II. Fülöp Ágost első feleségének halála után új feleség után nézett, akit egy dán hercegnő, Dániai Ingeborg személyében talált meg. Ingeborg I. Valdemár dán király lánya, és VI. Knut dán király testvére volt, s a kortársai szerint gyönyörű nő. Az egyik krónikaíró szerint "nagyon kedvesnek, fiatalnak, de bölcsnek tünt". (a képen Ingeborg)

A dánok összesen 10 ezer márka hozományt fizettek ki és Ingeborg már el is indult Franciaországba, ahol 1193. augusztus 14-én találkozott először leendő férjével. A házasság még aznap megköttetett Amiens-ben, aztán másnap reggel a misén Ingeborgot Franciaország királynéjává koronázták, de a szertartások alatt a király egyre zavartabban viselkedett. Elsápadt, nyugtalan lett és alig várta, hogy véget érjen az istentisztelet. Az istentiszlete végén megkereste a dán követség vezetőjét és közölte, hogy válni akar és megpróbálta visszaküldeni Ingeborgot Dániába. Ingeborg felháborodott és a soissoni zárdába menekült, majd III. Celesztin pápa is tiltakozott. Ezután a feleség koronázás helyett a Saint-Maur-des-Fossés zárdába, majd egészségi állapota miatt a Saint-Léger-en-Yvelines királyi kastélyba került.

A francia király nem ismerte el feleségének és igyekezett elválni tőle. Ennek érdekében három hónappal később a francia egyházfőkből és bárókból Compiégne-be egy gyűlést is összehívott, ahol azt szerette volna bizonyítani, hogy Ingeborg túl közeli rokona, így a házasságuk érvénytelen. A társaság 15 főből állt, akik jórészt a király rokonai, családtagjai voltak

Ezt a gyűlés, miután kidolgoztak egy kissé hamisított családfát, végül ki is mondta az érvénytelenségér. Azt találták, hogy Ingeborg négy nemzedéken belül rokonságban állt Fülöp első feleségével, Hainaut-i Izabellával (a lenti képen), ezért érvénytelen a házasság.

A dánok újra tiltakoztak, de a pápa erőtlen volt, s csak érvénytelennek nyilvánította a megsemmisítést és eltiltotta a királyt egy újabb házasságtól.

A király ezzel nem törődött és 1196 júniusában feleségül vette Merániai Ágnes bajor hercegnőt, aki II. András feleségének Merániai Gertrúdnak a testvére volt. (Persze Ágnes férjhezmenetelekor még András nem volt magyar király és Gertrúd nem volt a felesége). Ágnes aztán két gyermeket szült is neki, Máriát és Fülöpöt.

Az akkori pápa, III. Ince (a fenti képen) azonban ezt bigámiának tekintette és 1200. január 13-án kiközösítette egész Franciaországot. Az országban minden hivatalos egyházi tevékenység megszünt, így a francia király visszakozott. A feleségének ismerte el Ingeborgot, így a pápa 1200 szeptemberében feloldotta a tilalmat. Ingeborgot Étampes várába zárták, Ágnes miután egy időre a poissy-i zárdába vonult, a tilalom feloldása után újra a királlyal élt. Nem sokáig azonban, mert Ágnes 1201. július 20-án meghalt.

Érdekes azonban, hogy a pápa nem ismerte el Ágnest a francia király feleségeként, de utódait elfogadta legitim örökösöknek.

Mindez nem szegte kedvét a király hadakozásának, aki 1205-ben újra meg akarta semmisíteni a házasságot, de a pápa ellenállását nem tudta letörni, így 1212-re kénytelen volt belátni, hogy Ingeborg a felesége maradt. Annyira, hogy addig mereven tagadta, hogy a házasságuk beteljesedett, Ingeborg pedig azt állította, hogy igen, de 1212-ben a király is azt mondta, hogy valóban beteljesedett, de nem volt megtermékenyítés. 

Aztán rájött arra, hogy azért is szüksége lehet Ingeborgra, mert a dán rokonság jogalapot jelenthetett az angol trónhoz, ahol ekkortájt Földnélküli János ült. Így 1213 januárjában hivatalosan is kibékültek Soissons várában.
A feleség ezután sem élt a férjével, hanem jórészt Corbeil közelében Saint-Jean-de-l’Île kolostorában töltötte az idejét.

A francia király az utolsó alkalommal arra hivatkozva akarta a házasság felbontását, hogy Ingeborg megbabonázta a nászéjszakán, így nem tudta az beteljesíteni. Ez arra utal, hogy a nászéjszakán potenciazavarai lehettek.

Valójában ma sem teljesen biztos, hogy mi lehetett az ok, hiszen a korabeli krónikások szerint Ingeborg „nagyon kedves lány, csodálatos szépséggel felruházott, szent lány, jó szokásokkal ékesítve, kimagasló nagylelkűség és nagy őszinteség jellemezte.” Persze ebben lehet némi túlzás, de azért biztosan volt alapja is.

djp