A kor egyik leghíresebb kalóza 1680 körül született, valószínűleg Bristolban, amely ekkor Anglia második legnagyobb városa volt. Az eredeti neve egyesek szerint Drummond volt, s feltehetően egy gazdag, tekintélyes család sarja volt. Valószínűleg tudott írni és olvasni, s a kor átlagához képest művelt volt.
Fiatal korában tengerészként szolgált, elsősorban privateerhajókon, amelyek királyi engedéllyel kalózkodhattak, amelyet egy adományozott kalózlevél (letter of marque) bizonyított. A leghíresebb ilyen kalóz Sir Francis Drake volt egy évszázaddal korábban.
Pár év hivatásos kalózkodás után letelepedett a Karib-tengeri New Providence szigeten. Ez a kikötő akár többszáz hajót képes volt befogadni, de a nagyobb hajóknak nem volt elég mély a víz. Ekkortájt itt ütött tanyát Benjamin Hornigold kalózkapitány is, s Teach az ő csapatához csatlakozott 1716 körül. Ügyessége révén hamar kiemelkedett a többiek közül, s Hornigold hamarosan, 1716 decemberében egy sloop (kisebb vitorlás) parancsnokává tette - vagyis közel 70 fő vezetője lett, s együtt portyáztak tovább. Ekkor találkozott Stede Bonnettel, aki szintén kalózvezér volt, de nehezen bírt legénységével, ezért abban egyeztek meg, hogy Teach veszi át a hetvenfős legénység vezetését. A kalózflotta egyre csak nőtt, s a kalózok 1717 végén lefokozták a kalózvezért, mert a brit kereskedőhajókkal nem akart kikezdeni. Nagy valószínűséggel ebben Teach-nek is jelentős szerepe volt, mert Hornigold végül abbahagyta a kalózkodást, s ezután soha nem találkoztak - Teach egyedül folytatta. Hornigold 1718 júniusában kegyelmet kapott a királytól, s nyugodtan élte tovább az életét.
Teach hamarosan elfoglalt egy kereskedőhajót/rabszolgahajót (Le Concorde), amelyen akár háromszáz kalóz is elfért, s átkeresztelte Anna királynő bosszújára, valamint ágyúkkal szerelte fel, s megtámadott egy hatalmas, jól felfegyverzett kereskedőhajót, a Great Allent, amelyet hosszú harc után elfoglalt.
Ekkor már félelmetes volt a megjelenése, sűrű fekete szakálla volt, s (egyes források alapján) a kalapja alól égő kanócok lógtak ki. Magas volt, széles vállú és jó megjelenésű. Térdig érő csizmát és sötét ruhákat hordott, fejére széles kalapot húzott, olykor selyem- vagy bársonykabáttal.
Flottája három hajóból állt, amely összesen közel 150 kalózt jelentett. A Great Allent megtámadása, kifosztása, majd elsüllyesztése jelentős hír volt a korabeli sajtóban, pl. a Boston News Letter jelentős terjedelemben írt róla.
1717. december 5-én Anguilla közelében megtámadott egy Margaret nevű sloop-ot és a legénységet nyolc órán keresztül fogva tartotta. A kapitány szabadulása után visszatért Saint Kittsbe és jelentette Walter Hamilton kormányzónak az eseményeket. A kapitány részletesen beszámolt a kormányzónak számtalan olyan részletről, amellyel Teach eldicsekedett, s a kormányzó eskü alatt kért tőle vallomást.
1718 februárjában újabb hajókat támadott meg, s a HMS Scarborough és a HMS Seaford hadihajók Teach hajói nyomába eredtek, aki eközben egy francia vitorlást ért utol és süllyesztett el. 1718 márciusában egy újabb hajót szereztek, ajánlatot tettek David Harriot kapitánynak, aki elfogadta, s a sloop-ja csatlakozott Teach flottájához. Pár hét múlva újabb hajókkal bővült a flotta és újabb hajókat fosztottak ki és süllyesztettek el.
1718 májusában Teach már hatalma csúcspontján volt, s komolyabb terveket szőtt. A hónap végén a flottája blokád alá vonta Charlestown kikötőjét, s az összes érkező vagy induló hajót megállították, így öt-hat nap alatt összesen kilenc hajót állítottak meg, fosztottak ki és süllyesztettek el. Az egyik hajón (Crowley) utazott egy magas rangú politikus, Samuel Wrag, akitől orvosi készítményeket követeltek a kalózcsapatnak. Wrag beleegyezett, s egy férfit (Mr. Marks) és két kalóz a szárazföldre ment gyógyszerekért. Kalandos úton, de végül megkapta a gyógyszereket, s ő cserébe elengedte a foglyokat, bár értékeiktől és egyes esetekben ruháiktól is, megszabadította őket.
Miután azt hallotta, hogy komoly hadjárat indul a kalózok ellen, abba akarta hagyni a kalózkodást, s hajóját zátonyra futtatta. Azt hallotta, hogy a király kegyelmet ajánl azoknak, akik 1718 szeptember 5-ig megadják magukat, de csak a január 5. előtt elkövetett bűneikért mentesülnek. Ez ugyan veszélyes volt Teach-re, de bízott Charles Eden kormányzóban, így megadta magát. Elsősorban azért, mert hallotta, hogy Anglia hadihajókat küld a térségbe a kalózok ellen.
A királytól ugyan kegyelmet kapott és le akart telepedni, ezért feleségül vette az egyik ültetvényes lányát, de nem tudott nyugton maradni, újra tengerre szállt és számtalan olyan kalandba keveredett, amelyet nehezen tudott volna megmagyarázni. Végül magára vonta Virginia kormányzójának, Alexander Spotswoodnak a figyelmét. A kormányzó nem sokat tétovázott, s gyorsan egy (57 fős) csapatot toborzott (bár erre nem volt jogi felhatalmazása, ugyanakkor az állampolgárok nagyon hálásak voltak érte), akik Robert Maynard hadnagy vezetésével két kismerülésű brit hajóval (Range és Jane) indultak el keresni. Néhány napos keresés megtalálták, s 1718. november 21-én megközelítették az Ocracoke-szigetet, Teach aktuális rejtekhelyét. 1718. november 22-én órákig farkasszemet néztek egymással, majd Teach manőverezni kezdett kis hajóival maga után csalva a két hadihajót, amelyek hamar zátonyra futottak. Ekkor Feketeszakáll ágyúzni kezdte a hajókat, amely következtében Maynard csapatának harmada odaveszett, a Range parancsnoka is meghalt, s úgy tűnt a kalózok győznek. Maynard megparancsolta társainak, hogy húzódjanak a fedélzetközbe, csupán a kormányos és egy kadét maradt a fedélzeten. Teach azt hitte, hogy tulajdonképpen mindenki meghalt a hajón, s embereivel átment a brit hajóra. Ekkor előtörtek Maynard emberei, a kalózok ledöbbenve álltak a támadás közben. Összesen hat percig tartott az öldöklő küzdelem, s a közelharcban a katonák győztek. A két vezér, Feketeszakáll és Maynard személyesen is megküzdöttek egymással.
A harc olyan heves volt, hogy a csata közben Teach és legénységének nagyobb része életét vesztette. Teach összesen öt halálos lövést és húsz szúrást kapott a harcban. A kalózvezér fejét levágták és az árbocrúdra tűzték, így vitték Virginiába. Az elfogott kalózokat később perbe fogták és felakasztották.
A hadnagy semmilyen konkrét jutalomban nem részesült a győzelemért, ezért eladta a kalózoktól zsákmányolt termékeket, összesen 2238 fontért, s a Teach fejére kitűzött pénzdíj 400 font volt.
Az utólagos hírekkel ellentétben, soha nem kínozta meg foglyait és mindig együtt döntötte el a célpontot a legénységével, akik csodálták és követték. Teach nem volt a leghíresebb és nem is a legsikeresebb a maga korában, azonban mégis egy olyan jelenség volt, hogy számtalan regényben, filmfeldolgozásban találkozhatunk alakjával. Az is igaz, hogy az 1724-ben megjelent Charles Johnson által kiadott kalózokról szóló kötet jelentősen felnagyította az összesen alig két évig kalózkodó Feketeszakáll szerepét, s ez a vérengző hírnév sikeresen tovább él azóta is.
A blogban használt források listája
A képzeletbeli utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.
