Hódító Vilmos (a lenti képen) nevével ellentétben nagyon nehezen tudta meghódítani Flandriai Matildát, aki származásban magasan fölötte állt, hiszen Vilmos a normadiai herceg törvénytelen gyermeke volt, míg Matilda II. Róbert francia király törvényes unokája.

A hosszas udvarlásból aztán boldog házasság lett, s összesen legalább kilenc (de inkább tíz) gyermekük született. A gyerekek között volt négy fiú, s közülük a legfiatalabb volt egy Henrik nevű, aztán túlnőtte mindannyiukat.

Ehhez persze az is kellett, hogy Richárd nevű bátyja egy tisztázatlan vadászbalesetben meghaljon 1070 körül, majd Vilmos nevű bátyja egy hasonló (de eléggé gyilkosságnak látszó) balesetben (a lenti képen látható módon) meghaljon 1100. augusztus 2-án. Az elsőhöz biztosan nem volt köze, hiszen talán kétéves lehetett, de a második után furcsa sietséggel koronáztatta magát királlyá.

Persze ebben az is benne volt, hogy két bátyja, Vilmos és Róbert éppen hadakoztak az örökségért. Apjuk 1087-ben Róbertre (a legnagyobra) hagyta Normadiát, Vilmosra (a másodikra) Angliát, Henrik pedig csak 5000 fontnyi összeget kapott két kisebb birtokkal. Vilmos és Róbert megegyeztek, hogy egymás örökösei lesznek, aztán egy év múlva már másképpen gondolták.

Róbertnek nem tetszett a helyzet és meg akarta dönteni Vilmos hatalmát Angliában - Henrik ezt ekkor a pályán kívülről figyelte. Később Róbert, aki nem igazán volt nagy szervező, egy nagyobb birtokot adott öccsének (Henriknek) 3000 fontért Normadiában, aki cserébe irányította Róbert (a lenti képen) seregének lépéseit.

Henrik azonban annyira jól irányította a sereget, hogy hamarosan őt tekintették igazi vezetőnek, Róbert viszont bosszúból börtönbe záratta. Ekkor a saját nemessége verte rá az ajtót, hogy engedje szabadon öccsét, amit végül megtett, de nem akarta visszahelyezni a hatalomba.

Ezzel azonban Róbert tovább rontotta a nemessége előtt a tekintélyét, akik most már valóban Henriket tekintették igazi "főnök"-nek. Közben Vilmos és Róbert is hadakoztak egymással, de végül 1091-ben fegyverszünetet kötöttek, s igyekeztek Henriket visszaszorítani.

Henrik viszont sereget gyűjtött és ellenük vonult. Éppen Mont Saint-Michelben voltak (a fenti képen), amikor Henrik serege kifogyott az édesvízből, s Róbert megengedte, hogy feltöltsék a készleteiket. Ez viszont nem tetszett Vilmosnak és vitába keveredtek, Henrik csak kívülről figyelt - mosolyogva.

Vilmos hamarosan felajánlotta támogatását Henriknek, Róbert ellen, aki ellen Henrik is tervezte a hadjáratot éppen.

Róbert azonban közben eléggé elszegényedett, így a hadakozás abbamaradt, sőt amikor Róbert a Szentföldre ment az első keresztes hadjárat idején, a hercegségét elzálogosította 10.000 márka összegért Vilmosnak. Róbert éppen hazafelé tartott a keresztes hadjáratból és egy gazdag menyasszonyt készült feleségül venni, amikor Vilmos hirtelen meghalt.

Henrik és Vilmos, akik közben kibékültek, éppen együtt vadásztak a dél-hamptoni New Forestben, amikor a vadászat során egy nyílvessző eltalálta Vilmost. A nyílvesszőt Walter Tirel lőtte ki (s egyes források szerint a király saját nyílvesszőjét adta éppen kölcsön) amikor a szerencsétlen eset történt. Az eset után, látva Vilmos állapotát, Tirel azonnal Franciaországba menekült - bár a legtöbb történész szerint valóban csak baleset volt.

Mivel Róbert éppen távol járt, Vilmos pedig meghalt, Henrik úgy gondolta, hogy jogos, ha ő lesz Anglia királya. Az erős érveket erős katonai támogatással támasztotta alá, így 1100. augusztus 5-én Anglia királyává koronázták.

Henrik azonban sokkal körültekintőbb volt, mint elődei és valóban meg akarta a királyságát erősíteni, ezért szinte azonnal alkalmas feleség után nézett.

Minderre tökéletesen alkalmasnak mutatkozott a szomszédos Skócia királyának egyik leánya, Edith.

Edith édesapja Vasbordájú Edmund fia, Száműzött Edvárd volt, így Edith is az ősi Wessex-házba tartozott, amely megerősítette Henrik trónját. A szomszédos Skócia hercegnője volt, vagyis már nem kellett volna folyton hadakozni a skótokkal, mint az utóbbi évtizedekben. Edith, édesanyja révén pedig Árpád-házi gyökerekkel is rendelkezett, hiszen Margit skót királyné Szent István magyar király unokája volt - ráadásul nem sokkal később szentté is avatták.

S ha ez még nem lett volna elég, Henrik személyesen is jól ismerte a hercegnőt, akinek Flandriai Matilda volt a keresztanyja, s aki gyakran tartózkodott az angol királyi udvarban. Gyönyörű, intelligens és komoly lány volt, édesanyjához hasonlóan szent életű.

Az Edith név helyett azonban a koronázáskor a Matilda nevet kapta, talán keresztanyja, Henrik édesanyja nyomán.

Az egyetlen problémát az jelentette, hogy Edith-Matilda gyermekkorától kolostorban nevelkedett nagynénje Cristina felügyelete alatt, de a püspökök tanácsa arra a következtésre jutott, hogy sohasem volt apáca, így férjhez mehet.

Minden adott volt hát, hogy egy dinasztiát alapítsanak, egy fiatal és okos férj, egy gyönyörű és intelligens feleség, aki gyermekáldással bővelkedő anyától származott, s persze az angolszász ősök, a magyar ősök és a skót ősök, nem beszélve a viking ősökről.

folyt köv.

djp