A második világháborúban számos amerikai katona halt meg a harctéren, de sokan meghaltak a Pearl Harbour-i bombázás során is. Ez utóbbiban a hivatalos források alapján összesen 68 civil halt meg és 35 sebesült meg. Volt azonban hat olyan személy is, aki távol a harctértől, az oregoni Bly közelében hunyt el, amelyet ma egy emlékmű örökít meg az utókornak.

Orseolo Péter sok tekintetben érdekes személyisége volt a középkori magyar történelemnek, hiszen ő volt az első, aki követte Szent Istvánt a trónon, ő volt az első akit elűztek, ő volt az első aki kétszer is felülhetett a magyar trónra, ráadásul vele szakadt meg az egyenesági örökösödés, hiszen csak Imre herceg halála után került szóba, mint lehetséges örökös. Ezzel együtt Orseolo Péter egyike a magyar királyság leginkább negatívan értékelt uralkodóinak, s nem minden ok nélkül.

Ilona, akit Velencében Grimelda néven ismertek, Géza fejedelem és Sarolt lánya volt, aki 1011-ben Ottone (Ottó) Orseolo, a velencei történelem legfiatalabb dózséjének a felesége lett. Ottó ekkor már két éve dózse volt (a 27. a sorban), de még csak tizennyolc éves, jó megjelenésű és tehetséges volt.

Töregene vagy Turakina a Mongol Birodalom nagy khatunja volt, aki régensként vezette az országot férje, Ögedei kán halála és fia, Güyük kán megválasztása között.

Az első világháborúban (a nevéhez méltóan) nem csak Európában voltak összecsapások, hanem több más kontinensen is, így Afrika sem lehetett kivétel.

Delján Péter egy bolgár trónkövetelő volt, akit egy rövid időre cárrá is választottak, egy zűrzavaros időszakban.

Francesco Petrarca 1304. július 20-án született a toszkániai Arezzo városában, majd a Firenze melletti Incisában gyerekeskedett. Apja Dante barátja volt, így feltehetően ő is ismerte.

1457. március 6-án II. Jakab skót király egy törvényben megtiltotta a skót polgároknak bizonyos sportok űzését, amelyeket az utcákon és templomkertekben játszottak.

Thomas de Mahy vagyis de Favras márki egy régi (a családja történetét a 12. századig visszavezető), de elszegényedett nemesi család sarjaként született 1744. március 26-án.

A cukorrépát már két és félezer éve is ismerik és már akkor 'sokoldalú kerti növény'-ként tartották számon. A középkorban főként Franciaországban és Spanyolországban terjedt el a termesztése, főként a monostorokban és kolostorokban, de a földművesek is kedvelték.