I. László király, miután bátyja, I. Géza halála után megszerezte a trónt és megszilárdította a hatalmát, egyre több energiát és időt fordított a vallásra. Ennek a jele volt, hogy a Canossát járt Henrik császár ellenében VII. Gergelyt (és Toszkánai Matildát) támogatta, sőt feleségül vette Henrik ellenlábasának lányát, Adelhaidet. (a képen Szent László)
Caius Octavius vagyis Augustus császár ie. 63. szeptember 23-án született Rómában egy lovagi rendi családban Julius Caesar unokahúgának a fiaként, amely meghatározta a további sorsát. Ie. 48-ban nyilvánították nagykorúnak, majd amikor részt vett Caesar diadalmenetében, teljesen a hatása alá került, így ie. 45-ben (betegen) utánaszökött Hispániába. Bátorságával felhívta ugyan magára figyelmet, de szerepe eléggé csekély volt, még Julius Caesar meggyilkolásakor is. (a képen Julius Caesar meggyilkolása)
Sokévnyi fogság után került trónra Ibrahim szultán, hogy aztán néhány évnyi normális élet után teljesen megőrüljön. A kegyetlen és szexőrült szultán egyre veszélyesebb volt mindenki és a Birodalom számára is. Éppen ide volt, hogy eltűnjön a trónról. (a képen Ibrahim)
II. Fülöp Ágost első feleségének halála után új feleség után nézett, akit egy dán hercegnő, Dániai Ingeborg személyében talált meg. Ingeborg I. Valdemár dán király lánya, és VI. Knut dán király testvére volt, s a kortársai szerint gyönyörű nő. Az egyik krónikaíró szerint "nagyon kedvesnek, fiatalnak, de bölcsnek tünt". (a képen Ingeborg)
Tíz évvel az angol restauráció után, 1670. augusztus 14-én két férfit letartóztattak Londonban a Gracechurch és a Lombard Streets sarkán, akik az összegyűlt tömeghez beszéltek.
A vád szerint a 26 éves William Penn (a fenti képen) „magára vállalta a prédikációt és a beszédet… ami miatt az emberek nagy zűrzavara és lázadása volt az utcán … amely hosszú ideig tartott. ". Penn társa, a 42 éves William Mead csak segítette fiatalabb társát.
Piroska vagy Prisca 1088 táján születhetett I. (Szent) László magyar király és Adelhaid német hercegnő gyermekeként. A sors furcsa fintoraként a három legismertebb középkori király, Szent István, Szent László és Nagy Lajos, de akár ide vehetjük Hunyadi Mátyást is, (törvényes) fiú örökös nélkül hunyt el. 
Nagy Sándor halála után, egyik hadvezére, Ptolemaiosz meghódította Egyiptomot és dinasztiát alapított, s XII. Ptolemaiosz fáraó egyik gyermeke lett Kleopátra, akinek még két lánytestvére és két öccse született.
Mivel az uralkodónőket az ókori Egyiptomban nem illették meg a királynak kijáró előjogok, így a nők "férfiként" kormányoztak.
Petronila születése nem mindennapi körülmények között történt, hiszen apja, Ramiro, egy szerzetes volt, akinek testvére, I. Alfonz aragón király, gyermektelenül halt meg. A király harminc évnyi uralkodás után nem nevezte meg az utódját, hanem azt a szokatlan döntést hozta, hogy királyságát három keresztes lovarendre hagyja: a Templomos, az Ispotályos és a Szent Sír Lovagrendekre. Később hasonló módon vezette Poroszországot a Német (Teuton) Lovagrend, majd Rodoszt a Máltai (Ispotályos) Lovagrend. (a képen Ramiro, a szerzeteskirály)
Bő fél évszázaddal a honfoglalás után, s szűk fél évszázaddal a királyság megalapítása előtt egy komoly csata zajlott Augsburg közelében a magyarok és németek között. A csata jelentőségét jelzi, hogy a németek azóta is a legjelentősebb ütközetek között tartják nyilván, Ottó számára pedig a legfontosabb volt az uralkodása alatt.
Az előző évtizedekben az ilyen összecsapásokban jórészt a magyarok győztek, sőt már Augsburg mellett is szűk fél évszázaddal korábban, most azonban másképpen alakult az élet. Ekkortájt Európa népei úgy imádkoztak, hogy "Mentsd meg Uram a magyarok nyilaitól (Sagittis Hungarorum Libera, Domine!), mert a magyarok elképesztő hatékonysággal támadtak.
Ibrahim uralkodása ezzel szemben nagyon jól indult, mert elhunyt bátyja nagyvezíre, Kara Musztafa pasa nagyon tehetséges ügyvívő volt, aki zökkenőmentesen intézte a birodalom ügyeit.