Julius Caesart az első császár, Augustus követte, aki a Római Birodalom egyik legnagyobb uralkodója volt. Tiberius uralkodásának megítélése már eléggé sok kérdést felvet, de ezután következett az "őrült császárok" sora, kezdve rögtön Caligulával.

Caligula az egyik legőrültebb császára volt a Római Birodalomnak, akiről összesen hat ókori római író írt, s mindannyian egyetértettek abban, hogy valóban őrült lehetett.

A világtörténelem egyik leghíresebb, legismertebb nőalakja Kleopátra, aki a szépség és érzékiség szinonimája. Az egyiptomi történelem utolsó fáraója azonban a valóságban kicsit más volt, mint a képzeletben.

VII. Kleopátra (mert hát volt már ilyen nevű uralkodónő néhány) görög nemzetiségű volt és a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó uralkodója.

A legnagyobb orosz cárnő, Nagy Katalin, 1729. május 2-án született Anhalt-Zerbst Sophie hercegnőként. Anyja jó partit akart neki, ezért francia nevelőnője és néhány házitanítója megtanította az akkortájt divatos francia etikettre és a francia nyelvre is. Távoli orosz felmenőkkel rendelkezett, így II. Frigyes porosz király és Lestocq gróf elhatározta, hogy a leendő III. Péter cár felesége lesz.

Mária szüleinek az ötödik gyermeke volt, de az első, aki túlélte a csecsemőkort. Születése csalódás volt, hiszen fiú örököst vártak. Mivel a várt örökös nem érkezett, apja VIII. Henrik el akart válni Mária anyjától Aragóniai Katalintól. Amikor az egyház ezt nem engedte, Henrik megalapította az anglikán egyházat és mégis elvált.

A szülei válása után féltestvérével, a később kivégzett Boleyn Anna lányával, Erzsébettel élt, mert a király nem engedte, hogy anyját meglátogassa.

Több mint négyszáz év telt el azóta, hogy a Mayflower rettenthetetlen vallási menekülteket, gazdasági menekülteket vagy másként gondolkodókat vitt az Újvilágba.

A 17. század elején több csoport alakult, amely elégedetlen volt az anglikán egyházzal. Az egyik jelentős csoport volt a puritánok csoportja, akik a rítusoktól és hiedelemektől akarták az egyházat megtisztítani. Egy másik fontos csoport a szeparatisták csoportja volt, akik az egyháztól való teljes elszakadást szerették volna, mert az akkori angol törvények kötelezővé tették a templomlátogatást és az egyháztámogatást. Aki ezt nem tette meg, azt pénzbírsággal büntették, ezért a hollandiai Leidenben alapítottak egy közösséget 1608 körül, amely hamar 400 főssé növekedett.

Minden idők egyik legemlékezetesebb sikertelen merénylete zajlott le 1605. november 5-én, amikor Guy Fawkes a nem sokkal korábban trónra lépett I. Jakab angol királyt szerette volna meggyilkolni, hogy egy katolikus uralkodót juttasson a trónra, aki történetesen a király lánya volt, Erzsébet hercegnő.

A merénylet azért is emlékezetes, mert több mint négy évszázada szinte minden évben megemlékeznek róla, sokan ironikusan, hiszen sok brit szerint Fawkes volt „az utolsó ember, aki tisztességes szándékkal jutott be a parlamentbe”.

I. István király a német támadások visszaverése után már abban gondolkodott, hogy trónját a férfikorba lépő fiára hagyja. Ekkortájt a (valószínűleg) 1007-ben született Imre herceg már huszonnégy éves lehetett, s Gellért püspöktől, valamint édesapjától megtanult mindent, amire uralkodóként szükségesnek tünt.

A németek elleni, II. Konrád támadását követő hadjárat azt mutatta, hogy katonai vezetőként is megállja a helyét, az utána következő béketárgyalások a Német-Római Birodalommal, pedig a diplomáciai érzékéről is vallottak, hiszen megszerezte a Lajta és Fischa közötti területet.

A 18. század talán leghíresebb uralkodófelesége volt a francia forradalom forgatagában kivégzett Marie Antoinette avagy Mária Antónia Jozefa Johanna, aki Mária Terézia utolsó előtti gyermekeként látta meg a napvilágot 1755. november 2-án Bécsben, a Hofburgban.

Az egyik leghíresebb angol uralkodó, aki majdnem négy évtizeden keresztül ült az angol trónon, elsősorban két okból ismert. Egyrészt összesen hat felesége volt, akik közül kettőt lefejeztetett, másrészt éppen az egyik lefejezett felesége miatt, megalapította az anglikán egyházat. 

Henrik azonban számos egyéb dolog miatt lehet(ne) emlékezetes.

A híres praetorianus gárda az ókori római hadtörténet egyedülálló részét képezi, hiszen nagyon sok fontos eseményben volt tevőleges szerepük.

Eredetileg a vezetőhöz hűséges testőrségként indult a gárda története, de lassanként sajátos politikai hatalommá váltak, akinek fontos szerepe volt mind a királycsinálásban, mind a királygyilkolásban. Összesen közel tucatnyi olyan római császár lehet, akit a gárda gyilkolt meg vagy az ő közreműködésükkel haltak meg.