Hódító Vilmos (a képen) negyedik fia, I. Henrik angol király 1135-ben bekövetkezett halála után, hosszú évekig harcolt egymással a hatalomért a király lánya, Matilda (aki édesanyja révén Árpád-házi felmenőkkel is rendelkezett) és unokatestvére Blois István.

Egy időben úgy tűnt, hogy Matilda lesz az első nő, akit angol uralkodóvá koronáznak, de végül egy évtizednyi harc után István nyerte el a trónt. Később az unokatestvérek egy megállapodást kötöttek, amelynek alapján Istvánt a halála után Matilda fia, Henrik követte a trónon, amely 1154-ben be is következett.

Henrik, a korszak egyik leghíresebb asszonyának a fia, ekkor már a korszak másik leghíresebb asszonyának, Aquitániai Eleonórának a férje volt, aki a francia trónt hagyta el az angol trónért. A francia király megvádolta azzal, hogy nem tud neki fiút szülni (csak két lányuk született), így Eleonora gyorsan szült is két fiút Henriknek, hogy bebizonyítsa, talán nem is vele volt a baj. Végül összesen nyolc gyermekük született, öt fiú és három lány.

Az Angevin Birodalom ekkortájt a mai Franciaország legnagyobb részét is magában foglalta, s a birodalom egyre nagyobb és erősebb lett.

Henrik első fia alig hároméves volt, amikor elhunyt. A király eléggé erőszakos és uralkodó természetű volt, bár a szintén Henrik nevű második fiát, aki a források alapján már tizenévesen "magas, de arányos, széles vállú és elegáns" volt már 1170-ben fiatal királlyá (társuralkodóvá) koronáztatta. A fiú két évvel később feleségül vette VII. Lajos francia király lányát, Margitot, aki aztán bő tíz évvel később özvegyen maradt, majd feleségül ment III. Béla magyar királyhoz. Margit egyébként a mostohatestvére volt, hiszen VII. Lajos első felesége volt Henrik édesanyja.

Az ifjabb Henrik halála után pár évvel azonban Henrik újabb fia, Geoffrey, Bretagne hercege is elhunyt, a krónikák szerint egy lovagi tornán gázolták halálra a lovak. Egy másik krónika szerint hirtelen heveny mellkasi fájdalom támadta meg, amely miatt aztán elhunyt. Állítólag Fülöp, a francia király majdnem utánaugrott a sírba, annyira fájlalta a halálát. Később aztán a korszak egyik legnagyobb királya lett.

II. Henrik halálakor tehát már három fia meghalt, de ekkorájt még nem fenyegette túl nagy veszély a birodalmat, hiszen a királyt a leghíresebb fia, Oroszlánszívű Richárd követte. Bár az is igaz, hogy Richárd inkább a keresztes hadjáratban hadakozott, az öccse pedig közben szövetkezett a francia királlyal - ellene.

A Szentföldről hazafelé aztán Richárd előbb osztrák, majd német fogságba került, s csak óriási váltságdíj ellenében engedték haza.

Persze a hazatért Richárd rendet akart tenni, amelyhez hozzá is kezdett, azonban 1199. április 6-án elhunyt egy ostrom közben őt eltaláló nyílvessző következtében. A halálos ágyán öccsét, Jánost nevezte meg utódjának, mert az elhunyt Geoffrey fiát, Arthurt, túl fiatalnak tartotta, ráadásul a 12 éves fiú erősen a francia király befolyása alatt állt. (a képen Richárd)

Amikor János meghallotta bátyja halálát, azonnal a Chinon kastélyba sietett, ahol az Angevin kincstár volt, míg Arthur és anyja, Konstancia, sereget küldött Anjouba, hogy bejelentse a francia báróknak a király halálát, akik jobban szerették volna Arthurt a trónon látni.

A breton és francia haderő majdnem el is kapta Jánost, de végül sikerült Normadiába, majd Angliába jutnia. Ott (nem túl lelkesen, de) elfogadták királynak.

János és Arthur hosszú tárgyalások után végül megegyeztek és elfogadták a francia király fenhatóságát a francia birtokok felett, s a megállapodás szerint Arthur János vazallusa lett Bretagne-ban.

Konstancia, Arthur anyja azonban 1201-ben elhunyt, s közben János király ellen fellázadt egy nagyhatalmú család, akik a királyhoz fordultak. (a képen a francia király - II. Fülöp)

A francia király bejelentette, hogy János elveszítette a Plantegenet hűbéreket Franciaországban, s lovaggá ütötte Arthurt, akit János utódjának nyilvánított Anjou-ban, Maine-ben és Poitou-ban.

Arthur behódolt a francia királynak, majd 1202. július 31-én megtámadta a Mirebeau kastélyt, ahol (apai agyanyja) a már nyolcvanéves Aquitániai Eleonora tartózkodott. Az idős Eleonora azonnal üzenetet küldött Jánosnak, aki 48 óra alatt nyolcvan mérföldet tett meg La Mans-tól, hogy kiszabadítsa. Az idős királyné még éppen kitartott, s amikor János embereivel hajnalban megrohamozták a kastélyt, a meglepett Arthur fogságba esett. János a normandiai Falaise kastélyba zárta, majd a nővérét, akit nagyanyjához hasonlóan szintén Eleonorának hívtak, a dorseti Corfe kastélyba zárták be, ahol egészen élete végéig maradt, János fiának, a későbbi III. Henriknek a foglyaként.

Arthurt később Rouenbe szállították, ahol William de Braose felügyelete alá helyezték, de aztán titokzatosan eltünt 1203 áprilisában.

Azzal azonban, hogy Arthur és János összecsapott, csak a francia király járt jól, hiszen az Angevin Birodalom szétesése elkezdődött. János egy jól működő birodalmat örökölt, s alig egy évtized alatt a francia birtokok jórészét elvesztette - így aztán valóban Földnélküli lett.

djp