is!

DJP 2020.11.20. 15:36:28

@vuvuvu2: Erről már beszéltünk. Mielőtt válaszolnék, kérlek válaszolj egyetlen kérdésre. Az általad említett Viktória brit uralkodó lett, de nem nem lett hannoveri király, pedig az elődei száz éve azok is voltak. Ugyan miért nem lett? Brit királynő lehetett, hannoveri királynő nem.
Lehet, hogy azért mert nő volt?
Ki tudja ... :)
süti beállítások módosítása