Kolumbusz Kristóf, egy olasz felfedező, több alkalommal is járt az Újvilágban. Utazásai során egy Abraham Zacuto-féle (vagy Regiomontanus-féle) almanachot is magával vitt, amelyben a különböző csillagászati adatok is szerepeltek.

Az utolsó útjára 1502. május 11-én indult a spanyolországi Cadizból, s négyből két hajót hamar elveszített, majd 1503. június 30-án (más források szerint 25-én) hajótörést szenvedett Jamaicán.

Bár kisebb nehézségekbe ütközött a bennszülöttekkel való kommunikáció, alapvetően kedvesen fogadták őket. Bő félév után azonban a bennszülöttek már nem voltak olyan kedvesek, mint eleinte, s nem örültek, amikor Kolumbusz további élelmet és vizet szeretett volna a legénységnek.

Végül a bennszülöttek megtagadták a segítséget. Ebben persze jelentős szerepet játszhatott az is, hogy a legénység fele fellázadt és kirabolt, majd meggyilkolt néhány bennszülöttet.

Kolumbusz azonban az almanachban rátalált arra az információra, hogy az európai időszámítás szerint 1504. március 1-én egy teljes holdfogyatkozás lesz (amely ott 1504. február 29-én este volt látható), s kitalálta, hogy megfenyegeti a bennszülötteket, hogy eltünteti a holdfényt.

Aznap hétfő volt, s estére egy találkozót beszélt meg Cacique főnökkel, s azt mondta neki, hogy az Isten haragszik rájuk, azért a felkelő teliholdat három nap múlva "haragtól vörösnek" fogják látni.

A vörös hold valóban bekövetkezett a bennszülöttek pedig megijedtek és továbbra is segítettek a tengerészeknek. Egészen pontosan a vörös hold megjelenésekor a rémült bennszülöttek ellátmányokkal rohantak a hajóhoz, miközben hangosan jajveszékeltek és kérlelték Kolumbuszt járjon közben értük.

A totális fogyatkozás 48 percig tartott, s közben Kolumbusz úgy tett, mint aki imádkozik. Bement a kabinjába, s miközben a homokórájával mérte az időt, úgy tett, mint aki az Istennel társalog, majd kevéssel az idő lejárta előtt megjelent és úgy nyilatkozott, hogy az Isten megbocsátott.

Az ellátmányuk így már nem volt veszélyben, s június 29-én egy tehermentesítő karavella érkezett Hispaniolából, amellyel Kolumbusz és emberei visszatérhettek Spanyolországba, ahol a királyi pár (Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd) már várta őket.

Kolumbusz tulajdonképpen Hipparkhosz azon ötletét ültette át a gyakorlatba, hogy a holdfogyatkozás segítségével határozzák meg a földrajzi hosszúságot. Korábban már megfigyelte az 1494. szeptember 15-i holdfogyatkozást, s annak alapján számolta ki, mikor következhet be az Újvilágban a holdfogyatkozás. Kolumbusz szerint Cadiz 7 óra 15 percre van Jamaicától - a valóságban csak 4 óra 44 perc az eltérés, így óriási bakit követett el, de mivel a bennszülöttek nem tudták mit akar, nem volt 'kőbe vésve' a jelenség kezdete, azt viszont tudta, hogy a jelenség 48 percig tart. Ez pont elegendő volt.

Ezt a trükköt több regényben is használták napfogyatkozásra és holdfogyatkozásra egyaránt. Ilyen volt Haggard Salamon király bányái című regénye, Mark Twain Egy jenki Artúr király udvarában című regénye vagy Prus, a Fáraó című regénye. De hasonló történet szerepel Tintin egyik epizódjában, a Nap foglyaiban is, ahogyan Monterroso guatemalai író El eclipse cím kisregényében is.

djp