Nagy Lajos összesen kétszer nősült meg, de a két házasságából csak két felnőttkort megélt gyermeke született. Előbb a Luxemburgi-házból származó Margit lett a felesége, aki IV. Károly német-római császár legidősebb lánya volt, de a királyné alig múlt tizennégy éves, amikor a 1349. szeptember 7-én a pestisjárványban elhunyt.

A második felesége az Óbudán nevelkedett Boszniai Erzsébet volt, aki II. István bosnyák bán egyetlen gyermeke volt, s aki édesanyja, Erzsébet kujáviai hercegnő révén a Piast-dinasztia leszármazottja volt.

A fiatalok jól megérthették egymást, mert az 1353. június 20-án megtartott házasságra (bár közeli rokonok voltak) nem kértek pápai engedélyt "bizonyos okokra" hivatkozva. Ez feltehetően azt jelenthette, hogy a feleségjelölt már állapotos volt a házasságkötés idején. A házasságból aztán négy gyermek született - négy leány.

Mária hercegnő, aki egyéves korában meghalt, Katalin hercegnő, aki V. Károly francia király fiának (Lajosnak) lett a jegyese (aki egyébként Nagy Lajos rokona volt), az ifjabb Mária hercegnő, akinek Luxemburgi Zsigmond lett a jegyese és Hedvig hercegnő, akinek Habsburg Vilmos lett a kiszemelt párja.

Lajos tehát a legnagyobb európai dinasztiákkal akarta az ország helyzetét tovább erősíteni, de az élet közbeszólt.

Katalin nyolc éves kora körül meghalt, s a francia-magyar megállapodás alapján a helyére az ifjabb Mária lépett volna, de ez az ügy valamiért elakadt. Talán Nagy Lajos többre tartotta IV. Károly támogatását, bár papíron Mária néhány hónapra Lajos férje lett, aztán mégis Zsigmond oldalán kötött ki.

A magyar király Máriának eredetileg a lengyel, Hedvignek a magyar trónt szánta - ebben talán az a gondolat is benne volt, hogy a leendő férje, Zsigmond, Nagy Kázmér leszármazottja volt. A magyarok el is fogadták a nőági örökösödést, de a lengyelek tiltakoztak, főként amiatt, hogy az uralkodó nem lakott volna Lengyelországban.

Lajosnak sikerült némiképp lecsillapítani a kedélyeket egy 1374-es keltezésű "kassai kiváltsággal", amelyért a nemesség biztosította, hogy elfogadják a lányát uralkodónak - arról azonban nem szólt a fáma, hogy melyik lányát.

Ezt az elgondolást borította föl Katalin halála, így Nagy Lajosnak még fontosabb lett a német-római császár támogatása, amelyben erős érv volt, hogy a leendő házaspár mindkét tagja rendelkezik lengyel felmenőkkel.

1382 júliusában a lengyel nemesség már tisztelgett Mária és Zsigmond előtt, mint leendő uralkodók előtt, de amikor szeptember 10-én a magyar király meghalt, az özvegye néhány nap múlva magyar uralkodóvá koronáztatta - Máriát!

A lengyel trón eközben üresen maradt, mert a lengyelek nem akartak további magyar-lengyel uniót, sem Habsburg-uralkodót.

Hűek akartak maradni az esküjükhöz, de ők akartak férjet választani Hedvignek - így jelent meg a színen Jagello Ulászló.

folyt. köv.

djp