A történelem egyik legismertebb szerelmespárja volt Heloise és Abelard, ám hogy mi is történt velük, mégis kevésbé ismert, mint Rómeó és Júlia, vagy Kleopátra és Marcus Antonius vagy éppen Szép Helena és Paris története.

Heloise (vagy Héloïse) d’Argenteuil valamikor 1095 és 1100 között születhetett, majd a lány, a nagybátyja, Fulbert pap gyámsága alá került. Az anyja egy Hersint nevű apáca lehetett, aki a St. Eloi kolostorban élt, amelyet azonban 1107-ben bezártak, tömeges szexuális visszaélések (vagy ahogyan fogalmaztak - helytelen viselkedés) vádja miatt.

A lány Párizsban nevelkedett, s hamar kitűnt a többi fiatal hölgy közül intelligenciájával. Gyorsan megtanult írni és olvasni, majd a kor híres filozófusa, a nemesi származású Pierre Abelard tanítványa lett. Ekkorra Heloise kiváló képességei már egész Franciaországban ismertek voltak, s Fulbert kérésére (bár a fiatal tudós ötletére) Abelard hozzájuk költözött, s úgy oktatta a lányt.

Heloise megtanult latinul, görögül és héberül, jártasságot szerzett a filozófiában és az orvostudomány alapjait is elsajátította. Ekkortájt már egész Európa egyik legműveltebb személyisége lett.

A tanítás közben azonban, a 30-35 körüli férfi és a 18-20 év körüli lány között a tanár-diák viszonynál sokkal közelebbi kapcsolat alakult ki. Pierre hamar beleszeretett az okos és gyönyörű lányba, aki szintén szerelembe esett az elbűvölő oktatója iránt. A szerelem azonban nem maradt meg a plátói síkon, hanem hamarosan beteljesedett, s Heloise áldott állapotba került.

A szerelmesek nem fogták vissza magukat, hiszen a konyhától Fulbert ágyáig, sok helyen találkoztak "fizikailag" is. Fulbert azonban, amikor tudomást szerzett a kapcsolatukról, kidobatta Abelardot a kanonoki palotából. Ezután levélben tartották a kapcsolatot, de a lányról hamarosan kiderült, hogy várandós. Abelard elhatározta, hogy megszökteti.

A szöktetés után titokban feleségül vette, hogy a család haragját enyhítse, de ez utóbbiban nem járt sikerrel. Heloise ráadásul nem nagyon akart férjhez menni, ahogyan azt későbbi gondolatai is megfogalmazták: „A szerelmet jobban szerettem, mint a házasságot, a szabadságot, mint a köteléket.”. Végül Abelard kérésére engedett, aki bűnnek tartotta, hogy nem házasok.

Fulbert, akinek a gondjaira bízták a lányt, nem bocsátotta meg Abelard tettét. Először terjeszteni a frigy hírét, hogy rontsa a sokak által tisztelt filozófus-pap hírnevét, majd erőszakosabb eszközökhöz folyamodott. Mivel akkortájt még nem volt kötelező a cölibátus, bár szüzességi fogadalmat vártak el tőlük, így Abelard nem követett el a házassággal óriási hibát a nép szemében. Ráadásul a korban a katolikus egyház számos vezetője sem mutatott igazán jó példát az önmegtartóztatásban.

Mivel a célját nem érte el, Fulbert emberei rátámadtak a filozófusra az otthonában és kasztrálták. Később, miután felépült a sérüléséből, a Saint-Denis-apátságba vonult vissza, s itt fogadta a tanítványait is. Fulbert azonban bajba került az ügy miatt, hiszen a párizsi püspök feltehetően emiatt, visszavonta a megbízását. Két év múlva aztán Fulbert aláírása újra megjelent a Notre Dame hivatalos dokumentumain - a penitenciát letölthette.

Néhány évvel később, Abelard az egyik műve miatt bajba került, perbe fogták, majd 1141. július 16-án hivatalosan is kiközösítették, s állítólag az életének hátralévő részét a vadonban töltötte, ahol 1142 körül hunyt el.

Heloise, amikor megtudta mit tettek Abelarddal, teljesen összeomlott, s egy zárdába vonult, ahol előbb elöljáró, később apátnő lett. A zárdában aztán kamatoztathatta orvosi képességeit, amely még inkább emelte hírnevét. 1129-ben, amikor Heloise éppen elöljáró volt, az apátságot a Saint-Denis apátsághoz akarták csatolni, ahol éppen Abelárd élt, de végül másképpen alakult.

Ettől az időponttól azonban folyamatosan leveleztek férjével, amely levelekben számos erotikus és szenvedélyes utalás is volt. Leveleiket viasztáblára írták, amelyeket újra felhasználtak, de a szövegek közül sok fennmaradt Heloise papírra írt jegyzeteiben.

A kasztrálásról sokáig nem írtak, s a kapcsolatuk egy időre meg is romlott miatta, de aztán megbékéltek a helyzettel. Heloise leveleiben szókimondó, de briliáns módon írta le a véleményét a házasságról, amelyet többek között a prostitúcióhoz hasonlított. Levelezésük egészen Abelard halálig tartott.

Heloise húsz évvel élte túl a férjét, s amikor 1164. május 16-án elhunyt, a (krónikák szerint) a párja mellé temették el. A legenda szerint a halott férfi átölelte feleségét, s a halálba újra egyesülhettek. Az eredeti sírjuk nem ismert, a párizsi Pere-Lachaise temetőben 1817 óta egy síremlék állít emléket a szerelmüknek.

Írásaikat a világirodalom legszebb szerelmi vallomásai közé sorolják, bár az eredeti példányok nem maradtak fenn, így kétségek merülnek fel. Rousseau Júlia vagy Új Heloise című művében dolgozta fel a történetüket.

A megszületett kisfiúkról nem sokat tudni, s mivel a szüleik sem említették a leveleikben, feltehető, hogy Astrolabe még csecsemőkorában elhunyt. Pontosabban az apja egy levélben említette, s tudjuk, hogy október 29-én vagy 30-án hunyt el, de azt már nem, hogy melyik évben.

djp