Amikor Edvárd 1003 körül megszületett Æthelred angolszász király és második felesége, Normandiai Emma első gyermekeként, valószínűtlennek tűnt, hogy valaha is király legyen, hiszen Æthelred első házasságából legalább tíz gyermek született, s közöttük legalább hat fiú volt.

Apja nem volt a legsikeresebb angolszász király, ráadásul ekkortájt (is) voltak a viking portyák, amelyek révén Villásszakállú Sweyn Anglia trónját is elfoglalta 1013-ban. Előbb Emma, majd gyermekei, később férje is Normandiába menekült, de Sweyn hamarosan meghalt, így az angolok visszahívták Æthelredet.

Két év múlva azonban ő is meghalt, s Vasbordájú Edmund követte a trónon, aki összecsapott Nagy Knuttal, majd kiegyeztek, de egy tisztázatlan gyilkosság következtében szintén meghalt 1016 novemberében.

Knut lett a király, s Edvárd újra száműzetésbe vonult, azonban édesanyja feleségül ment Nagy Knuthoz, aki viszont kivégeztette Edvárd utolsó féltestvérét, akinek még nem Emma volt az édesanyja.

Edvárd eközben Normandiában élt száműzetésben, ahol édesanyja rokonsága ült a trónon, sőt Edvárd nagybátyja 1034 körül még az angol trónt is igyekezett megszerezni. Edvárd mint legidősebb örökös, angol királynak tekintette magát, s több oklevelet is Anglia királyaként írt alá.

Knut hamarosan meghalt és fia, Harthacnut lépett a trónra, aki azonban 1041-ben visszahívta Angliába Edvárdot, mert úgy érezte, hogy hamarosan meghal. Ez aztán 1042. június 8-án be is következett, amikor egy esküvőn a király nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott, s feltehetően emiatt kapott agyvérzést, amely a halálát okozta, de más okot sem lehet kizárni.

Bár a vikingek nem nagyon örültek neki, a leghatalmasabb angol gróf, Godwin, Edvárdot támogatta, ahogyan a nép körében is igen népszerű volt, de végül csak egy évvel később, 1043. április 3-án koronázták királlyá Winchesterben.

Edvárd (feltehetően egy egyezség részeként) 1045-ben feleségül vette Godwin lányát, Editet, de Godwin terve nem egészen sikerült, mert Edvárd szüzességi fogadalmat tett, így a házasság természetesen gyermektelen maradt.

Uralkodása elején harcosabban lépett fel a nagyurakkal szemben, de általában gyakran volt elfogult és sokszor vette magát körbe normann urakkal az angolszászok között. A legérdekesebb talán a trónörökléssel kapcsolatos elképzelései voltak, illetve, hogy voltak-e egyáltalán. Mivel ő maga Szent József-házasságban élt, vagyis szüzességi fogadalmat tett, így ő maga nem tudott örökösöket adni. Felesége családja azonban nagyon lelkesen átvette volna azt a terhet, amelyet azonban talán nem nagyon akart.

Erre utalhat, hogy a száműzetése alatt unokaöccsének, a későbbi Hódító Vilmosnak ígérte a trónt a halála esetén, s hogy 1064 körül elküldte Harold Godwisont (és éppen őt) Normandiába, hogy megerősítse Vilmos trónigényét. Mindez azért volt kissé pikáns, mert Harold később azt mondta, hogy Edvárd a halálos ágyán neki ígérte a trónt, s ezzel felülírta a Vilmosnak tett ígéretét. Vagyis maga Harold sem tagadta az ígéret tényét, de állítása szerint az ő igénye erősebb.

Ehhez azonban még egy adalék, hogy Vilmos sem vitatta a halálos ágyon tett ígéretet, de arra hivatkozott, hogy a korábbi ígéret elsőbbséget élvez, másrészt Harold maga is megígérte neki korábban, hogy támogatja a trónigényét.

Vagyis mindketten elismerték a másik trónigényét, s azt megalapozó eseményeket, de azzal érveltek, hogy a saját trónigényük erősebb.

Mindkettőjük trónigénye eltörpült azonban egy fiatal fiú, Edgár Ætheling trónigénye mellett, aki Hitvalló Edvárd egyik idősebb (már régen elhunyt) féltestvérének, Vasbordájú Edmundnak az unokája volt. Edmund halálakor az ikerfiai alig kétévesek voltak, s elővigyázatosságból kimenekítették őket Angliából egészen Svédországig. Az egyik fiú, Edmund hamarosan meghalt, de a másik, Edvárd a svéd udvarból némi kitérővel egészen a Magyar Királyságig jutott, ahol éppen Szent István uralkodott. Edvárd, mint angol herceg később feleségül vette a király egyik lányát, Ágotát, akitől három gyermeke is született, két lány és egy fiú, Edgár, a későbbi Edgár Ætheling.

Amikor Hitvalló Edvárd meghallotta, hogy unokaöccse még életben van, visszahívta Angliába, hogy örökösévé tegye. A király a német-római császárral kezdett tárgyalásokat, majd Harold Godwison is tárgyalni ment. A fiatal herceg és családja végül 1057-ben érkezett Angliába, de Edvárd herceg néhány nap múlva, április 19-én hirtelen elhunyt.

Az, hogy a király elismerte örökösének, abból is látszik, hogy a régi Szent Pál-székesegyházban temették el. Az pedig, hogy ezt komolyan gondolta abból is látszik, hogy fia, az akkortájt hatéves Edgár megkapta az Ætheling melléknevet, amely azt jelentette "trónra méltó".

Ilyen körülmények között érkezett el 1065 októbere, amikor a király és Harold Godwison testvére, Tostig éppen vadászat és egy lázadás közepébe csöppentek. Az egyébként is idős királyt megviselték a körülmények, s még élete főműve, az ekkorájt befejezett Westminster-apátság felszentelésén sem tudott részt venni 1065. december 28-án.

Még egy hetet élt, majd 1066. január 5-én elhunyt, hogy másnap, a frissen felszentelt apátságban el is temessék.

A halála egy véres esztendőt indított el, amelyben Harold Godwison, Edgár Ætheling és Hódító Vilmos küzdött a királyi hatalomért, amelybe azonban az utolsó nagy viking király, Harald Sigurdsson is beleszólt, ahogyan Svend Estridsson is, aki Villásszakállú Sweyn unokája volt.

Hitvalló Edvárd energikus, találékony, néha könyörtelen király volt, akinek megjelenése valóban királyi volt, főként idősebb korában. A korabeli Vita Ædwardi Regis szerint „nagyon megfelelő férfialak volt – kiemelkedő magasságú, és kitűnt tejfehér hajával és szakállával, telt arcával és rózsás arcával, vékony fehér kezével és hosszú áttetsző ujjaival. Teste többi része makulátlan királyi személy volt. Kellemes, de mindig méltóságteljes, lesütött szemmel járt, mindenkihez a legkedvesebb volt. Ha valami ok felkeltette az indulatait, olyan szörnyűnek tűnt, mint az oroszlán, de haragját mindig korlátokkal tárta fel."

Még egy évszázad sem telt a halála után, amikor 1161-ben III. Sándor pápa szentté avatta.

 djp