A leghíresebb viking - Ragnar Lothbrok

2025. július 09. - DJP

Ragnar Lothbrok vitathatatlanul a leghíresebb és legismertebb viking harcos, bár még az sem biztos, hogy létezett.

Ha igen, akkor amellett, hogy viking harcos volt, dán és svéd király is. Persze a Vikingekben egy földművesből lett jarl, majd király, de a "valóságban" Ragnar egy született herceg volt, bár még a nevét sem tudjuk pontosan (óskandináv nyelven Ragnarr Loðbrók vagy Ragnar Lodbrog, Ragnar Lodbrok, Ragnarr Loðbrók, Regnar Lodbrog, Regnar Lodbrok, Regnar Lothbrok, Regner Lodbrog, Regner Lodbrok esetleg Regner Lothbrok).

A legendák szerint Ragnar egy svéd király (Sigurd Hring, akinek az apja Randver dán király volt) és egy norvég hercegnő (Åsa, a norvég Vörösbajszú Harald király lányának) fia volt, akinek az életéről rendkívül sok feljegyzés van, de ezek évszázadokkal a halála után keletkeztek.

Feltehetően az izlandi sagák tartalmaznak igazságokat és tényeket az életével kapcsolatban, de még valószínűbb, hogy akárcsak Robin Hood, ő is több személyből lett összegyúrva, így olykor valóságosnak, máskor legendaszerűnek tűnik az élete.

Az életéről szóló legbővebb forrás az izlandi „Ragnar Lothbrok saga”, amely a 13. században keletkezett, s az életéről, hőstetteiről szól, de sok más monda és legenda megőrizte a nevét.

Egy másik fontos dokumentum, a Gesta Danorum konkrét történelmi tényeket és földrajzi leírásokat is tartalmaz a viking uralom alatt álló területekről.

Az azonban, hogy Ragnar feltehetően valóságos személy volt, leginkább a 9. században keletkezett The Anglo-Saxon Chronicle-ből derül ki, amelyet megbízható forrásnak tartanak, s amelyben két utalás is van a vikingek legkiemelkedőbb harcosára 840-ből, bár 'Ragnall' és 'Reginherus' néven emlegetve őt - mindkettőt Lothbroknak tekintik.

Ez, hogy a viking kultúrán kívül is írnak a létezéséről és tetteiről, tevékenységeiről azt mutatja, hogy valóban létezhetett.

A legtöbb legenda alapján Ragnarnak legalább három felesége volt az élete során.

Az első felesége egy harcosnő volt, Lagertha, aki együtt harcolt vele Norvégiában, amikor Ragnar megbosszulta nagyapja halálát, s legyőzte Fro svéd királyt. Ahhoz, hogy a felesége legyen, Ragnarnak le kellett győznia egy vadászkutyát és egy medvét. A párnak egy fia (Fridleif) és két lánya született

A második feleségéért, Thoráért, egy óriáskígyót kellett legyőznie, s Ragnar megtette ezt, majd az izlandi legendák szerint két fiúk született, Erik és Agnar. A dán legendák szerint két kígyót győzött le, s hat fiuk született: Radbar, Dunvat, Kígyószemű Sigurd, Vasbordájú Bjorn, Agnar és Csonttalan Ivar.

A harmadik felesége, Aslaug egy legendás sárkányölő, Sigurd és a harcosnő Brynhildr lánya volt. Ő az eszével ejtette rabul Ragnar szívét, akit elbűvölt okos válaszával, amelyet egy rejtvényre adott. Lothbrok üzent a lánynak, hogy találkozzon vele a hajón – de valamiért nem tudott csak szimplán találkozni. Azt mondta neki, hogy ne jöjjön se levetkőzve, se felöltözve, se jóllakottan, se éhesen, se egyedül, se mással. A lány a halászhálót és saját hosszú haját terítette a testére, harapott egy kis ételt anélkül, hogy valóban megette volna, és egy kutyával az oldalán elment Lothbrokhoz.

A dán történeketekben szó esik még egy negyedik feleségről is.

Ragnar a neve második részét a második feleségének köszönhette, mert az ő kezének elnyerése közben kellett megküzdenie egy kígyóval (más legendák szerint sárkánnyal), s ekkor Ragnar kátrányban főzte ki a gyapjúnadrágját (más források szerint tehénbőr nadrágját), amely így ellenálló lett (legalábbis állítása szerint) a kígyóharapás ellen.

A viking harcosnak a három (vagy négy) feleségétől számos gyermeke született (de a lányokat nem tartották nyilván), s fiai közül számos történelmi személyiség lett.

Az ő létezésükre már sokkal több bizonyíték van, mint Ragnar létezésére, bár kérdéses, hogy valóban a viking hős fiai voltak-e. Az állításuk mindenesere erősíti Ragnar létezésének valódiságát.

Bjorn egy valóban létező nagy viking harcos volt, aki 857-59 időszakában portyázott Párizs környékén, míg Csonttalan Ivar és Ubbe a "Nagy Pogány Hadsereg" vezetői voltak, akik Angliában, Skóciában és Írországban hadakoztak. Ivar 873-ban Dublinban, Ubbe 878-ban Devonban halt meg.

Ők is, mint Halfdan Ragnarsson, létező történelmi személyek voltak.

1070-ben egy normann történész, Jumièges-i Vilmos, Vasbordájú Bjorn apjaként egy dán királyt "Lothbrokot" nevezett meg, majd néhány évvel később egy brémai Ádám nevű krónikás azt írta le, hogy Ivar, a „legkegyetlenebb skandináv harcos” Lothbrok másik fia.

Persze kérdés, hogy ez a Lothbrok valóban a legendás Ragnar Lothbrok-e.

Fél évszázaddal később, Ari Þorgilsson, egy izlandi tudós, arról írt 1120-1133 között, hogy Ivar, Ragnar Lothbrok fia ölte meg Edmund királyt, Kelet-Anglia uralkodóját.

Bjorn, Ubbe és Ivar mellett Ragnar fiainak tartotta magát a már említett Halfdan Ragnarsson, Hvitserk, Fridleif és Kígyószemű Sigurd.

Persze lehetséges az is, hogy valóban a fiai voltak a feleségeitől és ágyasaitól, és az is, hogy a harcosok csak így akarták előnyökhöz jutni, hogy legendás származásúnak állították be magukat. Emellett az is előfordult, hogy néhány fiatal harcost az idősebb harcosok örökbe fogadtak, így kinevelve az utódaikat. Maga Ragnar egyébként Odin közvetlen leszármazottjának tartotta magát.

Ragnar jó harcos és jó taktikus volt, aki előszeretettel alkalmazta a villámháborúhoz hasonló taktikát, amelynek révén terrorizálták, demoralizálták az ellenfelet, s mire az ellenfél észbe kapott, már vége volt a harcnak.

Amennyiben több személyből gyúrták össze az alakját, akkor jó alap lehetett Reginheri, aki megrohanta a Frank Birodalom partjait és 845-ben megtámadta Párizst is. A frank uralkodó a seregét a Szajna két oldalára állította, Lothbrok pedig a kisebbet megtámadva a másik sereg előtt szinte lemészárolta őket. A hajóhad (állítólag) 120 viking hajóból állt, s a támadás éppen húsvét vasárnapján zajlott, amikor a keresztények mással voltak elfoglalva.

A vikingek megtizedelték a frank katonákat, majd 111 főt fogságba vetettek, s a Szajna egyik szigetén áldozatul ajánlották őket Odinnak, az akasztófán hagyva a testüket, jól látható módon.

A frank uralkodó megrettenve az esettől összesen 7000 livre ezüstöt, vagyis 5760 fontot vagy 2,5 tonnát fizetett a támadóknak. A frank krónikák szerint Ragnar vereséget szenvedett, s ő a seregével együtt egy gyorsan támadó betegségben, vérhasban halt meg, a dán krónikák szerint azonban ezután végigrabolta az ír partokat, majd Dublinban telepedett le.

A vikingek jól használták ki Ragnar nevének értékét propagandaként, s már a nevének említése is félelmet keltett a legtöbb ellenség szívében.

Miután meghalt, a tettei mitikus magasságokba emelkedtek, s elmosódtak a határok a tények és fikciók között. A frankok és más népek számára is jobban nézett ki, ha egy legyőzhetetlen harcos győzte le őket.

Persze a halála módja sem egyszerűen megválaszolható kérdés. A Saxo Grammaticus dán történész által írt Gesta Danorum szerint az északnyugat-angliai rajtaütések közben Ragnar fogságba esett, s Ælla northumbria angolszász királya egy kígyóverembe dobatta, hogy meghaljon. Halálakor a legenda szerint azt mondta, hogy "Hogy röfögnének a kismalacok, ha tudnák, hogyan szenved az öreg vaddisznó", ugyanakkor megjövendőlte a királynak, hogy a fiai megbosszulják a halálát. Bár a Ragnars saga loðbrókar és Þáttr af Ragnarssonum izlandi sagák szerint is ez a valós történet, más történészek szerint 852-856 között halhatott meg egy írországi portya során.

A halála arra késztette a fiait, hogy sereget gyűjtsenek egy hadjáratot vezessenek Anglia ellen, így jött létre a "Nagy Pogány Hadsereg", amelynek körülbelül négyezer fős létszáma jelentős sereg volt a korban.

A sereg 865-ben partraszállt Angliában, ahol megölték Edmundot, majd Ælla királyt, s kezdetét vette a viking megszállás Angliában.

Egy korabeli beszámoló szerint Ragnar magas volt és szőke, a Sogubrot nevű saga szerint „ő volt a legnagyobb és legtisztességesebb férfi, akit emberi szem látott, és olyan volt, mint az anyja, és a rokonságára törekedett”.

A fiainak jelentős területeket hagyott, egy Hama nevű angolszász király legyőzése után Kígyószemű Sigurd lett az uralkodó, Skócia elfoglalása után Radbarg, Norvégiában pedig Fridleif lett az uralkodó. A svéd uralkodó Bjorn lett, Sörle legyőzése után.

Olyan feljegyzések is vannak, amely szerint Ubbe anyja egy Esbjørn nevű viking nő volt, aki aztán Ubbéval együtt fellázadt Ragnar ellen, amikor a fiú már felnőtt.

djp