772-ben I. Adorján pápa és Desiderius longobárd király vitába keveredtek néhány város miatt, a király pedig Rómára támadt. A pápa Károlytól kért segítséget, de közben a longobárdok is hozzá fordultak.
Károly mindkét követséget fogadta Thionville-ben, aztán meghallgatva őket a pápának adott igazat. Mivel a longobárdok nem fogadták el a döntést végül fegyveres összecsapásra került sor.
Károly seregei 773-ban Paviáig kergették a lombardokat, majd Desiderius fiát, Adelchist kergette az Adriáig. Adelchis a bizánciakig menekült, s a bizánci császártól kért segítséget. V. Konsztantinosz azonban éppen a bolgárok ellen harcolt. Pavia eközben elesett, s Károly Rómába látogatott a pápához.
A pápa nagyon hálás volt a segítségét, ezért Velencét, Toszkánát, Emiliát és Korzikát is neki adta és Lombardia uralkodójának emelte. Desideriust egy kolostorba záratták, a fia pedig Konstantinápolyban élt tovább.
Károly, aki soha nem szenvedett rangkórságban, elfogadta Lombardia vaskoronáját, s majdnem mindenki elfogadta az uralmát. Így tulajdonképpen Itália ura lett, hiszen némi hadakozás után a maradék területek is az uralma alá kerültek.
779-ben aztán Károly betiltotta a céheket a száműzetés vagy a halálbüntetés terhe alatt, majd ezt 802-ben kiterjesztették, s a 12 éves felüli férfiaknak hűségesküt is kellett tenni.
A császárrá koronázására 800-ban került sor, amikor egy hatalmas birodalmat egyesített, amelyet közel 45 évig uralt, de csak 13 évig császárként. A koronázásra 800 karácsonyán került sor, s egyes hírek szerint ő maga nem is tudott az egészről, csak misére ment, s nem is akarta elfogadni a császári címet.
Persze ezzel, hogy 'a rómaiak császárává' vált, a hanyatló Római Birodalmat is még tovább osztotta, hiszen ő nyugaton, Irén császárnő pedig keleten uralkodott - bár felmerült kettőjük között a frigy lehetősége.
A pápa azonban ezzel akarta Irén hatalmát visszaszorítani, aki leváltotta a jogos örököst, VI. Konstantint.
Korábban Károly egyik lánya eljegyezte Irén egyik fiát, de a koronázás feszültséget okozott a két 'Római Birodalom' között. Ennek enyhítése miatt gondolhatott Károly arra, hogy feleségül veszi Irént. Mire azonban ez megtörtént volna, Irént megbuktatták, majd a következő évben meg is halt.
Nem maradt azonban keleti szövetségesek nélkül, hiszen az Abbászid kalifa, Harun-Al-Rasid is számos ajándékot, többek között egy elefántot is küldött neki, amelyre Károly nagyon büszke volt. Az állat azonban nehezen szokta meg a hűvös éghajlatot, s végül tüdőgyulladásban elpusztult.
Károly szeretett hadakozni, s jó is volt ebben a tevékenységben, hiszen halálakor már a fél kontinenst meghódította. Az egyetlen komolyabb veresége 778-ban volt, amikor a Roncevua-i csatában vereséget szenvedett a baszkoktól. Ugyanebben az évben a király háborút viselt a megszálló Al-Andulus ellen, s miközben egy erődöt ostromolt, egy sas egy pisztrángot ejtett Mirat, egy hadvezér fejére, aki ezt isteni jelnek vette. Feladta az erődöt és áttért keresztény hitre, majd felvette a Lorus nevet, amelyből a Lourdes név is kialakult. Persze voltak ettől komolyabb összecsapások is, így 782-ben 4500 pogány szászt fejezett le Verdenben, mert nem akartak áttérni a keresztény hitre.
1200 évvel később a nácik példaként emlegették ezt a mészárlást, amely szerint a katolikus Európa elnyomja a németeket. Bár a császárt 1165-ben (III. Paszkál révén) elméletileg szentté avatták, ezt hivatalosan nem ismerik el.
Uralkodása alatt indult el a Karoling-reneszánsz, amely az írásban is megjelent. Ekkor terjedt el a kisbetűk és a szavak közötti szóköz használata. Annyira elterjedt, hogy párszáz év alatt felhagytak a korábban használt gótikus írásmóddal. Ekkor lett a latin a tudomány, a vallás és a politika nyelve, amely közel ezer évig így is maradt.
Számos leszármazottja van, hiszen ide sorolható Európa szinte összes királyi családja, de George Washington és Barack Obama is.
Nagy Károly (nagyapja példáját látva) komoly ellenfélnek tekintette a muszlimokat, de azt is felismerte, hogy a muszlim tudomány fényévekkel az európai előtt jár. Ezért került kapcsolatba Harin-al Rashid kalifával, aki Irántól egészen Spanyolországig terjedű hatalmas területet irányított. A két uralkodó levelezésben állt egymással. Persze nem a császár levelezett, hiszen ő maga nem tudott írni és olvasni, bár esténként próbált írni tanulni, a párnája alatt egy palatábla volt. Talán már túl idős volt.
Ettől függetlenül értékelte az oktatást, s látta hogy a kultúra hanyatlik. Összegyűjtötte a kora legjobb tudósait, köztük Alcuint, Pál diakonust vagy Einhardot. Bőségesen támogatta azokat a kolostorokat, ahol szent könyveket őriztek és másoltak, de megreformálta a palotai iskolát, s gondoskodott a kolostori iskolák felállításáról.
Nagy Károly egyébként is szerette a tudományt, s egy szolgát azért alkalmazott, hogy vacsora közben felolvasson neki. Különösen szerette a történelmet és Szent Ágoston műveit.
Eléggé felvilágosult volt ahhoz, hogy a püspökök a 794-es frankfurti zsinaton a nyomására elítéljék a boszorkányüldözést - aki máglyára akarta őket vetni, halálra ítélték.
Egyébként is mérsékelt volt, nem volt hajlandó nagy lakomákat csapni vagy lerészegedni, ugyanakkor a nagy kedvence volt a sült hús. Egyszerűen öltözködött, vászonzubbony és vászonadrág volt a kedvenc viselete.
Az aacheni katedrálisban a kincstár része egy arany szobor, amely tartalmazza a koponyája egy részét.
Halálakor birodalmát három egyenlő részre kellett volna osztani, amelyeket Lajos, Károly és Pepin nevű fiai kaptak - persze ember tervez, de Károly túlélte Pepint és ifjabb Károlyt is, így Lajos egyedül örökölt. Hatalmas területeket meghodított, de saját, személyes tulajdonaként kezelte a birodalmat, amely nem sok jót szült. Túlélő fia, Jámbor Lajos valóban nagyon jámbor volt, s a Karoling Birodalom hamarosan több tucat tartományra szakadt.
A halálakor Karoling-lázadások voltak, amelyek Lajos uralma ellen szóltak, s az országot hamarosan kisebb királyságokra osztották.
Végül Kövér Károly egyesítette a birodalmat, de ekkor érkeztek a vikingek. Károly nem tudott erős ellenállást kifejteni, így sarcot fizetett a vikingeknek, amelyet azonban (bár működött) az alattvalói a gyengeség jelének láttak. Ennek pedig újabb lázadások lettek a következményei.
Nagy Károly négyszer nősült, s legalább 18 gyermeke született, de csak néhányan élték túl, s összesen négy törvényes unokája volt.
Persze ebben ő is ludas volt, hiszen mindent megtett, hogy lányai házasságát megakadályozza, így egyik lánya sem ment férjhez, de persze voltak kalandjaik.
