Oroszlánszívű Richárd nevét mindenki ismeri, s azt is sokan tudják, hogy a keresztes hadjáratból hazafelé tartva fogságba került, amelyből csak óriási váltságdíj fizetése mellett engedték ki. 

Mindez egyrészt a történelemből ismert, másrészt a Robin Hood-filmek egyik fontos eleme gyakran Richárd visszatérése Angliába.

Ki volt azonban az, aki az angol királyt elfogatta?

Ebben az időben, apja 1177. február 24-i halálától, Erkölcsös Lipót volt Ausztria uralkodó hercege, aki komoly lépéseket tett az egységes Ausztria létrehozásáért, azzal, hogy 1186-ban szerződést kötött a gyermektelen IV. Ottokár stájer herceggel, aki örökösének jelölte ki, s egy évvel később ezt I. Frigyes német-római császár is helybenhagyta.

Lipót fontos szerepet játszott a harmadik keresztes hadjáratban is, de nem csatlakozott a császár seregéhez, hanem jelentős számú osztrák lovagot vezetve a Szentföldre utazott. Időközben azonban a császár belefulladt egy folyóba, s fia, Frigyes vette át a serege vezetését. Nem sokkal később azonban Frigyes is meghalt - maláriában, így a német sereg igazi vezető nélkül maradt.

Emiatt aztán a kisebb-nagyobb német vezetők egyre inkább a háttérbe szorultak az angolok (Oroszlánszívű Richárd) és a franciák (II. Fülöp Ágost) mögött.

Ennek köszönhető, hogy Acre (Akko) elfoglalásánál, bár Lipót hadai is fontos szerepet játszottak, Richárd ledobta a város falaira kitűzött osztrák zászlót, annak jeléül, hogy nem tartja magával (és a francia királlyal) egyenrangúnak az osztrák herceget.

Ez az 1191. július 12-én történt esemény aztán alapjaiban megváltoztatta Lipót életét.

A keresztes hadakat egyébként Montferrati Konrád vezette, aki ekkorrájt ha jogilag nem is, de ténylegesen Jeruzsálem uralkodója volt. 1192 tavaszán aztán királlyá is koronázták Konrádot, de nem sokkal később tisztázatlan körülmények között meghalt. Lipót és még sokan mások, Richárdot vádolták Konrád halála miatt, de soha nem derült ki, pontosan kik és miért támadták meg Konrádot.

Lipót, akinek unokatestvére volt Konrád, bosszúért kiáltott, amelyre hamarosan lehetősége is akadt.

Richárd szárazföldi úton akart hazatérni Angliába, mert nehezen bírta a tengert. Így Bécs felé ment, s Lipót emberei 1192. decemberében felismerték és elfogták Erdbergben. Lipóttal VI. Henrik német-római császár is egyetértett, így Lipót 1193. március 23-án (más források szerint 28-án) átadta a foglyát a császárnak, s közösen követeltek óriási váltságdíjat Angliától a királyért.

A helyzetet azonban bonyolította, hogy Richárd keresztes lovag volt, így a személyének sérthetetlennek kellett volna lennie. Ennek eredményeképpen III. Celesztin pápa Lipótót kiközösítette a katolikus egyházból.

Ez aztán komoly politikai nyomás alá helyezte Lipótot, aki egyszerre akart megfelelni a császár kérésének és a pápa parancsának is. A pápa a kiközösítést nem tette nyilvánosan közzé, de akinek tudnia kellett róla, az tudott - s ez Lipótnak nem volt igazán jó.

Próbált feloldozást találni a kiközösítés alól, s a pápa a veronai püspökön keresztül üzente meg a feltételeit. Az angol túszok szabadon bocsátása mellett kötelezte a váltságdíj elengedésére vagy viszaadására, ezenkívül az osztrák hercegnek a Szentföldre kellett mennie a seregével harcolni mindaddig, amíg Richárd fogságban van.

Eközben Angliában, Richárd édesanyja, Aquitániai Eleonóra vezetésével összegyűjtötték a pénzt és átadták a császárnak és hercegnek, ennek fejében 1194. február 4-én Richárd kiszabadult a német fogságból.

Ezzel azonban a kiközösítés feloldásának feltételei nem teljesültek, hiszen a váltságdíj kifizetésre került, de Lipót abban bízott, hogy egy sikeres keresztes hadjárat megenyhíti a pápát, így hozzákezdtek egy komoly keresztes hadjárat előkészüleihez - hiszen a pénznek éppen bővében voltak.

Az előkészületek során a hajó felszerelése mellett lovagi felkészülést is tartottak, s egy verseny során Grazban a herceg leesett a lováról, amely ráesett, s nyílt törést szenvedett a lábán.

A sérülést Isten büntetésének érezte, azért nem sokkal később megígérte a hartbergi lelkésznek, hogy teljesíti a kiközösítés feoldásához előírt feltételeket. Ehhez azonban előbb fel kellett volna gyógyulnia, de a sebe nem akart javulni. Ekkor Adalbert salzburgi érseknek ígérte meg a kiközösítési feltételek teljesítését, de ez sem segített - a lába üszkösödni kezdett.

Az orvosok már naponta tartottak tanácskozást, végül egyikük a láb amputálását javasolta, de ezt senki nem merte vállalni.

A herceg szinte elviselhetetlen fájdalmában a szolgáinak parancsolta meg, hogy vágják le a sérült lábát egy fejszével. Ez sem ment azonban egyszerűen. A szolgák nehezen álltak kötélnek, majd amikor végre hozzákezdtek, csak a harmadik csapásra sikerült a láb amputálása. A herceg közben rettenetes fájdalmakat élt állt, ráadásul már hiábavaló volt minden, hiszen a kór már a véráramban volt, így hamarosan, 1194, december 31-én meghalt - vérmérgezésben.

Sokan isteni büntetésnek tartották a 37 éves herceg halálát a keresztes vezér bebörtönzése miatt.

A sors furcsa fintora, hogy néhány évvel később Oroszlánszívű Richárd is vérmérgezésben halt meg, amikor egy nyílvessző belefúródott a vállába egy várostrom közben - ő akkor 41 éves volt.

Lipót egyébként Árpád-házi felmenőkkel is rendelkezett - mindkét szülője révén.

Édesanyja Komnénosz Teodóra bizánci hercegnő volt, aki Andronikosz Komnénosz bizánci herceg lányaként Piroska magyar királyi hercegnő unokája volt. A később (Szent Irén néven) szentté avatott Piroska pedig Szent László magyar király leánya volt, aki bizánci császárné lett. Így Lipót ükunokája volt a magyar királynak. 

Édesapja, II. Henrik bajor herceg pedig Frozza Orseolo leszármazottja volt, aki Orseolo Péter magyar király édestestvére volt, s egyben (az olaszoknák Grimelda néven ismert) Ilona magyar hercegnő leánya, aki Szent István magyar testvére volt. 

Így aztán V. Lipót családfája visszavezethető egészen Szent Lászlón és Géza fejedelmen keresztül egészen Árpád vezérig.

Az már szinte mellékes körülmény, hogy Lipót felesége, Ilona, II. Géza magyar király leánya volt, valamint az is, hogy nővére, Ágnes, III. István király felesége volt.

djp