A Hohenzollern-dinasztiába tartozó Nagy Frigyes (a képen) szülei mindent megtettek, hogy ne idilli családban nőjön fel, hiszen apja, a nem teljesen épelméjű Frigyes Vilmos és Hannoveri Zsófia Dorottya nagyon rossz házasságban élt.

Házasságuk elején gyorsan született egy fiúk, aki azonban hamar meg is halt, s úgy tűnt, hogy az akkor 21 éves feleségnek nem is lehet több gyermeke. Ez megalapozta kettőjük állandó vitáját, ahogyan azt is, hogy Dorottya, akinek az apja az angol trón várományosa volt, majd I. György néven uralkodott is, eléggé a saját feje után ment.

Nagy Katalin, aki porosz hercegnőként és Zsófiaként született, alig múlt 33 éves, amikor férjét letaszította a trónról és 1762 júliusában ő maga lépett a helyére, persze szigorúan régensként - legalábbis egy ideig.

Egyébként az államcsíny előtt néhány hónappal, 1762. április 11-én fia született, akit Alekszej Grigorjevics Brobrinszkijnak nevezett el. Persze nem a cár fia volt, hanem Katalin szeretője, Grigorij Orlov volt az apa..

Az amerikai alapító atyák közül kevesen voltak olyan sikeresek, mint Benjamin Franklin, noha őt soha nem választották meg amerikai elnökké. Az elnökségen kívül azonban író, politikus, feltaláló, természettudós, diplomata, filozófus, matematikus, államférfi, zeneszerző, nyomdász és aktivista lett - többek között, de ő volt az első név szerint ismert amerikai sakkozó is.

Az egyetlen francia király, aki lefejezésre került, XVI. Lajos volt, akit 1793-ban végeztek ki, másfélszáz évvel angol 'kollégája', I. Károly után.

Lajos 1774 júniusában került a trónra, de az uralkodásra való alkalmatlansága és az óriási hiány az államkincstárban hamar előrevetítette a királyság összeomlását.

Egy sportverseny miatt tört ki felkelés 532. januárjában Bizáncban, amely aztán egy, az I. Jusztinianusz császár ellen irányuló politikai felkeléssé alakult. A felkelés neve a cirkuszban vagy sportversenyen kiabált Nika! vagyis Győzz! feliáltással van összefüggésben, s az alatt a néhány nap alatt, amíg lezajlott, Konstantinápoly közel felét felégették vagy elpusztították.

II. András magyar király lányának, Jolánta magyar királyi hercegnőnek és Hódító Jakab aragóniai királynak gyermekeként született 1243 körül és egy Aragónia valamint Franciaország között 1258. május 11-én létrejött szerződés értelmében már 1258-ban eljegyezték Fülöp herceggel, Szent Lajos francia király másodszülött fiával, aki Lajos nevű bátyja halála után 1260-ban a trón örököse lett. Az esküvőt 1262. május 28-án tartották Clermont-Ferrandban, így Izabella ekkor már nem egy herceg, hanem a trónörökös herceg felesége lett. (a képen a királyi család)

A Kettle war vagy Keteloorlog egy érdekes katonai konfrontáció volt a Szent Római Birodalom és a Holland Köztársaság államai között 1784-ben.

A hollandok és spanyolok közel egy évszázadig (1568-1648) harcoltak egymással, amelynek eredményeképpen az északi tartományok egy független köztársaságot alapítottak, a déliek pedig spanyol uralom alatt maradtak. Ez viszont azzal járt, hogy a déliek Gent és Antwerpen kikötőjét nem tudták elérni a kereskedelmi hajókkal, mert 1585-től kezdve az északiak lezárták a Scheldt folyót, amely a kijárást biztosította volna. Ezt az 1648-as vesztfáliai béke is megerősítette, így dél kereskedelme hanyatlott, észak viszont erősödött.

I. Erzsébet kapcsolata Thomas Seymourral (a képen) eléggé érdekesen alakult.

A férfi Jane Seymour bátyja volt, vagyis annak a nőnek a testvére, aki Erzsébet kivégzett anyját követte VIII. Henrik feleségeként. Azt a nőt, aki miután megszülte VIII. Henrik egyetlen csecsemőkort túlélő, törvényes fiú örökösét, gyermekágyi lázban elhunyt.

Thomas Seymour lett azonban VIII. Henrik utolsó feleségének, Catherine Parrnak a negyedik férje is, a király halála után.

James Francis Edward Stuart, aki II. Jakab egyetlen túlélő fiaként született 1688. június 10-én, még féléves is alig múlt, amikor apját, aki a dicsőséges forradalomban elmenekült Angliából, megfosztották a tróntól. Persze Jakab nem így gondolta, s próbált visszatérni, de 1701. szeptember 16-án Franciaországban, végül száműzetésben hunyt el.

Apja halála után saját magát tartotta jogos uralkodónak, hiszen 1688-ben (igaz csak pár hónapig) ő volt a walesi herceg - amely az angol korona örökösének hagyomány szerinti címe.

Angliában a Tudor-korban kezdett igazán elterjedni a karácsonyi időszak megünneplése, s az advent (engesztelés) a középkori egyház számára a vallási böjt 40 napos időszaka volt. A böjt időszaka alatt nem ehettek tojást, sajtot vagy állati eredetű terméket (bár a hal kivétel volt ez alól), sőt tejet sem ihattak.

Így aztán, amikor a böjti időszak elmúlt, s közben az időjárás is zordra fordult, az emberek örömmel gyújtottak tüzet és ettek-ittak, hogy a korábban felgyülemlett feszültséget feloldják. Kétszeresen is örültek a lehetőségnek az adventi korlátozások után. Sokak számára a karácsonyi időszak tizenkét napja (vagy akár még több) pihenéssel és lakomákkal, játékokkal telt.