A cukrászdaháború 1838. április 16. és 1839. március 9. között zajlott le Mexikó és Franciaország között.
A háború közvetlen kiváltó oka hivatalosan egy mexikói francia cukrász kirablása volt, de valójában Lajos Fülöp a két ország közötti pénzügyi viták miatt indította el a háborút. A spanyol nyelvterületen cukrászdaháborúnak (Guerra de los pasteles), de Mexikóban Primera Intervención Francesa en México néven nevezik, vagyis első francia intervenció Mexikóban.
Ekkortájt Antonio López de Santa Anna Pérez de Lebrón volt Mexikó egyik legfontosabb személyisége, aki Texas elvesztése miatt kissé háttérbe szorult, de aki a cukrászdaháború egyik fontos résztvevője lett.
Ezidőtájt nagyon sok volt a zavargás, puccs és sokszor kirabolták a külföldi ingatlanokat, üzleteket.
1826 december 6-án kifosztották Monsieur Seguin könyvesboltját, ahol a kár Alexander Martin, a francia megbízott szerint 74800 pesó volt. 1828. december 2-án több boltot támadtak meg komoly veszteséget okozva. 1829 augusztusában 5 franciát megköveztek a nyílt utcán Tampicoban, majd 1832-ben Gros báró, egy francia diplomata követelt 800 peso kártérítést egy üzlet kifosztásáért, 1833. augusztus 21-én öt franciát meggyilkoltak Atencingóban (közttük egy köztiszteletben álló nőt), 1836. július 25-én Tehuantepecben rablás történt Enrique Bailly és Esteban Gourjon francia kereskedőknél, 1837. február 5-én Pitre Lemoine ittas állapotban megsértette egy mexikói férfit, és a városlakók elüldözték őt otthonából. A francia lövöldözni kezdett, s megölt egy mexikóit. A franciát tíz év börtönre ítélték Ulúában, majd Colimában meggyilkolták az általános elismerést élvező Giraud Dulong orvost, majd Piticban (Sonora) bebörtönözték a Guaymas francia konzulját, akit - Deffaudis szerint tisztességtelen módon - letartóztattak anélkül, hogy lehetõséget kapott volna arra, hogy védekezzék. 1837. október 21-én két francia San Luis Potosí-ban gyilkosságot követett el, letartóztatták, és halálra ítélték őket.
Újabb fosztogatások következtek, majd 1837-ben egy kalózkodással vádolt francia férfit lelőttek Tampicoban. Mindezek miatt a helyzet nagyon feszült volt.
A mexikói kormány nem akarta kártalanítani a külföldieket, amikor a Mexikóváros Tacuyaba nevű külvárosában álló Remontel nevű cukrászda tulajdonosa, panaszt tett Párizsban, hogy 1828-ban (tíz évvel korábban) mexikói közkatonák és tisztek fosztogattak az üzletében. A kereskedő 60.000 peso kártérítést akart, miközben az üzlete talán ha 1.000 pesót ért. Lajos Fülöp a polgárkirály viszont azzal a követeléssel áll elő, hogy Mexikó fizessen 600 ezer peso (3 millió francia frank) kártérítést, amely hatalmas összeg volt (egy munkás napi 1 pesót keresett!).
Valójában Mexikó már egy ideje nem törlesztette a korábbi francia hiteleket, s Lajos Fülöp ezt követelte. 1838. február 6-án egy századnyi francia katona érkezett Veracruz partjaihoz és február 26-án megfogalmazták az ultimátumot Mexikó számára.
Louis Mathieu Mole francia miniszterelnök megbízására Antoine Louis de Deffaudis báró 1838. március 21-én átadta az ultimátumot Antonio López de Santa Anna tábornoknak és az ország elnökének, miközben 10 francia hadihajó érkezett Veracruz partjaihoz. Az ultimátum 1838 április 15-én lejárt és ezt Santa Anna és Anastasio Busamante elnök is visszautasította, így a francia király utasítást adott Charles Baduin admirálisnak, hogy helyezze blokád alá Mexikót, amely már április 16-án meg is történt.
Mexikót elzárták a világtól, amely óriási veszteségeket jelentett az országnak, de Anastasio Bustamante elnök megmakacsolta magát. A francia flotta tartotta a blokádot 10 hajójával, majd a 26-ra kiegészült hajóhad október 20-án behajózott a Yucatan partjainál fekvő kikötőbe, a Rio Grande torkolatához, ahol november 27-én tűz alá vette a San Juan de Ulúa erődöt és Veracruz kikötőjét, amelyet december 4-én el is foglalt. A mexikóiak eközben november 30-án hivatalosan hadat üzentek a franciáknak.
A francia flotta nem igazán örült a feladatnak, a sereg nem volt készen, a létszám csekély volt, sőt sokan sárgalázban szenvedtek, s a szárazföldi alakulat is csak egy századnyi katona volt.
A franciák összlétszáma 3239 fő volt, de a mexikóiak mindössze 3000 katonát és tengerészt tartottak fegyverben, így Baduin hamar elfoglalta Veracruzt és San Juan de Ulúa mellett egy jelentős győzelmet aratva, s az egész mexikói flottát elfogta.
A gyors siker egész Mexikó kereskedelmét megbénította, így Corpus Christi központtal beindult a csempészet az áruhiány pótlására. Még a nem túlságosan régen elszakadt Texas is megerősítette határait a csempészek miatt, így tulajdonképpen a franciákat támogatták. Az amerikaiak Woodbury nevű vitorlást küldték a franciák támogatására.
Viktória királynő Nagy-Britanniája kiállt Mexikó mellett (vagyis a franciák ellen), s kötelezték a franciákat a diplomáciai tárgyalásokra és Texas határainak tiszteletben tartására.
A franciák patra szálltak, Santa Anna pedig ellenállásra szólította fel a népet. Xalapa mellett megütköztek a Luis G. Cuevas vezette franciákkal, ahol vereséget szenvedtek, s a tábornok december 5-én egyik lábát is elvesztette. A nép fellázadt a tábornok ellen, aki azonban sebesülését kihasználva maga mellé állította őket, így megmaradt vezetőnek, sőt elveszített lábát katonai tiszteletadással temették el.
A harcok során összességében körülbelül 250-en haltak meg, jórészt mexikóiak. A két fél 1839. február 7-én találkozott a háborút lezáró békeszerződés megvitatására. A francia kormányt Charles Baudin és a mexikói Manuel Eduardo de Gorostiza képviselte, a közvetítő az angol Pakenham volt.
A vereség után Busamante beleegyezett a 600 ezer peso kifizetésébe, sőt további 200 ezer pesót fizettek kompenzáció (jóvátétel) gyanánt, mindezt 30 napon belül. Ennek megfizetése után a franciák elhagyták Mexikót. Santa Anna félévre magához ragadta a hatalmat, de végül a nép elűzte, s az USA-ba menekült tíz évre, hogy aztán újra összekuszálja a szálakat, de az egy másik történet.
Mexikó továbbra is békétlen maradt, nem sokkal később háborúba keveredtek amerikával, majd Benito Juarez vezetésével polgárháború tört ki, s újra felmondták a külföldi hiteleket - a franciák visszatértek.
A háború népszerűtlen volt a franciák körében, a győzelem ellenére is (költséges és nehéz volt), s Guerre de la pâtisserie (cukrászdaháborúnak) nevezték el.
A cukrászda helyén most étterem áll.
Ez volt tehát a cukrászdaháború ... jövő szerdán újabb érdekesség jön!
A történelmi utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.
Ha tetszett a poszt, akkor kövesd a blogot :)
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Cukr%C3%A1szdah%C3%A1bor%C3%BA
http://www.wikimexico.com/articulo/guerra-de-los-pasteles
https://www.milenio.com/cultura/por-que-inicio-la-guerra-de-los-pasteles-hace-180-anos
