Az első magyar királyné 996. május 4-én lett Vajk (vagyis István) felesége, amely jelentős fordulópont volt Magyarország életében. Bajor Gizella nem akárki volt, hiszen édesapja Civakodó Henrik bajor herceg volt, míg édesanyja Burgundi Gizella, a Welf királyi ház tagja, I. Konrád burgundi király legidősebb lánya, sőt Nagy Károly leszármazottja is. (a képen a fiatal pár eljegyzése)
A hercegnő 980-984 körül született egy Bad Abbach nevű településen Regensburg közelében. Idősebb bátyja, Henrik, aki a krónikák szerint 973. május 6-án született, előbb Bajorország uralkodó hercege lett, majd 1002-ben a rómaiak királya lett, 1014-ben pedig német-római császár. Henrik az egyetlen német-római császár volt, akit később szentté avattak. (a képen Szent Henrik német-római császár a feleségével)
Másik fiútestvére, Bruno, 1006-tól augsburgi püspök lett, s talán volt egy Brigida vagy Brigitta nevű lánytestvére is.
Gizella nagyon vallásos szellemben nevelődött, s valószínűleg Wolfgang regensburgi püspök volt a nevelője s egyben tanítója. Mindez azért volt fontos, mert édesanyja családja nem nézte jó szemmel édesapja lázongó és kicsapongó életmódját, s a gyerekeket mindenképpen szigorú és vallásos módon szerették volna nevelni. Ennek szellemében nevelkedtek a Szent Emmerám templomban Regensburgban. Gizella Regensburg után feltehetően Gandersheimben tanult, s kitűnően elsajátította a latin nyelvet. Ekkortájt még talán Elisabethnek hívták, s csak a házasságkötés után lett Gizella.
A tizenéves Gizella kezét Géza kérte meg a fia számára 995-ben, nem sokkal korábban, mint ahogyan Civakodó Henrik elhunyt. Géza fontos szövetséget remélt a házasságtól néhány évtizeddel a merseburgi és augsburgi csatavesztések után, amelyeknek egyébként Gizella nagyapja is fontos szereplője volt.
Gizella nem akart férjhez menni, ő kolostorba szeretett volna vonulni és egyházi életet élni, de Szent Adalbert prágai püspök meggyőzte, hogy még inkább Istennek tetsző, ha egy nép megtérésében tevékenykedik.
Nagynénje, Gerberga apátnő ugyan ellenezte a házasságot, de végül Vajk őt is meggyőzte. Henrik meghívta a fiatal herceget az udvarába, ahol az apátnőt is lefegyverezte őszinte mégis előkelő és udvarias viselkedésével. Gerberga azonban egy utolsó próbát is tett. Úgy intézte, hogy a fiatalok sokáig ne találkozzanak, aztán elrendezte, hogy István akkor lássa Gizellát, amikor a lány éppen térden állva imádkozik egy szobor előtt. (a képen Gizella)
A "barbár" herceg fegyvereit lerakva csendesen odaosont a hercegnő mögé, meghajolt a szobor előtt és mozdulatlanul várta, hogy a hercegnő befejezze az imát. Gerbergát ezzel győzte meg - az önuralmával.
A vőlegényt ekkortájt még Vajknak hívhatták, s valamikor 994-996 között keresztelhette meg Szent Adalbert prágai püspök, aki később össze is adta őket. Végül 996-ban német földön tartották az esküvőt a Scheyern apátságban, majd a feleség követve a férjét, német lovagokkal Magyarországra érkezett. (a Scheyern-apátság ma)
A templomban lévő freskókon ma is nyomon követhető az esküvőt megelőző események menete. Ez nem csak a magyarok számára volt fontos esemény, hanem a bajorok számára is.
A magyar földre érkező lovagok közül sokan birtokokat kaptak, így letelepedtek, s a fejedelem, majd király szolgálatába álltak. A lovagok mellett papok és mesteremberek is érkeztek az országba, akik szintén próbáltak beilleszkedni. A fiatal pár előbb Nyitrán lakott, majd Esztergomban.
Alig egy évvel később (997. február 1-én) Géza fejedelem elhunyt, de már idejekorán bebiztosította fia örökösödését, hiszen még Vajk házasságkötése előtt megeskette a magyar főurakat, hogy fiát támogatják utódjaként.
Minderre szüksége is volt, hiszen Vajk mellett kettő vagy három lánya született, s ekkortájt az országban a szenioritás alapján még a legidősebb nemzetségtag lett az uralkodó. Némi belső háborúskodás után végül valóban István lett az uralkodó.
Gizella három évig fejedelemaszony volt, majd 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-én férjét királlyá koronázták, így királynévá vált.
