Géza fejedelem Taksony vezér fia és Árpád vezér dédunokája volt, az édesanyja pedig egy előkelő besenyő nő lehetett, Tonuzoba nemzetségfő leánya. Körülbelül 945-ben születhetett és a bihari dukátus révén a keleti kereskedelmet ellenőrizte.

Apja halála után lett magyar fejedelem, s közben feleségül vette az erdélyi gyula lányát, Saroltot. Amikor Géza fejedelem lett, a bihari dukátust Koppány kapta meg.

Géza jól látta, hogy szükséges a kereszténység felvétele, s mind a keleti (bizánci) kereszténység, mint a nyugati kereszténység szóba jöhetett volna, végül a politikai helyzet figyelembevételével a nyugat mellett döntött.

972-ben jelezte a megkeresztelkedési szándékát I. Ottó német-római császárnak, az akkori nyugati világ leghatalmasabb urának. A keresztségben Géza az István nevet kapta Szent István vértanú után, míg öccse a Mihály nevet kapta, s ezzel együtt Géza királyi (rex), míg Mihály hercegi (dux) címet kapott. Ennek ellenére a pogány nevén, Gézaként ismerjük, talán, hogy keverjük össze fiával, Vajkkal, aki később a keresztségben szintén az István nevet kapta. Gézát és öccsét az I. Ottó által küldött Sankt Gallen-i Bruno, mint térítőpüspök keresztelte.

Géza követek útján (12 magyar nemesúr révén) vett részt 973 húsvétján a quedlinburgi birodalmi gyűlésen, vagyis igyekezett magát függetlennek tartani, de tett bizonyos engedményeket és megtiltotta a nyugati portyákat.

A gyűlésen személyesen ott volt II. Boleszláv cseh fejedelem, a későbbi lengyel fejedelem Bátor Boleszláv, de követek útján vett részt Kékfogú Harald dán király, VI. Benedek pápa, I. Jóannész bizánci császár, Vasfejű Pandulf beneventói herceg és sokan mások is.

Géza székhelye az általa alapított Esztergom volt, míg Sarolt kapta Veszprémet, amely ettől kezdve mindig királynéi birtok volt. Megalapította Székesfehérvárt is, majd 996-ban bencés szerzeteseket telepített le Pannonhalmán, így megkezdődött a nyugati keresztenység terjesztése az országban - s létrejött a veszprémi püspökség is.

Géza nagy hangsúlyt fektetett a politikai házasságokra, hiszen gyermekeit ennek megfelelően házasította ki - több ismert leánya volt, akik Bátor Boleszláv lengyel fejedelem, majd király, Gabriel Radomir bolgár cár, Orseoló Ottó velencei dózse, a thüringiai gróf valamint egy kabar főembernek, Aba Sámuel apjának a feleségei lettek - István pedig magyar király lett.

Jó kapcsolatban volt I. Ottó, majd II. Ottó német-római császárokkal is, s általában a németek közül csak Civakodó Henrikkel került összetűzésbe. Talán emiatt alakult aztán úgy, hogy Vajk nevű fia végül Civakodó Henrik leányát, Gizellát vette feleségül. A leánykérés 995-ben történt, s egy évvel később német földön, a kölni dómban tartották az esküvőt, amelyen azonban Gizella apja már nem vehetett részt, mert 995. augusztus 28-án elhunyt.

Géza szem előtt tartotta a dinasztikus érdekeket is, hiszen még a házasságkötés előtt összehívta a magyar főurakat és arra kényszerítette őket, hogy esküdjenek meg a fia trónutódlása jogának megerősítésére.

Ilyen körülmények között érkezett el 997. február 1., amikor Géza fejedelem elhunyt, s örökségét átvehette fia, aki előbb fejedelemként, majd az 1000 karácsonyán történt koronázása után királyként uralkodott, közel négy évtizedig. 

Egy közel egykorú krónika alapján: "nagyon kegyetlen volt, gyors indulata miatt sok embert megölt. Amikor azonban keresztény lett, dühét vonakodó alattvalói ellen fordította, hogy megerősítse ezt a hitet. Így az Isten iránti buzgóságtól izzóan lemosta régi bűneit. Mind a mindenható Istennek, mind a különféle hamis isteneknek áldozott. Amikor azonban papja szemrehányást tett ezért, fenntartotta, hogy ez a gyakorlat gazdagságot és hatalmas hatalmat is hozott számára." –  Merseburgi Thietmar : Chronicum

djp