Vazul vagy Vászoly, Szent István unokatestvére volt, akit Imre herceg rejtélyes halála után a király megvakíttatott, a fiait pedig száműzte. A király nagyon megtört a fia halálától, hiszen „a nagyon keserves fájdalomtól elkeseredve súlyos betegségbe esett, sok nap múltán is csak alig tért vissza életereje, régi egészsége pedig soha többé nem állt helyre”, ráadásul „a lábfájás is kínozta, szomorkodott, jajgatott, kiváltképpen azért, mert rokonai közül egyetlenegyet sem talált alkalmasnak arra, hogy az ő halála után az országot Krisztus hitében megtartsa.”

Vazul apja Mihály, Géza fejedelem testvére volt, így joggal számíthatott arra, hogy Imre halála után, mint közeli rokon, ő örökli a trónt. A Képes Krónika szerint Istvánnak volt is ilyen terve, de Gizella másképpen gondolta, s Orseolo Pétert favorizálta, így Vazult megvakíttatta, a fiait pedig István menekítette külföldre.

„Meghallván ezt Keisla (Gizella) királyné, tanácskozott Budával, ezzel a gonosz emberrel, és nagy sietve elküldte Sebus (Sebes) nevű követét, ennek a Budának a fiát abba a börtönbe, amelyben Vazult őrizték. Sebus tehát megelőzte a király követét, kiszúrta Vazul szemét, fülkagylóiba ólmot öntött – és Bohemiába (Csehországba) menekült.”

Az persze egészen más kérdés, hogy Péter (aki egy velencei dózse és Géza egy lányának a fia volt) ezt mennyire köszönte meg Gizellának, amikor elkobozta a vagyonát, s az is érdekes kérdés, hogy hamarosan mégis Vazul leszármazottai ültek a magyar trónra.

Vazul neve bizánci eredetű lehet, amit talán a bizánci rítusú kereszténységben kapott, amelyet az is erősít, hogy ekkortájt uralkodott az egyik leghatalmasabb bizánci császár, II. Basil, aki már a trónon ült Vazul születésekor is.
Ennek ellenére a feleségével (talán) nem élt keresztényi életet.

Vazul apja tehát Mihály, Taksony fejedelem fia volt, míg az anyja körül van némi vita, hiszen egyesek szerint egy Adelaide nevű lengyel hercegnő volt, mások szerint egy bolgár (esetleg rusz) hercegnő, Sámuel cár családjából (vagy Nagy Vlagyimir rokona, aki a kijevi nagyfejedelem volt), aki egy jelentős bolgár (illetve rusz) uralkodó volt, s akinek (ha bolgár volt) az unokája volt Delján Péter, aki Géza fejedelem unokája is volt.

Vazul felesége egy Tátony nemzetségbeli nő volt (akinek a neve nem maradt fenn), de aki három fiút szült neki (Levente, András és Béla), akik közül utóbbi kettő magyar király lett.

Vazulnak egy testvérétől tudunk, aki Szár László vagy Kopasz László néven ismert, vagyis feltehetőn pogány volt, s borotválta a fejét.

Vazul jogosan tarthatott igényt a trónra, s Imre halála után a jól jövedelmező nyitrai dukátust is megkapta, mivel feltehetően ő volt a kijelölt örökös, amelyet aztán a király megváltoztatott. Vazul azonban nem akarta elfogadni Pétert elsőszámű örökösnek, így részt vett egy összeesküvésben vagy lázadást szervezett, ezért a király elfogatta és Nyitrán elzárásra ítélte, de feltehetően nem börtönben volt, hanem (talán) a zobori kolostorban volt.

Ezt a hírt egy Buda nevű nemes vitte Nyitrába, aki a „vakmerő és ostoba” Vazult a királyi udvarba vitte volna, s talán (némi korholás után újra) örökösnek nevezte volna ki. Közben Sebes (Buda fia) Gizella királyné embere volt az, aki megvakíttatta Vazult. A Krónika szerint a király sírva fakadt, amikor meglátta Vazul állapotát, s azt javasolta a fiainak, hogy meneküljenek.

Vagy ahogyan a Képes Krónika írja: „Ezután megérkezett a király követe, látta a megvakított Vazult, és így, sebesülten a királyhoz vezette. Mikor meglátta Szent István király, milyen szánalmasan megcsonkították, könnyekben tört ki, de súlyos betegsége akadályozta, s így nem tudta méltóképpen megbüntetni a gonosztevőket. ... Magához hívta hát nagybátyjának, Kopasz (Szár) Lászlónak a fiait, Andrást, Bélát és Leventét, s azt tanácsolta nekik: a lehető leggyorsabban meneküljenek, hogy életüket és testi épségüket megőrizhessék. Ők pedig megfogadván a szent király hasznos tanácsát, a bajok és fájdalmak elől Bohemiába (Csehországba) menekültek.”  (A három fiút itt Szár László fiainak írják le, de feltehetően Vazul fiai voltak.)

Persze könnyen lehet, hogy csak propaganda célokat szolgált az ügy, hogy Istvánt jobb színben tüntesse fel. Vazul megvakítására Imre halála (1031. szeptember 2.) után és István halála (1038. augusztus 15.) előtt történt, feltehetően 1035 körül.

Végül megtörtént a megvakítás, a fiait pedig (elsősorban Gizella miatt) külföldre száműzték vagy menekítették. Ezzel a korabeli szokások alapján Vazult uralkodásra alkalmatlanná tette - bár, ahogyan láttuk ez Géza egyik unokájánál, a korábban már említett Delján Péternél sem vált be.

Három évszázaddal később előkerül a forró ólom is („Sebös tehát megelőzte a király küldöttét, kitolta Vazul szemeit és ólmot öntött fülének üregébe”) így könnyen lehet, hogy ez csak a legenda része.

Az, hogy mi történt Vazullal a megvakítása után, nem ismert, könnyen lehetséges, hogy belehalt a megkínzásának tortúrájába vagy annak a következményeibe.

"Érezte, hogy ereje elszáll, [István király] sietve követeket küldött nagybátyja fiának, Vazulnak a nyitrai börtönből való kihozatalára, hogy őt maga után a magyarok királyává tegye. Amint azonban Gisela királyné értesült erről, összeesküvést szőtt egy csoport árulóval, és Sebus ispánt a hírnök elé küldte. Sebus kihúzta Vazul szemét, és olvadt ólmot öntött a fülébe; majd Csehországba menekült. Amikor Vazult a király hírnöke végül visszahozta, a király keservesen sírt a sorsán." —  Kézai Simon : A magyarok tettei

Végül aztán Buda és Sebes sem úszta meg, hiszen „Miután pedig Péter futással menekült a magyarok keze közül, a magyarok darabokra szabdalván ölték meg a szakállas gaz Budát, „minden baj keverőjét”, akinek tanácsára Péter tönkretette Ungariát, két fiának pedig kiszúrták a szemét. Sebust, aki kitolta Vazul szemét, úgy veszejtették el, hogy kezét-lábát összetörték.”

djp