A Róma legnagyobb szónokának tartott Cicero elsősorban államférfi és filozófus volt, de emellett jogászkodott és író is volt, sőt ie. 63-ban konzulként is szolgált. 

Próbálta a köztársasági elveket megtartani és hirdetni, de Róma éppen egy polgárháború küszöbén, majd közepette állt, így szavai csak korlátozottan érvényesültek. Az igazi hatása csak a halála után másfél évezreddel érződött igazán, a reneszánsz megjelenésekor.

Gazdag családban született és már fiatalon Rómában tanulhatott jogot. Az első feltűnése ir. 79-ben volt, amikor brilliánsan látta el Sextus Roscius jogi védelmét, akit koholt vádakkal illettek.

Ez a per megalapozta a hírnevét és megkezdte a társadalmi felemelkedését. Pompeius támogatója lett, s ennek alapján lett konzul ie. 63-ban. Ekkor volt a Catalin-összeesküvés, amelyet hamar felderített és elrendelte az elfogott vezetők gyors kivégzését.

Fontosságát jól mutatja, hogy ie. 60-ban, amikor megalakult az első triumvirátus Julius Caesar, Pompeius és Crassus között, őt is invitálták a tagjaik közé (persze akkor nem triumvirátus lett volna), de ő visszautasította a felkérést.

Alkotmányellenesnek tartotta a szövetséget és mindent megtett, hogy felbomlassza. Crassus végül elesett egy csatában, Pompeius és Julius Caesar pedig összeveszett.

Cicero ekkortájt inkább írással és más tudományos tevékenységgekkel töltötte az időt és várakozott.

Julius Caesar meggyilkolása után támogatta Caesar fogadott fiát és örökösét, Octavianust, de ennek inkább önző okai voltak. Cicero gyűlölte Marcus Antoniust, s Octavianust használta védőpajzsként, aki szintén ellenfele volt Marcus Antoniusnak.

Nem is sejthette, hogy védence Róma első és talán legnagyobb császára lesz, s a Római Birodalom fénykora kövekezik.

Ez a tévedése végül az életébe került, hiszen Octavianus kibékült Marcus Antoniussal és együtt kezdték el Rómát "megtisztani". A listán szerepelt Marcus Antonius ellenfele, sőt ellensége, Cicero is.

Amikor erre a filozófus rájött, elmenekült Rómából, de ie. 43. december 7-én elfogták és meggyilkolták.

Marcus Antonius azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem Cicero levágott fejét és kezét a római fórumon a szónoki emelvényre helyezte. Hasonlóan bosszúálló felesége pedig a már halott Cicero nyelvét átszúrta egy kötőtűvel, amely a legtöbbet bántotta őket.

Ezzel persze fizikailag megsemmisítették Cicerót, de intellektuálisan mégis ő győzedelmeskedett, s hatása a mai napig is él. A latin nyelvre gyakorolt hatása felbecsülhetetlen, s ő segített többek között Petrarca segítségével a reneszánszt is elindítani.

djp