A francia forradalom talán legismertebb áldozata volt Marie Antoinette, aki 19 évesen lett Franciaország királynéja, XVI. Lajos feleségeként.

Mi lehetett az oka, hogy 1793. október 16-án szinte kéjes örömmel végezték ki?

Marie Antoinette osztrák főhercegnőként született Mária Terézia és I. Ferenc német-római császár legkisebb lányaként. Ez a tény már önmagában komoly probléma volt, hiszen a franciák és osztrákok évszázadok óta ellenségek voltak, így a két fiatal házassága nem okozott osztatlan örömöt mindenkiben.

A fiatal főhercegnő azonban szépségével és elbűvölő modorával mégis elvarázsolta a francia köznépet, de mivel hosszú évekig nem született meg a trónörökös, ez már akkor komoly problémákat okozott.

Az ifjú királyné Európa egyik leggazdagabb uralkodócsaládjának a sarja volt, akit sokak számára elképzelhetetlen luxus vett körül, s ezt francia királynéként is igényelte, s természetesen meg is kapta.

A férjétől külön rezidenciát kapott, s a Petit Trianonban egy nagyszerűen működő gazdaságot tartott fenn. A nagyszerű ház mellett igen költséges hóbortjai is voltak, így nagy kedvelője volt, akkor még aranyáron mért csokoládénak.

Mindez arra volt jó, hogy amikor a francia forradalom előtti években az ország gazdasági válságba került, ennek felelőseit egyértelműen a királyi pár pazarlásaiban látták meg - legalábbis a sajtó és a szatirikus szerzők. Madame Déficit néven emlegették, s nem igazán vették figyelembe milyen kis részt tett ki a pazarlása az ország nemzeti jövedeleméből, valamint azt sem, hogy a gazdasági problémák megjelenésekor a királyné saját kiadásait is jelentősen csökkentette.

A királyné ősi uralkodócsalád sarjaként úgy gondolta, hogy az uralkodó az Isten által kiválasztott személy, így az ellene fellépők ellen a katonákkal kell rendet tenni. Emellett azonban nagyon logikusan belátta az alkotmányos monarchia előnyeit - persze ezt ellenfelei nem hangsúlyozták.

A legtöbb francia azt hitte, hogy a királyi pár nem is tud semmit a nép szenvedéseiről, vagy ha igen, nem érdekli az. Ennek eredményeképpen rengeteg szöveges és rajzos kritikák, röpiratot készítettek róla, amelyek sokszor csöpögtek a gyűlölettől, s szexuális ragadozónak, házasságtörőnek sőt egyenesen bűnözőnek.

Ilyen tanácsokat kapott: "Leányom, szülj utódot; nem számít, ki az apa – hogy a trónon ül, vagy közvetlenül mögötte."

Sokan gondolták (s jól gondolták), hogy a királynénak aktív szerepe volt a politikában. Marie Antoinette valóban sokszor folyt bele a politikába, de ő sokkal magabiztosabb és eltökéltebb vezető volt, mint a férje.

Részt vett a kabinet gyűlésein is, s aktívan próbálta befolyásolni a politikát. Végül is volt honnan tanulnia, hiszen édesanyja a Habsburg-birodalom ügyei mellett a Német-Római császárság ügyeit is irányította, mert hát a férjét nem különösebben érdekelték az államügyek.

A franciák szemében azonban ez megbocsáthatatlan volt. Az angolok vagy a spanyolok esetében teljesen egyértelmű volt, hogy akár nő is lehet uralkodó, de a franciákkal ez nem fordulhatott elő. Egy nő maximum régens lehetett - ha egyáltalán.

A csökkenő népszerűség utolsó morzsái is eltűntek a rosszul megszervezett szökéssel, amelyet ráadásul a királyné feltételezett szeretője, egy svéd gróf szervezett.

Mindez odáig fajult, hogy a királyné perében olyan vádakkal is illették, amelyek egyértelműen a lejáratását szolgálták. Ilyen vád volt, a fiával folytatott vérfertőzés vádja, amely előtt a nyolcéves kisfiút heteken keresztül nevelték át, hogy az anyja ellen valljon.

Marie Antoinette-t aduként akarták használni az osztrákok elleni háborúban, de a királyné elárulta a francia terveket, s őt tekintették a veszteségek elsődleges okának.

Ezekhez társult egy koholt gyémánt nyakék ügy, amelyben teljesen ártatlan volt, de amelyet mégis az ő nevéhez kötöttek.

A fenti okok már elegendőek voltak ahhoz, hogy egy királynét Franciaországban is lefejezzenek.

djp