A Voyager-1 - a legtávolabb üzemelő ember alkotta űreszköz

2024. szeptember 02. - DJP

A Földtől legtávolabb üzemelő ember alkotta űreszköz, a Voyager-1, jelenleg a csillagközi térben halad, körülbelül 24-25 milliárd km távolságra, amely 164 csillagászati egységnek felel meg.

Az amerikai űrszondát 1977. szeptember 5-én bocsátották fel Cape Canaveralból, így némileg humoros módon a Voyager-2 16 nappal megelőzte.

Az űrszonda ötlete már az 1960-as években felmerült, majd 1970-es években a megvalósításhoz is hozzá kezdtek. Fontos volt, hogy a különböző sugárzások ellen védett legyen, s ez kissé megnehezítette az ügyet. Akkortájt még Mariner-11 néven hívták, majd Mariner Jupiter-Saturn lett a neve. Ezt változtatták meg végül a sokkal egyszerűbb Voyager-re.

A szondát a Jet Propulsion Laboratory építette, s 11 tudományos műszert tartalmazott, 24 hidrazin meghajtóval. A kommunikációs rendszerének a lelke egy 12 láb átmérőjű Cassegrain antenna, amely rádióhullámok kibocsátására képes - 2,3 GHz-es vagy 8,4 GHz-es frekvencián, míg a Föld a 2,1 GHz-es frekvenciát használja.

A Voyager-1 digitális magnója 67 MB információt tud tárolni a későbbi továbbítás céljára, amely adatok jelenleg kb. 22 óra alatt érik el a Földet.

A szükséges energiát három radioizotópos termoelektromos generátor (RTG) szolgáltatja, amelyek préselt plutónium-238 oxidot tartalmaznak. Ezek induláskor kb 470 W elektromos energiát termeltek.

A szonda 1977. szeptember 5-én 12:56-kor indult a rejtélyes világűr felé. Ekkor a szonda 15 km/s sebességre gyorsult fel, majd a holdközelben ez már csak 10 km/s volt a sebessége.

Szeptember 11-én és 13-án kisebb pályamódosításokat eszközöltek a hidrazin hajtóműveket használva, majd október 8-án, immár 30 millió km távolságról, 6 felvételt küldött a Föld-Hold rendszerről, amelyeket már hetek óra tárolt. Mivel gyorsabb volt, mint a Voyager-2, 1977. december 19-én meg is előzte azt a kisbolygó övezetben haladva.

1979. március 5-én megközelítette a Jupitert, majd a gravitációját felhasználva felgyorsult, s Szaturnusz felé folytatta az útját. Eközben megközelítette az Iót, Európát, Ganymedest és Amaltheát is. A fénykepeken kívül a Jupiter légköréről is fontos információkat szerzett. Felfedezte azt is, hogy a Jupiternek is van gyűrűje, ha nem is olyan imponzáns, mint a Szaturnuszé, de ez a gyűrű retográd irányba kering.

Másfél évvel később, 1980 novemberében megközelítette a Szaturnuszt is, s több holdjáról is vizsgálta. Tíz nap alatt közel kétezer felvételt készített és 10 GB információt sugárzott a Földre.

A Szaturnusz gravitációját felhasználva kilépett a Föld pályasíkjából és a csillagközi tér felé indult. A NASA szerint 2012. augusztusában már be is lépett a csillagközi térbe. Ezt bizonyos kommunikációs zavarok is mutatták.

Azóta bő tíz év telt el, de még mindig küld adatokat, s várhatóan még lesz néhány évig elegendő energiája a tudományos mérésekre és a kommunikációra.

Ha nem ütközik semminek, akkor 300 év múlva az OOrt-felhőbe lép, s 30 ezer év múlva elhagyja a Naprendszert, de újabb tízezer év kell, hogy egy csillagot megközelítsen.

A készítők elhelyeztek a fedélzetén egy audio-vizuális lemezt, amely tartalmazott egy sor tudományos információt.