I. Ferdinánd nápolyi király (a képen) Aragóniai V. Alfonz törvénytelen fia volt, aki 1458-ban, majdnem 36 évesen örökölte a nápolyi trónt az apja halála után.

Ferdinánd tehetséges uralkodó volt, aki békét és jólétet akart a birodalmában, amelyet széles körű diplomáciai kapcsolatok és stratégiai házasságok segítségével össze is hozott. Barátságok és szövetségek alakultak ki, amelyekben olyan befolyásos lett, hogy az "Olaszország bírája" melléknevet kapta. Mindezek mellett a művészetek nagylelkű támogatója volt, s az olasz reneszánsz fontos alakja lett.

Bajazid már fiatalon részt vett apja hadjárataiban, így a rigómezei csatában is ott küzdött mellette. A törökök legyőzték ugyan a keresztényeket, de Bajazid apja, Murád szultán elesett. (a képen Murád szultán)

Bajazid szerette volna elfoglalni a helyét, így (mivel akkortájt még nem voltak kialakulva a trónöröklési szabályok) a velük együtt küzdő öccsét meggyilkoltatta, valószínűleg megfojttatta.

Amikor Dózsa György fogságba esett és Szapolyai János elé vezették, a vezér bátran és nyugodtan nézett szembe a vajdával, s csak öccse, Gergely részére kért kegyelmet.

Szapolyai kitérően felelt a kérésre és csak annyit mondott, hogy mindenkit érdemei szerint büntetnek, de valamennyi fogságba esettet bebörtönözte, bár sokak szerint Gergely és György tisztességesebb fogságba került, mint a többiek.

VIII. Henrik egyetlen törvényes fia, VI. Edvárd 1553. július 6-án hunyt el, hosszú betegség után, s mikor érezte, hogy már kevés van hátra az életéből a végrendeletét módosította. (a képen VI. Edvárd tanácsadóival)

Az apja Máriát és Erzsébetet is a trónörökölési rendbe illesztette (vélhetően utolsó felesége Catherine Parr tanácsára), de Edvárd ezen változtatott, két nővérét kivette a listából, s Lady Jane Greyt helyezte az első helyre, az unokatestvérét, a pletykák szerint John Dudley javaslatára, aki egyébként Jane apósa volt.

Nagy Katalin a legjelentősebb uralkodónak számít Oroszországban, talán csak Nagy Péter és Rettegett Iván veheti fel vele a versenyt ismertségben.

Sokáig azonban úgy tűnt, hogy a saját férje fogja megakadályozni abban, hogy trónra léphessen.

A francia forradalom és a Bastille szinte elválaszthatatlan egymástól, hiszen tulajdonképpen itt kezdődött a forradalom. (a képen a Bastille bevétele)

A Bastille fénykorában valóban hírhedt hely volt, ahová olykor olyan foglyokat is bezártak tárgyalás nélkül, akik egyszerűen nem voltak szimpatikusak az uralkodónak.

Jongdzso nagyon tehetséges és intelligens fiú volt, aki már kisgyermekkorától kiváló képzést kapott, s amikor 30 évesen trónra került, 52 évre ott is ragadt. Kiváló király volt, akit a népe szeretett, s az ország az uralkodása alatt megerősödött. Éppen ezért volt tragikus, amely a fiával, a koronaherceggel s vele történt. (a képen a király)

Még a trónra lépése előtt megszületett Hjodzsang, a legnagyobb fia, aki azonban 1728-ban elhunyt egy ismeretlen betegségben, s a királynak csak lányai maradtak.

James Scott avagy James Croft herceg II. Károly törvénytelen fia volt, aki a király száműzetése alatt, 1649. április 9-én látta meg a napvilágot Rotterdamban. Édesanyja az alig 18 éves király szeretője, a barna hajú, gyönyörű és merész Lucy Walter, vagyis Mrs Barlow volt. (a képen a herceg)

Mivel törvénytelen volt, nem lehetett jogos örököse, de Károly mégis maga akarta neveltetni a fiút. Lucy tartva attól, hogy fiát elveszik tőle, Londonba menekült a kisfiúval, ahol azonban Cromwell mindkettőjüket bebörtönözte a Towerba. Néhány kihallgatás után azonban szabadon engedték őket, így Flandriába mentek. 1658 márciusában azonban a kisfiút elszakították az anyjától, s Párizsba került, a Croft baronettek gondozásába, akik a következő években gondozták, nevelték, s akiknek a vezetéknevét fel is vette.

A Tudor-korszak három királynője közül az első, egy kevéssé ismert hercegnőből vált uralkodóvá, alig kilenc napra, így ez is lett a közismert neve, a "kilenc napos királynő"

A két unokatestvére, VI. Edvárd és I. Mária uralkodása között csendesen megbúvó kilenc nap mindent tartalmaz, amely a Tudor-kort jellemzi: hihetetlen felemelkedés, protestáns mártíromság és tragikus vég.

Szent Olga, egy tizedik századi kijevi uralkodó volt, aki úgy vonult be a történelembe, mint aki országát a pogányságból átvezette a kereszténységbe.

Mindez nagyon szép és nemes cselekedet volt, előtte azonban egy brutális bosszúhadjáratot vezetett a drevlián nép ellen.