Másfél évszázaddal ezelőtt egy Sitka nevű kisvárosban egy katonai ceremóniát tartottak, amellyel Oroszország hivatalossá tette Alaszka eladását az Egyesült Államok számára. Ez az amerikaiak számára egy hatalmas, de eléggé kietlen területet jelentett, az oroszok számára pedig 7,2 millió amerikai dollárt. Ezzel az oroszok elvesztették amerikai területeiket, az Egyesült Államok pedig igen közel került az orosz határhoz.
A fenti esemény 1867. október 18-án történt, de természetesen már jóval korábban elkezdődtek a tárgyalások.
Az Ázsiát és Amerikát elválasztó Bering-szorost névadója már a 18. században feltérképezte, majd a spanyolok akartak ide is betolakodni, de Nagy Katalin fia és utódja, I. Pál felállított egy Orosz-Amerikai Társaságot, amely próbálta a területet kolonizálni. Később nem igazán foglalkoztak az értéktelennnek tartott területtel, de a krími háború veszteségeit valahonnan pótolni kellett, így a cár az 1850-es évek végén már megpróbálta értékesíteni a sarkvidéki területeket.
Ezt elsősorban Konsztantyin nagyherceg, a cár öccse szorgalmazta. Ő az Egyesült Államokat látta potenciális vevőnek, s 1857-ben ebben a szellemben írt Alekszandr Gorcsakov külügyminiszternek, amely levelet a cár is látta, sőt megjegyezte, hogy "ezt az ötletet érdemes megfontolni".
A világ egynegyedét uraló Viktória királynő kormányát valóban nem érdekelte az ügy, de az Egyesült Államok érdeklődött a téma iránt, főként egy William Henry Seward nevű szenátor kampányának köszönhetően. Az amerikaiak ötmillió dollárt ajánlottak, amelyet Gorcsakov kevésnek talált, így újabb tárgyalások következtek.
Mire azonban konkretizálódott az ügy, kitört a polgárháború, így az amerikaiakat az érdekelte éppen. Más komoly érdeklődő nem lévén II. Sándor türelmesen várta a polgárháború végét, aztán mikor néhány nappal a lezárása után Lincolnt is meggyilkolták, újra várakozni kellett.
Persze nem sokat, hiszen Lincolnt 1865. április 14-én gyilkolták meg, az alelnöke, Andrew Johnson pedig már másnap letette az elnöki esküt, de természetesen sok egyéb változás és tennivaló is volt.
Eközben a már említett szenátor komoly erőfeszítéseket tett az ügy érdekében, amelynek megnyerte az elnökké vált Johnsont is, így az orosz és amerikai küldöttség 1867 március elején újra tárgyalóasztalhoz ült, s végül 1867. március 30-án hajnali 4 órakor megkötöttek egy egyezményt, amely alapján az orosz cár eladta a területet a már említett 7,2 millió dollárért az Egyesült Államoknak.
Alaszkában ekkortájt 2500 orosz vagy részben orosz nemzetiségű és körülbelül 8000 bennszülött élt az orosz területen.Összesen 23 kereskedelmi állomás volt elérhető, de a kisebb állomásokon alig 4-5 orosz tartózkodott. A legnagyobb település Sitka volt, amely 1867-ben 116 faházból állt, amelyekben (hivatalosan) 968 lakosa volt.
A közvélemény alapvetően helyeselte a döntés, amely a The Charleston Daily News egyik számából is kiderült: „Ez egy bölcs szerződés, és a szenátus helyesen cselekedett, amikor megkötötte, még akkor is, ha ez a terület nem is olyan értékes, mint amilyennek tűnt.”
Az elnök ellenzéke azonban azonnal megtámadta az egyezményt, s Sewardot (a fenti képen) is, aki már külügyminiszter volt, egyenesen bolondnak, félnótásnak nevezték, amiért egy értéktelen területet vásárolt igen drágán. Ez azzal járt, hogy Seward és Eduard de Stoeckl szentpétervári diplomata ugyan megkötötte az üzletet, de az amerikai törvényhozás heteken keresztül leszavazta a vételár kifizetését.
Alaszkát eközben Seward hűtőszekrényének vagy jegesmedvekertnek nevezték. Egészen odáig fajultak a dolgok, hogy bizalmi szavazás is volt az elnök ellen, amelyet azonban megnyert - egyetlen szavazattal. Ennek alapján a képviselőházi erőviszonyok is megváltoztak és 1867. május 15-án megtörténhetett a hivatalos ratifikáció is. A szerződést végül 37 igen és 2 nem szavazattal fogadta el a szenátus.
Emiatt aztán Lowell Rousseau amerikai tábornok és Alekszej Alekszejevics Pescsurov orosz kapitány 1867. október 18-án egy katonai parádén hivatalosan átadta és átvette a területet. Ekkor Sitka városában leeresztették az orosz cári lobogót és felvonták az amerikai zászlót. Az amerikai hadsereget 250 amerikai katona képviselte. Október 18. a hivatalos Alaszka Nap, amely eseményre olykor október 7-i dátummal hivatkoznak, hiszen Oroszországban még a Julianus-naptár volt a hivatalos. Létezik egyébként egy 'Seward napja' nevű hivatalos ünnep is Alaszkában, amely mindig március utolsó hétfőjére esik.
A területen élő oroszok aztán néhány éven belül átköltöztek Oroszországba. Az akkor még csak a prémekről ismert területen aztán hamarosan aranyat, majd olajat is találtak, amely alaposan megnövelte az értékét.
Alaszka megvétele egyébiránt fontos szerepet játszik Jules Verne egyik regényében, amelyben Cesar Cascabel és családja cirkuszkocsival szeli át a sarkvidéket.
