A tizenhetedik század elején, a karácsony az egyik legfontosabb ünnep volt az angol naptárban. Olyan alkalom, amikor a férfiak és nők tizenkét napon keresztül együtt ünnepelhették Jézus születését. Az emberek szabadon sportoltak, játszottak és mulattak, miközben darált pitét vagy szilvapudingot ettek és karácsonyi sört ittak. Az ünnepségek során az emberek ajándékokat adtak a szolgáknak és a szegényeknek.

Amikor kitört a polgárháború, a karácsonyi istentiszteletek megszüntek, az üzletek nyitvamaradtak és minden a megszokott módon ment tovább. 1651-ben a monarchia vereséget szenvedett, s a karácsony továbbra is tiltott volt. Oliver Cromwell Lord Protector sokat küzdött a karácsony eltörléséért, amely nem volt könnyű, mert nagy ellenállásba ütközött.

Tudor-korban, a karácsonyi időszakban a legtöbb házat örökzöldek, magyal, borostyán, babér, tiszafa és a fagyöngy díszítették, amelyeket a mennyezetre vagy falra függesztettek fel, s olykor almát is tettek hozzá kiegészítésként. Mindezek mellett egy karikát vagy gömböt fűztek kőrisből, fűzből vagy mogyorófából, amelynek a közepébe a Szent család vagy a kis Jézus került.

Németországban ekkortájt már voltak olyasféle karácsonyfák, amelyeket ma is ismerünk, hiszen Luther Márton 1536-ban díszítette fel az elsőt. A legenda szerint egy hideg téli éjszakán a wittenbergi otthona közelében hazafelé tartva megdöbbent a fenyőfán átvillanó csillagok szépségén, így levágott egy kisebb fát és hazavitte, az ágak végére pedig kis gyertyákat rakott.

II. Károly, aki huszonöt évvel korábban diadalmenetben vonult be Londonba, 1685 februárjában a halálán volt. A népszerű királyért szinte mindenki imádkozott Angliában, amikor 1685 elején súlyosan megbetegedett. Egy hónappal később ő, a protestáns király, átkersztelkedett és egy katolikus paptól vette fel az utolsó kenetet, majd 1685. február 6-án elhunyt. Törvényes gyermeke nem lévén öccse, a katolikus Jakab követte.

Jakab a trónralépése után kijelentette, hogy az ország törvényeit megtartja és védelmezi az anglikán egyházat. Mivel addig őszinte embernek ismerték meg, ez mindenkit megnyugtatott, s nem látszott a katolikus visszarendeződés. 

A hatalmas termetű angol király, aki talán még angolul sem beszélt, kiváló harcos és kitűnő stratéga volt. Sokszor volt indulatos és felelőtlen, s olykor még kegyetlenkedésre is képes volt. Sok dologban volt sikeres - mint tökéletes képességű katona, ügyes politikus és igazi lírai alkatú trubadúr hős biztosan. (a képen az angol királyi udvarban)

Feltehetően homoszexuális vagy biszexuális volt, bár nincs rá bizonyíték. Feleségével, Berengáriával való kapcsolata azonban valószínűleg formális volt. 

Julius Caesart az első császár, Augustus követte, aki a Római Birodalom egyik legnagyobb uralkodója volt. Tiberius uralkodásának megítélése már eléggé sok kérdést felvet, de ezután következett az "őrült császárok" sora, kezdve rögtön Caligulával.

Caligula az egyik legőrültebb császára volt a Római Birodalomnak, akiről összesen hat ókori római író írt, s mindannyian egyetértettek abban, hogy valóban őrült lehetett.

A világtörténelem egyik leghíresebb, legismertebb nőalakja Kleopátra, aki a szépség és érzékiség szinonimája. Az egyiptomi történelem utolsó fáraója azonban a valóságban kicsit más volt, mint a képzeletben.

VII. Kleopátra (mert hát volt már ilyen nevű uralkodónő néhány) görög nemzetiségű volt és a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó uralkodója.

A legnagyobb orosz cárnő, Nagy Katalin, 1729. május 2-án született Anhalt-Zerbst Sophie hercegnőként. Anyja jó partit akart neki, ezért francia nevelőnője és néhány házitanítója megtanította az akkortájt divatos francia etikettre és a francia nyelvre is. Távoli orosz felmenőkkel rendelkezett, így II. Frigyes porosz király és Lestocq gróf elhatározta, hogy a leendő III. Péter cár felesége lesz.

Mária szüleinek az ötödik gyermeke volt, de az első, aki túlélte a csecsemőkort. Születése csalódás volt, hiszen fiú örököst vártak. Mivel a várt örökös nem érkezett, apja VIII. Henrik el akart válni Mária anyjától Aragóniai Katalintól. Amikor az egyház ezt nem engedte, Henrik megalapította az anglikán egyházat és mégis elvált.

A szülei válása után féltestvérével, a később kivégzett Boleyn Anna lányával, Erzsébettel élt, mert a király nem engedte, hogy anyját meglátogassa.

Több mint négyszáz év telt el azóta, hogy a Mayflower rettenthetetlen vallási menekülteket, gazdasági menekülteket vagy másként gondolkodókat vitt az Újvilágba.

A 17. század elején több csoport alakult, amely elégedetlen volt az anglikán egyházzal. Az egyik jelentős csoport volt a puritánok csoportja, akik a rítusoktól és hiedelemektől akarták az egyházat megtisztítani. Egy másik fontos csoport a szeparatisták csoportja volt, akik az egyháztól való teljes elszakadást szerették volna, mert az akkori angol törvények kötelezővé tették a templomlátogatást és az egyháztámogatást. Aki ezt nem tette meg, azt pénzbírsággal büntették, ezért a hollandiai Leidenben alapítottak egy közösséget 1608 körül, amely hamar 400 főssé növekedett.

Minden idők egyik legemlékezetesebb sikertelen merénylete zajlott le 1605. november 5-én, amikor Guy Fawkes a nem sokkal korábban trónra lépett I. Jakab angol királyt szerette volna meggyilkolni, hogy egy katolikus uralkodót juttasson a trónra, aki történetesen a király lánya volt, Erzsébet hercegnő.

A merénylet azért is emlékezetes, mert több mint négy évszázada szinte minden évben megemlékeznek róla, sokan ironikusan, hiszen sok brit szerint Fawkes volt „az utolsó ember, aki tisztességes szándékkal jutott be a parlamentbe”.