Stuart Mária és Lord Darnley fia, VII. Henrik dédunokája, VI. Jakab (a fenti képen), 13 évesen lépett be hivatalosan a skót királyi udvarba Edinburgh-be, bár hivatalos már egyéves korától uralkodott, s a valóságban csak 1583-tól lett teljes jogú király. Jakab maga is művelt, tájékozott, mondhatni tudós uralkodó volt, de a királyi udvar sok újdonsága között leginkább egy Esmé Stewart nevű férfira figyelt fel, aki 37 éves volt és öt gyerek édesapja.

Ő egy skót felmenőkkel rendelkező katolikus francia nemes volt, aki ekkortájt költözött vissza Skóciába és Jakab apjának az unokatestvére volt, s aki megjelenésével lenyűgözte a fiatal királyt. Esmé Sir James Melville skót diplomata szerint "egyenes természetű, igazságos és szelíd" volt, de a nemesség tagjai általában nem kedvelték, mert ő volt az első, aki különösen közel került Jakabhoz. (a lenti képen)

Egy év sem telt, s a fiú meg a férfi már elválaszthatatlanok voltak. A király ráadásul nem a legdiszkrétebb volt, s fűnek-fának dicsekedett az Esmével ápolt szoros kapcsolatával. Egy nagykövet szerint Jakab „annyira szerelmes [Stewartba], hogy az emberek szeme láttára gyakran átkulcsolja a nyakába a karjával, és megcsókolja”. 

Esmé hamarosan (1581. augusztus 5-én) Lennox hercege lett, s arra is volt példa, hogy a király édesanyja, az éppen angol fogságban raboskodó Mária, egykori skót királynő gyűjteményéből megmaradt ékszereket adott át neki, így egy gyöngyből és gyémántokból álló arany övet vagy láncot, vagy egy arany keresztet gyémántokkal és rubinokkal - sok más mellett. Esmé meg akart felelni mindenkinek, így áttért a kálvinista hitre, de a skót nemesek mégis összeesküvést szőttek ellene. Tőrbe csalták, s majd tíz hónapig fogságban tartották. Végül Jakabot arra kényszerítették, hogy száműzze Esmét az országból, ezért hazatért Franciaországba. Ott azonban eléggé fagyos fogadtatásban részesült, a hitehagyása miatt. Az előzményektől függetlenül azonban, még hosszú ideig leveleztek Jakabbal titokban.

Jakab azonban nem maradt férfi támogató nélkül, hiszen Esmé után Arran earlje lett a kegyence, aki azonban nem említhető egy napon az elődjével. Voltak a királynak más kapcsolatai is, leginkább a sportos, fiatal, jóképű férfiakért rajongott, akik gyakran fel is ajánlkoztak Jakabnak.

A király tanácsadói azonban feleséget akartak Jakab számára, s hosszas keresgélés után találtak rá Anna dán hercegnőre, aki nem is késlekedett, s elindult Anglia felé. Talán nem is sejtette az előzményeket. (a lenti képen)

Aztán hosszú évek teltek el, s nem érkeztek a hercegek és hercegnők. Ennek nyomán kérdések merültek fel Jakab férfiasságával és Anna termékenységével kapcsolatban. Öt évvel a házasságkötés után végül fiúk született, Henrik. Mindenki megnyugodott, de a királyi pár kapcsolata már csak formális volt, a romantikus Jakab képe eltűnt, bár szépen sorban születtek a gyerekek (tizenkét terhességből hét élve születéssel), akik közül három élte meg a felnőttkort.

A távolodás egyik jele volt, hogy ekkor volt Jakab egyetlen komolyabb női szeretője is a porondon, Anne Murray, egy kiskorú skót nemes hölgy. Anne feltehetően a királyné udvarhölgye volt, legalábbis erre utalnak a korabeli dokumentumok. Jakab talán még két verset is írt hozzá, s a hírek szerint intim viszont tartott fenn vele. A király ennek örömére az éppen megszületett Henriket Stirling várába küldte, jó messze Edinburgh-től, Anne-t pedig férjhez adta - feltehetően az esetleges gyermekáldás problémakörét kiküszöbölendő.

Mindez nem tartott igazán sokáig, mert nemsokára Morton grófjának az egyik lányát emlegették, mint aktuális királyi szeretőt, s eközben  Jakab már nemcsak Skóciát, hanem Angliát is uralta, Erzsébet utódjaként. (Jakab családja)

A legkisebb gyermeke 1607-ben született, de addigra a házaspár már teljesen külön élt, külön palotában. Végül egy vetélés után Anne úgy döntött, hogy már nem akar több gyermeket, s mivel Jakab jóideje már csak azért látogatta meg, hogy teherbe essen, ezek után a látogatások is elmaradtak. Anne már 1604-ben panaszkodott  a francia követnek arról, hogy a királynak komoly alkoholproblémái vannak: „A király annyit iszik, és minden tekintetben olyan rosszul viselkedik, hogy korai és gonosz eredményre számítok.”

Jakab figyelme ekkor újra a férfiak felé fordult, s kegyence és ágyasa Robert Carr lett, aki azonban 1612-ben egy gyilkossági ügy miatt kegyvesztett lett. Ezután egy tizenhat éves fiú, George Villiers lett Jakab szeretője, akinek udvari karrierjét az édesanyja egyengette. A fiú tehetséges és törekvő volt, előnyös külsejének köszönhetően hamar Jakab bizalmába férkőzött. Pár éve az is kiderült, hogy a király és Villiers hálószobája között titkos folyosó is volt, így gyorsan haladt felfelé a ranglétrán, és 1617-ben már Buckingham hercege lett. 

Ekkortájt már a király felesége sem volt egészséges, fájdalmas köszvény gyötörte, amely miatt végül hamarabb elhunyt, mint a férje. Jakab ekkor már éppen legújabb szeretőjével, George Villiers-szel volt elfoglalva, így az utolsó hónapokban, összesen ha háromszor látta és nem is volt jelen, az alig 44 éves Anne halálakor. (a lenti képen George Villiers)

A király az ország irányítását Buckingham hercegére bízta, aki azonban nem volt jó politikus és sokak ellenszenvét kivívta rossz döntéseivel. Élete utolsó időszakában Jakab már szinte teljesen visszavonultan élt, s ekkor Buckingham már a fiát, a leendő királyt próbálta behálózni, de végül a herceget meggyilkolták.

(S hogy milyen az élet, Esmé Stewart dédunokája, Buckingham hercegének a lányát vette feleségül - vagyis az első szerető dédunokája az utolsó szerető lányát.) (a lenti képen az idősödő király)

Jakab talán homoszexuális, talán biszexuális uralkodó volt, s pacifista szemlélete miatt eléggé gyorsan kialakult a híres mondás 'Rex fuit Elizabeth, nunc est regina Iacobus' vagyis "Erzsébet volt a király, most Jakab a királynő". Erzsébet, az elődje, nagyon kemény nő volt, míg ő sokszor nagyon engedékeny.

Abban a korban a homoszexualitás megítélése vegyes volt, sok angol szerző toleránsabban kezelte a helyzetet, ráadásul mivel maga is művelt volt, hagyta a tudósokat és művészeket alkotni, így hamar elfogadták olyannak, amilyen.

 djp