Nagy Knut uralkodása alatt viszonylagos béke köszöntött Angliára, hiszen a király békés természetű volt, de a családi életének a bonyolultsága miatt, amikor 1035. november 12-én elhunyt sokan szerettek volna a trónra kerülni.
A királynak a halálakor Normandiai Emma volt a felesége, akivel boldog házasságban éltek, s aki két gyermeket szült neki, Harthacnut-ot és Gunhildát. Utóbbi apja halála után egy évvel III. Henrik német király felesége lett.
A fentiekből következően a jogos örökös Harthacnut lett volna, azonban Emmának az előző házasságából, ahol a férje II. Æthelred angol király volt, már több gyermeke is született. Közöttük volt Edvárd (a későbbi Hitvalló Edvárd), egy Godgifu nevű lány és Alfred Aetheling, akik közül a két fiú joggal tarthatott igényt a trónra, mint egy korábbi angol király fiai.
Harthacnutnak azonban nem csak velük kellett volna megvívnia, hanem a Knut előző előző házasságából (vagy kapcsolatából) származó Svein Knutssonnal és Harolddal is - ők is az Északi-tengeri Birodalom örökösei voltak.
Így aztán Svein Knutsson, Harold, Harthacnut, Edvárd és Alfréd is felléphetett volna trónigénnyel.
Svein azonban északon ügyködött éppen, majd anyjával együtt menekülnie kellett, s hamarosan meg is halt, így ő kiesett a küzdelemből.
Edvárd és Alfréd, Emma előző házasságából született fiai, éppen Normandiában éltek száműzetésben, s mikor hallották, hogy Knut meghalt, hajóra szálltak, hogy megszerezhessék a trónt, de csalódniuk kellett. Apjuk hosszú és kiábrándító uralkodása mély nyomokat hagyott az emberekben és sokan tiltakoztak a trónra kerülésük ellen.
Ez rádöbbentette őket, hogy csak papíron trónörökösök, így hamarosan visszatértek Normandiába anyjuk rokonságához.
Így tehát hamarosan csak ketten maradtak a küzdőtéren, Harold és Harthacnut (a fenti képen). Harthacnutnak helyzeti előnye volt, hiszen a király halálakor az ő édesanyja volt a királyné, s Emma eléggé komoly támogatói kört tudott felmutatni. Ennek része volt, hogy Emma, a királyi trón elfoglalásáig régensként szerepelt, s a wessexi nemesség jórészt őt támogatta.
Az viszont ellene szólt, hogy Harthacnut ideje nagyobb részét Dániában töltötte, s mikor apja halálával Dánia királya lett, hirtelen szembekerült a norvég királlyal. Harthacnut ekkor inkább az I. Magnus elleni védekezéssel foglalkozott, mintsem Anglia koronájával.
Így aztán, mivel az ellenfelek kipotyogtak a rostán, Harold kihasználta az alkalmat, hogy Anglia királyává legyen.
Persze azért ez sem volt egyszerű, hiszen az oxfordi Witangemot ugyan megerősítette a királyi címét, de Canterbury érseke megtagadta a hagyományos koronázást. Felajánlotta a királyi pálca és korona nélküli szertartást, miközben a regáliák a templom oltárán pihennek.
Harold mérhetetlenül dühös volt Ethelnoth érsekre, s megtagadta a templombajárást, sőt elítélte a keresztény vallást is az érsek miatt. Ehhez jött még az, hogy bár Harthacnut Dániában ragadt, Emmának nagyon erős hatalmi bázisa volt, élükön Godwin gróffal.
A probléma az volt, hogy az ellenoldal vezére, a hasonlóan nagyhatalmú Leofric volt, Mercia grófja, a híres Lady Godiva férje. Jobb híján a Knut és Vasbordájú Edmund közötti megállapodást vették mintául, a Temzétől északra Harold, délre pedig Harhacnut volt az úr.
Mindez azonban nem tarthatott sokáig, s végül Godwin oldalt váltott, amely el is döntötte a csatát. Emma Normandiába menekült, s Harold "mindenhol" király lett. Közben persze Harold más módon is igyekezett a hatalmát biztosítani, így két féltestvérét (Alfréd és Edvárd) ismét Angliába csábította, ahol Godwin hűséget színlelt nekik, majd elfogatta Alfrédot és embereit. A társait legyilkoltatta, Alfrédot pedig egy lóhoz kötöztette, majd az Ely-i kolostorba vitték, ahol olyan kegyetlenül megvakíttatták, hogy hamarosan belehalt a sérüléseibe.
Edvárd szerencsésebb volt, így vissza tudott szökni Normandiába.
Két évvel az első próbálkozás után, Harold végül hivatalosan is ki lett hirdetve, mint Anglia királya. I. Harold vagyis Harold Harefoot (Nyúllábú Harold. aki a vadászatokban mutatott fürgesége miatt kapta a nevét) végre igazán angol király lett.
Nem lehetett igazán boldog a királyi címmel, mert folyamatosan figyelnie kellett, hogy Normandiából mikor indulnak Anglia felé, vagy Harthacnut mikor indul el Dániából a királyi trónért.
Harthacnut valóban tervezte is az Anglia elleni inváziót, de Harold megelőzte őt, bár ennek aligha örült, hiszen 1040. március 17-én egy titokzatos betegségben elhunyt Oxfordban. A halálát sokan istenítéletnek tartották Alfréd meggyilkolása miatt.
A Westminster-apátságban temették el, de nem sokkal később, a már odaérkezett Harthacnut exhumáltatta, lefejeztette, majd a Temzével határos lápos-mocsaras vidéken dobták el a testét és a fejét. Nem sokkal később azonban halászok találták meg a maradványokat és egy helyi temetőben helyezték örök nyugalomba, Londonban. De ahány forrás, annyiféle változat mutatkozik ezzel kapcsolatban.
Harthacnut lett a király, de csak röpke két évre, így következett a száműzött testvér, Edvárd. Évtizedekkel később aztán, amikor Hitvalló Edvárd is meghalt, a trónok harca folytatódott.
