Margaret Cochran Corbin Pennsylvániában született 1751. november 12-én, a mai Franklin megyében. A szülei bevándorolt írek voltak, s alig ötéves volt, amikor indiánok támadták meg őket, az apját megölték, az anyját pedig elrabolták. Az anyjukat soha nem látták többet, de mivel Margaret és bátyja, John éppen nem voltak otthon, ők szerencsésen túlélték a támadást. A gyermekkora hátralévő részében a nagybátyjával élt, majd 21 éves korában férjhez ment egy John Corbin nevű virginiai farmerhez.
A függetlenségi háború kitörésekor Johnt besorozták a Pennsylvániai Tüzérségbe tüzérnek, s ahogyan akkortájt sok esetben előfordult a felesége is követte. Sokakkal együtt segített a főzésben, mosásban, s mivel ápolónő volt, így segíteni tudott a sérült katonáknak is. Közben megkapta a Molly Pitcher becenevet, mert vizet hozott a harcok során, mind a szomjas katonáknak és a túlhevült ágyúk hűtésére.
1776. november 16-án a britek megtámadták Fort Washingtont, ahol John tagja volt a helyőrségnek, így egyike volt annak a 2800 amerikai katonának, aki védték Fort Washingtont Észak-Manhattanben a briteket támogató hesseni csapatoktól.
John Corbin, a férje, a védők által használt két ágyú egyikénél dolgozott, ő volt a felelős annak a kis ágyú működéséért, amely annak a hegygerincnek a tetején volt, amelyet ma Bennett Park néven ismernek.
A hesseniek egy támadásuk során Johnt megölték, így az ágyúja tüzér nélkül maradt. Margaret az ütközet során a férje mellett állt annak elesésekor, így azonnal átvette a helyét, s addig kezelte az ágyút, amíg ő maga is súlyosan meg nem sebesült. A karját, mellkasát és állkapcsát érte az ellenséges tűz, végül már nem tudott tovább harcolni.
A britek végül megnyerték a Fort Washington-i csatát, aminek eredményeként Margaret és társai megadták magukat. A sebesült katonákhoz hasonlóan Margaretet a britek feltételesen szabadlábra helyezték.
A csata után Margaret Philadelphiába ment, de a sebeiből soha nem gyógyult fel teljesen. Sérülései miatt nehéz volt az élete, míg 1779-ben segítséget nem kapott a kormánytól.
Június 29-én Pennsylvania Végrehajtó Tanácsa 30 dollárt adott neki a szükségleteinek fedezésére, és ügyét átadta a Kongresszus haditanácsának. 1779. július 6-án a Margaret sérülései miatt megértő, szolgálatával és bátorságával lenyűgözött testület a kontinentális hadsereg katonája havi fizetésének felét, valamint új ruhát vagy annak megfelelőt készpénzben adományozott neki.
Ezzel a tettével a Kongresszus Margaretet tette az első nővé az Egyesült Államokban, aki katonai nyugdíjat kapott a Kongresszustól.
A Kongresszus döntése után Margaret a háború végéig a katonai névjegyzékbe került, s bekerült a Kongresszus által a sebesült katonák számára létrehozott testületbe is.
Corbin a háború után is anyagi támogatást kapott a kormánytól, az első nő volt, aki ezt megkapta. 1800. január 16-án, 48 évesen hunyt el a New York állambeli Highland Fallsban, ahol a helyi történelmi társaság történelmi emlékművet állított Molly kapitány tiszteletére.
Hivatalosan 1783-ban bocsátották el a kontinentális hadseregtől, s West Point-i Katonai Akadémia temetőjében egy emlékmű található vele kapcsolatban. Mindezek mellett még számos helyen megemlékeznek róla, s a New York-i Történelmi Egyesület szerint Corbint "olyan megtiszteltetésben részesítették, ahogyan a forradalom egyik nőjét sem tisztelték még soha"
Corbinról a Kontinentális Kongresszus kijelentette: "Mivel megvolt a lelkiereje és az erénye ahhoz, hogy férje helyét betöltse, miután az országa szolgálatába esett, és e feladat végrehajtása során veszélyes sebet kapott, amely alatt most dolgozik, a testület csak úgy tekintheti őt, mint aki jogosult ugyanarra a hálás visszatérítésre, mint amilyen a szerencsétlen körülmények között egy katona kapna.”
