Boleyn Anna lánya Angliában példátlan módon, két női uralkodót követve került a trónra nővére, I. Mária után, s elődje véres katolicizmusát felváltotta a véres protestantizmusa.

A nem sokkal korábban még a kivégzésére váró fiatal lány egy feltörekvő birodalom uralkodója lett, de három elődje rövid uralkodását látva senki nem jósolt hosszú időt neki a trónon. Ehhez képest közel 45 évig uralkodott, bár sok esetben nem volt könnyű dolga.

Kezdve azzal, hogy a püspöki kar egyetlen tagja vállalta, hogy megkoronázza, s Oglethorpe a legfiatalabb volt a lehetséges jelöltek közül. A problémát (többek között) az okozta, hogy Mária királynő halálának napján elhunyt Reginald Pole (a képen) is, aki Canterbury utolsó katolikus érseke volt, így nem volt senki, aki Erzsébetet hivatalból megkoronázza.

Persze kétséges, hogy az érsek megtette volna-e, hiszen édesanyját a protestánssá váló VIII. Henrik a katolikus hite miatt végeztette ki egy eléggé szerencsétlen kivégzéssel.

A nem túl erős angol gazdaság és nem túl acélos angol hajóhad Erzsébet okos politikájának következtében szépen lassan elkezdett fejlődni, ahogyan a katolicizmus és protestantizmus is lassan keveredett.

Megnehezített a dolgát Stuart Mária egykori skót királynő, aki hazájából Angliába menekült. Erzsébet jól látta, hogy Mária felléphet jogos trónkövetelőként, így veszélyt jelenthet rá, de nehezen szánta rá magát az elítélésére és kivégzésére. Közel két évtizedig tartotta fogságban, míg végül egy februári napon, 1587-ben kivégezték.

Közben Francis Drake és John Hawkins vezetésével kialakult az államilag 'tudomásul vett' kalózkodás, amely jelentős bevételt jelentett, de megromlott a viszonya a katolikus Spanyolországgal.

Ekkor már régen I. Mária férje, Fülöp ült a spanyol trónon, aki egykor még feleségül is akarta venni Erzsébetet, de a kalózkodás és a katolikus skót királynő kivégzése után hajóhadat indított Anglia ellen.

Ez aztán az angol flotta és a vihar formájában megjelenő gondviselés segítségével komoly vereséget szenvedett, de jó alkalom volt, hogy Erzsébet megjelenjen, mint harcos királynő. Ekkor mondta el a híressé vált lelkesítő beszédét a ruhája alá felvett ezüst mellvértben, mint afféle angol Jean d'Arc.

A klasszikus 'I know I have the body but of a weak and feeble woman but I have the heart and stomach of a king. And of a king of England too – and take foul scorn that Parma or any prince of Europe should dare to invade the borders of my realm. To the which, rather than any dishonour shall grow by me, I myself will venture my royal blood; I myself shall be your general, judge and rewarder of every one of your virtues in the field.' vagyis 'Tudom, hogy testem egy gyenge és erőtlen nőé, de szívem s gyomrom egy királyé. És egy angol királyé is, aki nem tűri Parma vagy más európai herceg alávaló megvetését, akik merészelik megtámadni királyságom határait. Amelyért én magam inkább kockáztatom királyi vérem, mintsem szégyent hozzak rá. Jómagam leszek a hadvezéretek, bírátok és jutalmazótok.' sokak gondolkodását átalakította.

Ezután már másképpen tekintettek az angol királynőre, hiszen legyőzte a kor legerősebb hatalmát, Spanyolországot, s ezzel megteremtette az angol királyság felemelkedésének lehetőségét.

Évtizedeken keresztül próbálták meggyőzni, hogy menjen férjhez - szinte fél Európa sorban állt a kezéért, s a lehetséges jelöltek között ott volt többek között Rettegett Iván is - az igazi szerelme azonban, Robert Dudley volt.

Az Armada legyőzése után már senki nem merte megkérdőjelezni, hogy képes erős kézzel igazgatni egy országot, sőt egy épülő birodalmat is. Pár évvel korábban Sir Francis Drake körbe hajózta a világot majd Sir Walter Raleigh kolóniát alapított a királynőről elnevezett Virginiában, ráadásul a nagy ellenfél Fülöp is egyre betegebb lett.

1600 utolsó napján aztán megalakult a Brit Kelet-Indiai Társaság, amely évszázadokig hatalmas befolyással bírt.

Eközben a fiatalkorában szép királynő 1562-ben himlős lett, amely csúnya hegeket hagyott az arcán, s az elfeledésére használt arzéntartalmú kozmetikumok sem sokat segítettek. Ahogyan Sir Walter Raleigh mondta „egy olyan hölgy volt, akit az idő meglepett”.

A haja lassan megritkult, így parókát hordott, bár a kivégzett skót királynő is így tett, vagyis ez nem volt szokatlan a korban. Az édességek iránti vágya és fogorvosokról való félelme azonban ahhoz vezetett, hogy fogai hamar tönkrementek és kihullottak. Ennek következtében, bár számos nyelven beszélt, a beszédét nehezen értették meg. Az angol irodalom és kultúra egyik virágkora volt, amikor többek között William Shakespeare is alkotott.

Erzsébet előrelátóan gondoskodott az ország sorsáról, amely azért is volt kardinális kérdés, mert neki nem voltak törvényes utódai, így a Tudor-korszak vele lezárult.

Korának egyik legintelligensebb, legjobban képzett nője lehetett, s tudta, hogy komoly döntéseket kell hoznia az utódlással kapcsolatban. Halála előtt nem sokkal Sir Robert Cecil révén felvette a kapcsolatot a kivégzett Mária fiával, VI. Jakab skót királlyal, aki az angol jog szerint a legközelebbi örököse volt VII. Henrik ükunokájaként.

Szolgáival, alattvalóival tudott nagylelkű is lenni, ugyanakkor igen akaratos volt, aki nem tűrte, ha valaki ellentmondott, de tudott humoros is lenni. A humoros oldalának egy jó példája a következő történet: Egy ízben Oxford 17. grófja (a képen), amikor meghajolt előtte, egy hatalmasat szellentett, s mindez annyira felzaklatta a grófot, hogy hét évig az udvar közelébe sem ment. Amikor önkéntes száműzetése véget ért, s újra meglátogatta a királynőt, Erzsébet azzal fogadta, hogy "Uram, én már teljesen elfelejtettem azt a szellentést."

Elvárta, hogy udvaroncai dicsérjék (a már régen nem létező) szépségét, s aki ennek eleget tett, azt komolyan megjutalmazta. Essex grófja azonban azt hitte mindent megtehet, aztán rájött, hogy mégsem, s összeesküdött ellene, azért a királynő kivégeztette. Igaz, még egy év múlva is látták az udvaroncok, amint "a sötétben ül, és néha könnyeket hullatva siránkozik Essexen”.

1602-ben több közeli barátja eltávozott az élők sorából, amely lelkileg mélyen érintette, s 1603 márciusában ő is megbetegedett. Az utolsó napjaiban már csak csendesen üldögélt a trónszékén vagy feküdt az ágyán, s végül 1603. március 24-én kora reggel elhunyt.

Halálával a Tudor-ház kihalt, s trónját Stuart Jakab foglalta el, aki egyszerre lett skót és angol király is. Az a Jakab, aki aztán “a kereszténység legbölcsebb bolondja” lett az angol trónon.

djp