A kora középkor zűrzavaros időszaka nemcsak a világi rend bomlását hozta el Európában, hanem az első tömeges vallási alapú békemozgalmak megszületésének is kedvezett.
A Pax Dei (Isten békéje) és a Treuga Dei (Isten fegyvernyugvása) mozgalmak a katolikus egyház részéről történő válaszlépést jelentették a Karoling Birodalom felbomlása után kialakult hatalmi válságra és az ebből fakadó állandó fegyveres viszályokra. Ezek az egyházi kezdeményezések a középkori Európa első szervezett erőfeszítései voltak a háborús erőszak korlátozására, amelyeket egyaránt áthatott spirituális cél és politikai számítás.
Előzmények és társadalmi háttér
A 9. század végére a Karoling Birodalom egysége végleg felbomlott. Az örökösödési konfliktusok, a decentralizáció, valamint a külső támadások (vikingek, magyarok, arabok) miatt a központi hatalom gyengült. Az így kialakuló feudális rendszerben a világi nemesség uralma megerősödött, és helyi hatalmukat gyakran erőszakkal védték vagy bővítették. A papság, a földművesek, az utazók, zarándokok és más kiszolgáltatott társadalmi rétegek pedig rendszeresen szenvedtek el támadásokat, fosztogatást vagy erőszakot.
A vallási gondolkodás ugyanakkor nem tűrte, hogy Isten szolgái és a védtelen hívek ilyen bánásmódban részesüljenek. Az egyház fokozatosan elkezdett fellépni a szélsőséges erőszak ellen, és a béke előmozdítását nemcsak spirituális kötelességnek, hanem társadalmi rendfenntartásnak is tekintette.
A Pax Dei (Isten békéje)
A Pax Dei mozgalom elsőként a 10. század végén jelent meg, főként Délnyugat-Franciaországban, különösen Aquitánia területén. Célja az volt, hogy a társadalom legvédtelenebb csoportjai – papok, szerzetesek, parasztok, zarándokok, nők és gyermekek – fizikai védelmet élvezzenek a nemesi erőszaktól. Az első dokumentált békezsinatok közé tartozik az 989–990-ben tartott charroux-i zsinat, ahol kiátkozással fenyegették meg azokat, akik templomokat dúlnak fel, klerikusokat bántalmaznak, vagy a szegények javait elrabolják.
A Pax Dei zsinatok határozatai erkölcsi és jogi normákat fogalmaztak meg. Egyes rendelkezések lehetőséget adtak a bűn jóvátételére is, így ezek nemcsak tiltó, hanem nevelő célzatú intézkedések is voltak. Azonban a mozgalom hatékonyságát gyakran korlátozta az, hogy még a zsinatokon részt vevő püspökök is sok esetben feudális urakként viselkedtek, saját háborúikat vívták, miközben formálisan a békét hirdették.
A Treuga Dei (Isten fegyvernyugvása)
A Pax Dei szellemiségét követve, ám annál szigorúbb és strukturáltabb formában született meg a Treuga Dei, amely a háborúskodást már időben is korlátozni kívánta. Míg a Pax Dei a személyek és javak örökös vagy állandó védelmét hirdette, a Treuga Dei célja az volt, hogy a fegyveres összecsapásokat bizonyos napokon és időszakokban teljesen betiltsa. A legkorábbi példák között szerepel az 1027-es elnei zsinat, ahol szombat délután 3 órától hétfő reggel 9-ig tartó általános fegyvernyugvást rendeltek el.
Az új mozgalom idővel kiterjesztette a békeidőszakokat az egyházi ünnepekre, Adventre, Nagyböjtre, valamint a legszentebb napokra, ezzel összekapcsolva az egyházi liturgikus év ritmusát a társadalmi békével. A Treuga Dei tehát nemcsak térben (pl. templomok, püspökségek környéke), hanem időben is békét követelt.
Politikai és vallási célok összefonódása
A zsinatok mögött nemcsak vallási motivációk húzódtak meg, hanem erőteljes politikai szándék is. Jámbor Róbert francia király például tudatosan támogatta a Pax Dei és Treuga Dei gyűléseket, hogy megerősítse befolyását a feudális főurakkal szemben. Az 1021-es verdun-sur-le-doubs-i zsinaton és az azt követő héry-i tanácskozáson már a királyi hatalom is megjelent, és a lovagokat eskütételre kötelezték szent ereklyék előtt.
Érdekesség, hogy a különböző régiókban eltérő módon jelent meg a békefogadalom intézménye. A déli (convenientia pacis) modell inkább szerződéses jellegű volt, míg az északi (sacramentum pacis) a szent eskü és az egyházfegyelem eszközeivel operált. Az északi területeken különösen a faida, a családi vérbosszú gyakorlata ellen kívántak fellépni.
A mozgalmak csúcspontja és hatása
A 11. század folyamán a Treuga Dei egyre szélesebb körben terjedt el. A legfontosabb zsinati rendelkezések:
-
1027 – Elne: első részletes fegyvernyugvás
-
1041 – Montriond: advent és nagyböjt idejére is vonatkozik
-
1095 – Clermont: az első keresztes hadjárat meghirdetése mellett a Treuga Dei szerda estétől hétfő reggelig tartó alkalmazása
-
1123 – Lateráni zsinat: az egész keresztény világra kiterjesztett időszakos fegyvertilalom (Adventtől Vízkeresztig, Hetvenedvasárnaptól Pünkösdig)
A Treuga Dei tehát intézményesült, és a korabeli társadalom legszélesebb rétegeit érintette. Nemcsak a papokat és szerzeteseket, hanem nőket, parasztokat, kereskedőket és zarándokokat is állandó egyházi védelem alá helyezett.
Örökség és jelentőség
A Pax Dei és Treuga Dei mozgalmak az első középkori példái annak, hogy a vallási autoritás a társadalmi béke és a jogrend fenntartása érdekében lépett fel. Bár a zsinatok hatékonysága helyi viszonyoktól függött, és sokszor nem sikerült teljesen betartatni a határozatokat, a mozgalmak mégis irányt mutattak a középkori rendi társadalom fejlődésében.
A 12. századtól kezdve, ahogy a francia királyi hatalom megerősödött, fokozatosan átvette a béke biztosításának feladatát. Ugyanakkor a Pax Dei és Treuga Dei eszmeisége tovább élt a keresztes hadjáratok jogalapjaként, a zarándoklatok védelmében, és később az egyház béketeremtő szerepének hivatkozási alapjaként is.
Kapcsolódó posztok
A legbékésebb fegyver – a kvéker-ágyú
V. Lajos halála és a Karolingok bukása
A Brissarthe-i csata – a frankok és vikingek csatája
