A Szent Bertalan-éjszakája egy igazi mészárlás volt a francia katolikusok részéről, amely 1572 augusztus 24-re virradó éjszakán kezdődött, s valójában több mint két hónapig tartott.

A 16. században egyre komolyabban terjedt a protestáns reformáció, amely végül 1562-ben elindította a francia vallásháborúkat. A harmadik háború 1570-ben a Saint-Germain-en-Laye-i békével zárult, amelyet Navarra protestáns királynője (III. Johanna) és Franciaország katolikus anyakirálynője (Medici Katalin) kötött meg 1570. augusztus 8-án.

Ennek alapján Valois Margit, francia királyi hercegnő és Johanna fia, Henrik házasságukkal próbálnak békét teremteni.

Az esküvőre Párizsban került sor, ahová a két ország minden részéből érkeztek vezetők. Párizs katolikus város volt, s a nagyszámban érkezett protestáns vendégsereg feszültséget okozott. Ezt tovább fokozta, hogy a termés rendkívül gyenge volt, s adók emelkedtek, ráadásul a házasságra nem adott engedélyt XIII. Gergely pápa sem, sőt II. Fülöp spanyol király is a rosszallását fejezte ki.

Medici Katalin azonban elszánt volt, s pénzügyi nehézségek miatt pár hónappal korábban még a hugenotta vezetőt, Gaspard de Coligny admirálist is visszavették a királyi tanácsba, akiben az anyakirályné (nem) nagyon bízott.

A feszültséget tovább fokozta, hogy Johanna királynő 1572. június 9-én váratlanul elhunyt. Feltehetően tuberkolózisban, de nem zárható ki a mérgezés sem. Ha még ez sem lenne elég, a pápai áldás hiányában Charles de Bourbon bíboros (aki egyébként a vőlegény apai nagybátyja volt) nem akarta őket összeadni.

A szertartás azonban 1572. augusztus 18-án minden különösebb probléma nélkül lezajlott, s lassanként mindenki megnyugodott. A protestáns vezetők közül többen Párizsban maradtak, mert tárgyalni szerettek volna néhány vitás kérdésről.

Néhány nappal később, augusztus 22-én azonban Gaspard de Coligny admirális megsebesült egy merényletben, egy ismeretlen bérgyilkos egy ablakból lőtt rá. Ehhez persze tudni kell, hogy ő volt a legelismertebb hugenotta vezető, aki szoros kapcsolatban állt a királlyal, de Medici Katalin csak kényszerből bízott benne.

Az admirálist ellátták, majd a sérültet meglátogató király ígéretet tett arra, hogy felkutatják a bérgyilkost. A protestánsok azonban fel voltak háborodva, így szinte rátörtek az éppen vacsorázó Medici Katalinra. Mivel Coligny sógora egy közel négyezer fős sereget táboroztatott Párizs mellett, a félelem is erősödött - protestáns támadástól tartottak.

Medici Katalin és fia, IX. Károly francia király és parancsot adtak a protestáns vezetők kivégzésére. Előtte azonban bezáratták a városkapukat, hogy ne tudjanak megszökni, iletve a kinn állomásozó katonák ne tudjanak bejönni. A polgárokat felfegyverezték, s a király svájci zsoldosai kapták meg a gyilkossági feladatokat. A jelet a Louvre melletti Saint-Germain l'Auxerrois templom harangja adta meg, talán éjfél körül.

Ez az admirálissal kezdődött, akire rátámadtak a saját szobájában, majd miután kirángatták az ágyából és megölték, kidobták az ablakon. Úgy tűnt Coligny számított erre, mert az egyik gyilkosa szerint "soha nem látott senkit, aki kevésbé félt volna ekkora veszedelemtől, és nem halt meg nyugodtabban"

A holttestét aztán lefejezték, majd a testet áthurcolták az utca másik oldalára, ahol a lábánál fogva felakasztották. Ez azonban okot adott a párizsiaknak, akik házról-házra jártak, s keresték a protestánsokat, akiket, ha megtaláltak, rögtön meg is gyilkoltak. Az utcákat láncokkal zárták le, a holttesteket pedig szekérszámra dobták a Szajnába.

A párizsi mészárlás három napig tartott. Henrik és unokatestvére, Conde hercege megmenekült, de ez alaposan rányomta a bélyegét a friss házasságra, s a férj a szeretők felé fordult.

A híre azonban gyorsan elterjedt az egész országban, s más városokban is mészárlás kezdődött. Ez aztán kirobbantotta a negyedik vallásháborút, amelyben sokezer ember halt meg - értelmetlenül.

Az ellenségeskedést végül a nantes-i ediktum zárta le, legalábbis egyelőre. Az ediktum létrejöttében a hírek szerint nagy szerepe volt Henrik leghíresebb szeretőjének, Gabrielle d'Estrées-nek is.

djp