VIII. Henrik talán legszerencsésebb felesége volt Cleve-i Anna, hiszen alig fél évig voltak házasok, nem fejeztette le, sőt saját udvartartása volt és túl is élte Henriket.

Anna 1515. szeptember 22-én született Düsseldorfban a La Marck nemesi család gyermekeként. Apja a Schmalkaldic Liga tagja volt, amely a pápa tekintélye ellen szövetkezett hercegeket egyesítette. Ebben a tekintetben akár szövetségese is lehett volna az angol királynak, aki szintén a pápa ellenfele volt.

A helyzetet némileg bonyolította, hogy bár a család protestáns volt, Anna szorosan kötődik katolikus édesanyjához.

A második orosz cárnő Anna Ivanovna volt, aki Moszkvában született 1693. február 7-én.

Anna, a korán elhunyt (gyengeelméjűnek tartott) V. Iván orosz cár és Praszkovja Fjodorovna Szaltikova leánya volt, aki Frigyes Vilmos kurlandi herceghez ment feleségül. Férje korai halála után pedig Kurföld (Lettország) és Zengale (Baltikum) uralkodója volt majdnem két évtizedig, egészen 1730-ig, amikor orosz cárnő lett II. Péter után.

A házasságot I. Péter szervezte meg a kegyetlen, modortalan és vulgáris lánynak. A házasságkötés pazar és költséges volt, a cár 200.000 rubelt adott csak hozományként, de volt ott aranyhímzéses köpeny és kápráztató tiara is. Persze Péter sem ment a szomszédba egy kis őrültségért.

A 16. század egyik legnagyobb csillagásza, Tyge Ottesen Brahe vagy ahogyan jobban ismerjük Tycho de Brahe 1546. december 14-én született egy dán nemesi családban, ahol eléggé jómódba éltek, hogy bármit megtehessen, amit akar - s eléggé rendhagyó élete volt.

Szüleinek összesen 12 gyermeke volt, s közülük Tycho volt a legidősebb, aki korán elvesztette az ikertestvérét. Őt magát gazdag, de gyermektelen nagybácsija, Jørgen Thygesen Brahe nevelte, s a törtészek egy része szerint valójában elrabolta a szüleitől. Bárhogyan is legyen, biztosan szeretettel nevelte, hiszen maga a csillagász állította később, hogy "18 éves koromig gondoskodott rólam, saját fiaként kezelt és az örökösévé tett."

A 16. század egyik legjelentősebb magyar hadtörténeti eseménye volt Eger ostroma és a magyarok győzelme 1552-ben.

A mohácsi csatavesztés után, amelyben II. Lajos magyar király is elhunyt, az ország három részre szakadt, amelyet trónviszály is követett.

Lázár Vilmos az egyetlen olyan aradi vértanú volt, aki ezredesként halt hősi halált a tábornokok között.

Vagyontalan magyar nemesi családban született 1817. október 17-én Nagybecskereken a mai Szerbia területén (ma Zrenjanin), de örmény származású volt.

A katonai szolgálatát a 34. gyalogezredben kezdte 1834-ben, majd hadnagyi kinevezést kapott az 1. császári huszárezredben.

Tíz év szolgálat után kilépett a hadseregből, 1844 augusztusában megházasodott a kishelmeci templomban, majd feleségével, a nagyrozvágyi báró Revitzky Máriával a zempléni birtokukra vonultak vissza gazdálkodni. Néhány évvel később, 1847-ben a vasúttársaság (Első Magyar Központi Vasút) főpénztárnoka lett.

A fiatal magyar királynő, Mária Terézia, egyik legtehetségesebb tábornoka volt Hadik András, aki 1757. október 16-án megráncigálta a korszak egyik legnagyobb uralkodójának, Nagy Frigyesnek a bajuszát is.

Apja balszerencsés halála után, Mária Teréziát nehezen ismerték el magyar uralkodónak, s a császári címet is ki kellett adniuk a Habsburgoknak a kezükből, hiszen a száli törvények alapján nő nem uralkodhatott. Ezért nem lehetett bő egy évszázaddal később Viktória királynő Hannover uralkodója sem.

Az esztergomi (vagy csallóközi?) születésű, kisnemesi származású magyar katona, a Habsburg-birodalom legmagasabb katonai posztjára jutott. Édesapja, Hadik Mihály katonatiszt volt, aki végigharcolta a spanyol örökösödési háborút, s közben 1709-ben kapitánnyá léptették elő. Katonai eredményeit és hűségét ismerte el III. Károly nemesi oklevéllel. A luxemburgi származású Franciska Haryt vette feleségül, s egyetlen fiúk született, András, aki pap akart lenni és a tudománynak szentelte életét.

Először a kőszegi jezsuita gimnáziumban majd a kassai jezsuita szemináriumban tanult. Végül apja kérésének engedve mégis katonatiszt lett. 1730-ban abbahagyta az iskolát, s visszatért Kőszegre, ahol előbb jogi tanulmányokat folytatott, majd jelentkezett a Zala megyei Lentiben állomásozó báró Dessewfy István huszárezredénél, aki felfogadta zászlósnak, apja érdemeire való tekintettel.

A második rigómezei csata 1448. október 16-20 között zajlott II. Murád török szultán és Hunyadi János kormányzó között. Ez a csata volt Hunyadi legnagyobb veresége a törökök ellen, pedig azért indította a hadjáratot, hogy visszavágjon az 1444-es várnai vereségért, amelyben II. Ulászló király is elesett.

A magyarok abban bíztak, hogy a balkáni népek felkelései szétforgácsolják a szultán erőit, így képesek lesznek legyőzni. Ennek eredményeképpen Hunyadi úgy hatolt egyre mélyebben az ellenséges területen, hogy nem biztosította a megfelelő támogatását.

Hastings városától mintegy hét mérföldnyire ütközött meg 1066. október 14-én Hódító Vilmos normann serege és Harold Godwison angolszász serege.

1002-ben II. Ethelred angol király feleségül vette a normandiai herceg, II. Richárd nővérét, Emmát, s fiúk, a későbbi Hitvalló Edvárd hosszú időt töltött Normandiában. Amikor 1042-ben király lett, számos normannt magával vitt Angliába, katonákat, papokat és udvaroncokat. Edvárdnak azonban nem voltak örökösei, így örökösödési harc alakult ki közötte és Wessex grófja, Godwin között.

Casanova, a romatikus hős és kalandor életének egyik legismertebb eseménye volt, amikor elmenekült a velencei Palazzo Ducale börtönéből, a Piombiból, 1755-ben.

Casanovát, a vallás nyilvános megsértéért tartóztatták le és ítélték börtönre. Az akkor éppen harmincéves férfit, a magasrangú foglyok számára fentartott hét cella egyikébe zárták be, a Dózse-palota keleti szárnyában.

Öt évre ítélték, s eleinte magánzárkába helyezték el, ahol nagyon szenvedett a forróságtól és a bolháktól. A cellában, amely a legfelső (ötödik) emeleten volt, majdnem koromsötét volt és olyan alacsonyan volt a menyezet, hogy fel sem tudott egyenesedni.