James Cook, Nagy-Britannia egyik leghíresebb felfedezője, három expedíciót is szervezett és vezetett a világ körül, de a harmadikról már nem sikerült hazatérnie.
A neve hallatán mindenkinek az jut eszébe, hogy a valaha élt legnagyobb hajósok és felfedezők közé tartozik, s nem csak az angolok között. Szerencsés korban élt, hiszen az angol tengerhajózás felfelé ívelt, s az élete végén megőrült III. György támogatta a tudományokat és felfedezéseket.
A második expedíciója során elérték a déli sarkkört is, a legendás Délvidéket (Terra Australis) akarta megtalálni. Ehelyett elérte a mai Ausztráliát, Új-Zélandot és Hawaiit, amelyet akkortájt Sandwich-szigetek néven ismertek. Szinte az egész Csendes-óceánt bejárta.
A Sandwich-szigeteket, pontosabban a szigetek központi csoportját, 1778. január 18-án pillantották meg a Kealakekula-öbölnél, ahol így ő volt az első európai. A legénység tagjai lelkesen kihasználták volna a hawaiiak vendégszeretetét, Cook azonban betiltotta a helyi nőkkel való kapcsolatteremtést a különböző nemi betegségektől félve, de a nők férfinak álcázva csak felkerültek a hajóra.
Ebben még a megígért 24 korbácsütés sem akadályozta meg őket, persze Cook nem csak fenyegetőzött, hanem be is tartotta a kegyetlen ígéreteket.
A harmadik útja során egyébként is eléggé sötét, szadista oldalát mutatta be, hiszen egy kecskelopás miatt elpusztított egy egész falut, egy szextáns elvesztése miatt pedig leborotváltatta a tolvaj fejét és levágatta a fülét. Sokszor még a tisztjei is megijedtek a viselkedésétől, amelyet a naplójukban le is írtak.
Cook hamarosan Alaszka felé hajózott, ahonnan augusztusban fordult vissza, s novemberben érték el újra a Sandwich-szigeteket, de nem akart kikötni a korábbi problémák miatt. Januárban azonban kifogyott az édesvízkészlet így 1779. január 17-én mégis elérték a partot, s ekkor tette az utolsó naplóbejegyzését, de James King révén tudni lehet, hogy aztán mi történt.
Cook-ot ismét örömmel fogadták, de két hét elteltével már kérdezgetni kezdték mikor hajóznak el. El is indultak volna február elején, de a Resolution egy sérülése miatt néhány nap múlva vissza kellett térniük, s a dolgok ekkor kezdtek rosszra fordulni.
Korábban, a mahariki ünnep során, Cook-ot Lono isten reinkarnációjaként tisztelték, így szívélyesen bántak velük, szinte a rabszolgáik voltak. Cook visszatérését azonban fenyegetésnek látták egy másik isten Ku felé, akit egy Kalani'opu'u nevű helyi uralkodó testesített meg.
Emiatt aztán mindennaposak lettek a lopások és verekedések, amikor a helyiek kövekkel dobálták meg a briteket és hivalkodóan mutatták meg a hátsójukat.
Ahogyan Cook helyettese, Clercke kapitány megjegyezte: "E második látogatás alkalmával a bennszülöttek kezdettől fogva nagyobb hajlamot mutattak a lopásra. Napról napra egyre vakmerőbb rablás történt."
Az események 1779. február 14-én érték el a csúcspontjukat, amikor a hawaiiak elfogták Cook-ot és az őt kísérő négy tengerészgyalogost, majd úgy döntöttek, hogy megszabadulnak a már kellemetlenné vélt istenségtől és őreitől. A foglyokat leütötték, majd vízbe fojtották, de az események még nem értek véget.
A holttesteket kivonszolták a partra, ahol megfőzték és a húsdarabokat szétosztották a helyi főnökök között. Cook embereinek csak hosszadalmas tárgyalások után sikerült a parancsnok maradványait visszaszerezni, ahogyan James King hadnagy feljegyezte:
"Ő [a főnök] adott nekünk egy csomagot, nagyon tisztességesen beburkolva és fekete-fehér tollakból készült foltos köpennyel borítva, ami, úgy tudom, a gyász színe volt számukra. Benne megtaláltuk a kapitány kezeit, amelyek jól ismertek jellegzetes formájukról, fejbőrét, koponyát, combcsontjait és vállcsontjait. Csak a kezeket borították be hússal, de lyukakat vágtak eléjük, amelyeket sóval töltöttek meg ; ezenkívül a lábak csontjai, az alsó állkapocs és a lábfej, csak ez maradt a tűzből."
A maradványokat egy koporsóba helyezték és a tengerbe dobták. Egyesek szerint a kapitány megették, mások, pl. Clerke szerint Cook-ot nem ették meg, csak a csontok érdekelték őket - az igazat már sohasem fogjuk megtudni.
Azt sem pontosan tudni mi okozta a bennszülöttek viselkedésének hirtelen változását, talán a hajók váratlan visszatérése volt probléma, vagy amikor meglátták a hajó sérüléseit, akkor megingott bennük a hit, Cook isteni voltáról. Más beszámolók szerint éppen éhínség volt, s a legénység visszaélt a vendéglátással, ez okozta a problémát.
Ugyancsak egy változat az, hogy a hawaii férfiak így bosszúlták meg, hogy a nők előnyben részesítették a brit tengerészeket a saját törzsük férfiai helyett.
Persze nem csak az angoloknak volt híres felfedezőjük!
