Marie és Pierre Curie 1898. december 26-án jelentették be a rádium felfedezését, ami korszakalkotó eredmény volt a tudomány történetében.

A felfedezés nemcsak a tudományos világot formálta át, hanem az orvostudományban, az iparban és a társadalmi gondolkodásban is mély nyomot hagyott.

A Curie házaspár Henri Becquerel 1896-os munkájából kiindulva kezdte kutatni a természetes radioaktivitást.

Becquerel felfedezte, hogy az uránsók valamilyen láthatatlan sugárzást bocsátanak ki, amely képes átjutni a szilárd tárgyakon és hatással van a fotólemezre.

Két évnyi kutatás után 1898 júliusában Marie és Pierre Curie felfedezte a polónium nevű elemet, amelyet Lengyelország tiszteletére neveztek el (Marie Curie szülőhazája), de ezt követően további sugárzó anyagokat kerestek.

A házaspár a csehországi Joachimsthal bányából származó uránércet, a szurokfényércet vizsgálta. Az alapos kémiai elemzések és fizikai kísérletek során felfedezték, hogy az uránércben létezik egy másik, erőteljesebb sugárzást kibocsátó anyag, amely végül a rádium nevet kapta  (a „radius” latin szóból, ami sugárzást jelent).

Az eredményeiket 1898. december 26-án publikálták.

A rádium rendkívül erős sugárzása új dimenziókat nyitott a fizika és a kémia területén, megalapozva a modern atomfizikát. A rádiumot hamarosan a rák kezelésére kezdték használni, különösen a bőrrák ellen, s ez az úgynevezett „rádiumterápia” volt az első sugárkezelési módszer.

Kezdetben azonban nem voltak tisztában a radioaktív anyagok veszélyeivel, így a Curie házaspár és más korabeli tudósok jelentős sugárterhelésnek voltak kitéve, ami egészségügyi problémákhoz vezetett, ahogyan a rádium felelőtlen használata is pl. a világító festékekben.

Marie Curie lett az első nő, aki Nobel-díjat kapott, és eddig ő az egyetlen ember, aki két különböző tudományterületen (fizika 1903-ban, kémia 1911-ben) is elnyerte ezt az elismerést.

djp