A fekete herceg, vagyis Edvárd walesi herceg 1330. június 15-én született III. Edvárd angol király fiaként. Sokan úgy gondolják fekete színű páncélja miatt kapta a nevét, mások szerint a franciák elleni kegyetlenkedései miatt. A kortársai azonban még nem hívták így, az első alkalommal egy 1568-as krónikában fordult így elő a neve.
Ő volt szülei legidősebb gyermeke, s még tizenkettő követte, de csak négy élte meg a felnőttkort. 1348-ban hárman is meghaltak, a húga Johanna és két csecsemő testvére, Thomas és William, mindhármukat a fekete halál vitte el. Leghíresebb féltestvére Gaunt János lancesteri herceg volt.
Az Árpád-ház kiterjedt kapcsolatait tekintve talán nem meglepő, hogy Edvárd herceg maga is Árpád-házi leszármazott. Az apai nagyanyja Franciaországi Izabella volt, aki Szép Fülöp lányaként egyenesági leszármazottja volt Magyarországi Jolánta magyar királyi hercegnőnek, így a fekete herceg szépapja maga II. András magyar király volt. Jolántát ma is szentként tisztelik Aragóniában. (Az apai nagyapa egyébként szintén Árpád-házi leszármazott volt, akinek családfája Szent Istvánig vezethető vissza.)
A kis herceg éppen hároméves volt, amikor már Chester grófja lett, majd hétéves amikor Cornwall hercege és tizenhárom évesen Wales hercege, ahol egyébként sohasem járt.
Közben az alig nyolcéves herceg lett 1338-ban az ország régense, amíg apja, III. Edvárd, Flandriában hadakozott, bár valószínűleg ekkor még nem igazán szólt bele a döntésekbe, később azonban annál inkább.
Katonai pályafutásának első győzelmét tizenhat évesen, 1346. augusztus 26-án érte el százéves háború egy fontos összecsapásánál, a crécy-i csatában, ahol fontos szerepet kapott a jobbszárny irányításával. 1347-ben tért vissza Angliába, ahol apja a Térdszalagrend lovagjává ütötte (a fenti képen). Jelmondatának a "Homout; Ich Dene (Bátorság, szolgálok)" szavakat választotta, s ekkor lett címere három strucctollas, amely azóta is a walesi hercegek címere. Mindezt a crécy-i csatában elesett, általa legyőzött, de tisztelt vak uralkodó, János cseh király emlékére választotta. (a lenti képen a herceg a csata végén megtalálja az elhunyt cseh királyt)
Ekkortájt a nemesek vad életét élte, amelyet négy törvénytelen gyermeke is mutat, akik közül Sir Roger Claderon lett a leghíresebb, akit IV. Henrik árulás miatt felakasztatott majd lefejeztetett.
1355-ben visszatért Franciaországba, ahol számos brutális, fosztogató akciót vezetett a franciák ellen, leginkább s demoralizáció céljával. Közben Romorantin ostromakor elveszítette egyik legjobb barátját, így a feldühödött herceg az egész várat felgyújtatta.
Az első komolyabb önálló katonai sikere 1356-ban volt, amikor legyőzte ellenfelét Poitiers-ben, sőt szeptember 19-én magát a francia királyt is elfogta. Amikor a fogoly királyt magával vitte Londonba, ő egy gyönyörű fehér lovon érkezett, a francia király pedig egy kis fekete lovon. (a lenti képen a francia király fogságban)
A foglyul ejtett francia király évekig a rabja volt, így könnyen békét tudott kötni, amely természetesen neki kedvezett. Összesen hárommilió aranykoronát (mintegy 11,64 tonna aranyat) követelt és átvette Aquitánia ellenőrzését is.
Az 1360. május 9-én megkötött brétignyi béke miatt külön pénzt verettek, az un. lovas frankot, amely a frank első előfordulása a történelemben. Ez az aranypénz 3,88 gramm aranyból készült, s értéke megegyezett a toursi livre-vel vagy 20 sollal. Amíg a pénz ki nem fizették, a király két fiát (Berry és Anjou hercegeit) adta maga helyett túszul.
Közben a herceg beleszeretett egy unokatestvérébe Kenti Johannába, aki viszont házas volt. Ez a helyzet azonban nem tartott sokáig, mert Johanna férje 1360 karácsonyán elhunyt. A fekete herceg engedélyt kért apjától a frigyhez és felmentést VI. Ince pápától. A házasság hamarosan megköttetett, bár nem tudni mennyire volt sikeres, mert a feleség, aki egy évtizeddel férje után hunyt el, végül azt kérte, hogy első férje, Thomas Holland, Kent első grófja mellé temessék el.
A hercegnek két törvényes fia született. A nagyobbik, aki szintén Edvárd volt, alig hatévesen elhunyt a bubópestisben, a kisebbik viszont II. Richárd néven angol király lett.
1362-ben III. Edvárd átadta a hercegnek Aquitánia és Gascogne ellenőrzését, amelyért évi egy uncia aranyat kellett jelképesen fizetnie az apjának. Ahogyan azonban az apja, ő sem tudott a pénzzel bánni. 1363-ban visszatért Franciaországba, ahol Bordeaux-ban fényűző udvart állított fel, ahol számos uralkodó megfordult, többek között az elűzött (vele egyébként rokonságban álló) IV. Jakab mallorcai király is.
A spanyol testvérharcban Kasztíliai Péter mellé állt, akit törvénytelen féltestvére, Trastamarai Henrik akart a trónról letaszítani. Péternek nagyon kellett a segítség, így felajánlotta a hercegnek a Galíciai Királyságot is, ha győznek. Sőt három lányát ajánlotta túszként a különböző támogatások miatt.
A herceg franciákat keményen megadóztatta, hogy a spanyol háborúját finanszírozni tudja, s ekkor lázadt fel ellene Limoges városa.
V. Károly francia király, akinek Aquitánia hercegeként a hűbérese volt az udvarába hivatta, de csak annyit válaszolt, hogy ha megy, akkor hatvanezer fegyveressel teszi. Összesen 900 település lázadt fel ellene, amelyre gyilkosságokkal válaszolt.
1370-ben már túlságosan beteg volt, hogy lovagoljon, de mégis ott akart lenni Limoges elfoglalásánál, így egyfajta hintóval szállították a városba, hogy ő felügyelhesse a lerombolását. Egyes krónikák szerint 3000 embert mészároltatott le, mások szerint alig háromszázat.
Egyre betegebb lett, végül orvosai tanácsára 1371 januárjában visszatért Angliába, majd lemondott Aquitániáról apja javára 1372 októberében.
Egészségi állapota rohamosan romlott, s felismerte, hogy haldoklik. Ekkor idejének legnagyobb részét már imádkozással és jótékonykodással töltötte.
A herceg végül 1376. június 8-án hunyt el 45 évesen. A canterbury katedrálisban temették el, ahol ma is látható a harci felszerelése, sisakja, pajzsa, kesztyűje és ingje - mindez bronzból öntve. Maga a herceg is bronzból van kiöntve, amint harci páncéljában pihen.
Az angol polgárháború alatt az ő sírját is feldúlták és szétzúzták a sírját elfedő üveget, amely a káros sugaraktól óvta a sírt. Ennek következtében az idők folyamán a páncélja lassan fekete színt öltött.
Mivel apja halála előtt egy évvel meghalt, soha nem lehetett király, így fia II. Richárd kerülhetett a trónra. Edvard lett az első olyan walesi herceg, aki nem került trónra.
A róla harcban kialakult kép ellenére a kortársak szerint Edvárd nagylelkű volt a bérlőivel és lovagtársaival. Szerette a lovagi tornákat és a solymászatot, a vadászatot és a kártyázást. Olvasott és vallásos ember volt. (a képen a síremléke)
